1908
Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége / Fortepan
Sajnos Elek anyai dédapámról keveset tudok, csak egyetlen újsághírben találtam meg a nevét az Arcanumon. 1908-ban ő találta fel a körmös pacalpörköltet (báránykörömből és birkagyomorból készítette). A legendás savanyapusztai juhászt az első háború idején meglátogatta Ferenc József császár is, aki megkóstolta a hamar híressé vált ételkreációt, majd azt mondta: „Das ist ein Unicum!” (A Habsburgok állítólag mindenre ezt mondták, ami ízlett nekik.) A Kaiser az autentikus vacsora után kinn aludt a pusztán, dédapám nádkunyhójában, a családi legendák szerint dédnagyanyámmal. Nem lehetetlen tehát, hogy az ereimben Habsburg-vér csordogál.
1918
Fortepan
Kolozsvári (apai) dédszüleim (Nahát Eduárd és neje, Fuchs Sarolta) 1918 karácsonyán bezárták híres Mátyás téri vendéglőjüket (Lájbitépő a Mennyei Csomborhoz, a város legjobb flekkenjét sütötték itt szénen). 1919 tavaszán néhány hordó monostori Czell sörrel a Majális utcai Botanikus kertbe (románul: Grădina Botanică Alexandru Borza) vonultak, és éhségsztrájkba kezdtek a román megszállás ellen tiltakozva. Három hét után fogyott el a sörük, pár napra rá éhen haltak, három árvát hagytak maguk után.
1929
Semmelweis Egyetem Levéltára / Fortepan
Ezt a képet Nahát Jenő apai nagyapám a marosvásárhelyi árvaházban vágta ki egy francia magazinból tizenkét éves korában. A fotón a párizsi Ritz Hotel híres étterme látható. A Ritz séfje, a legendás Escoffier azt mondta, hogy az igazi pincér szinte láthatatlan, akár egy szellem. A fotográfus a karzatról fényképezte le, hogy a Ritz pincérei valóban szinte láthatatlanná, szellemmé tudnak átlényegülni. Később a nagyapám, már neves szakácsként, megmutatta ezt a képet fiának, apámnak, aki ekkor határozta el: ha nagy lesz, pincér lesz.
1935
Fodor András örökösei / Fortepan
Nahát Jenő apai nagyapám a kép jobb szélén látható. Közvetlenül az érettségi után vett részt az I. Csíkcsicsói Puliszkafőző versenyen, ahol bronzérmet nyert. A versenyt megtekintette Darvas úr, a híres kolozsvári vendéglős és neje, Darvas mama, a vargabéles feltalálója is. Annyira elvarázsolta őket Jenő nagyapám fakanáljátéka, hogy felvették Szamos-parti éttermükbe szakácsnak. Itt indult nagypapi fényes karrierje, s tehetsége később egészen a budapesti Gundelig repítette őt.
1937
Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits fényképek / Fortepan
Apai nagyanyám, Szőke Borbála táncosnő kókuszgolyókat készít egy premierpartira az Operettszínház büféjében. Nagyapám egy illegális sztriptízbárban ismerte meg nagyanyámat, Borika éppen málnalekvárt kent a színpadon meztelen testére. Nahát Jenőnek addig sok célja volt az életben. Utána már csak egy maradt: lenyalni ezt a lekvárt nagyanyám meztelen testéről. Megjegyzem, sikerült. Pár év múlva feleségül vette a Szőke Ciklont.
1939
Wein Sarolta / Fortepan
Mikor Szőke Mórné Mózes Borbála, apai dédanyám egy őszi reggelen a rádióból megtudta, hogy kitört a második világháború, a döbbenettől kiesett a kezéből a kacsamájkrémes szendvics, valamint félrenyelte az angol teát. Kicsit több mint öt év múlva nyilasok lőtték tarkón Kassán.
1941
Lovas Rita / Fortepan
Ezen a fotográfián mindkét nagyapám, Sajnos Ferenc egyetemi hallgató és Nahát Jenő szakács is látható. Mindketten az orosz fronton harcoltak, a Kárpát-csoport katonái voltak. A felvétel július 8-án készült, egy nappal azután, hogy átkeltek a Dnyeszteren. Az ebédet apai nagyapám (balról a második, kezében merőkanál) főzte, a menü: gulyás lóhúsból. Anyai nagyapám jobbról a tizenhatodik.
1948
Kovács Márton Ernő / Fortepan
1948-ban anyai nagyanyám, Dopping Melinda a kecskeméti konzervgyárban dolgozott átmenetileg. Családját kitelepítették, őt pedig nem alkalmazták pedagógusként. Szegény a második háborúban egy bombázás alkalmával elvesztette a bal karját. Igéző pillantása viszont legendás volt, a férfiak bolondultak érte. A május elsejei felvonulás után történt. A Ligetben egy korsó hideg, Kinizsi márkájú csapolt sört rendelt, és a sör elfogyasztása közben olyan (szinte orgazmushoz hasonló) élvezeti állapotba került, hogy fennakadtak a szemei. Aztán úgy is maradtak. Máig rejtély, hogyan tudott nagyapám beleszeretni egy félkezű, fennakadt szemű lányba.
1955
Pálfi Balázs / Fortepan
1955-ben hat év után engedték ki anyai nagyapámat, Sajnos Ferencet (a filozófia doktora) az uzsai munkatáborból, ahol kőbányászként végzett rabszolgamunkát. Első dolga volt, hogy elvigye hatéves kislányát, anyámat, Sajnos Annát a szegedi Gödörbe. Megtanította neki, hogyan kell helyesen sört fogyasztani. Ugye, ki tudja, mikor sodorja el őt (mármint nagyapámat) újra a történelem vihara, jobb ezen egyszer s mindenkorra túl lenni. Egy apának kötelessége átadni a tudását gyermekének, legyen az akármilyen nemű. „Inni úgy kell, ahogy Szókratész tette, pici lány: félelem és túlzás nélkül!” A félelemmel később sem volt baja nagyapámnak (már ami a szeszt illeti), a túlzással annál inkább.
1956
Nagy Gyula / Fortepan
Anyám, Sajnos Anna, nagynéném, Sajnos Edit és édesanyjuk (anyai nagyanyám), a félkarú, fennakadt tekintetű Dopping Melinda október 23-án Budapestre utaztak az Állatkertbe. Úti céljukig nem jutottak el, elsodorta őket a tömeg, részt vettek a tüntetéseken. Egy hétig maradtak, a rokonoknál aludtak. A két kislány nagyon élvezte a kirándulást. „Képzeld, apu, még ávóslincselést is láttunk” – mesélte a hétéves anyám az apjának, miután hazaértek Félegyházára.
1959
Bauer Sándor / Fortepan
Nahát Jenő főszakács-helyettes (szakácssüvegben) a Gundel konyháján. Főzött Rákosinak, Kádárnak, Titónak, Hruscsovnak, Puskás Öcsinek, Elisabeth Taylornak és Latinovitsnak… És szinte minden híres művésznek és politikusnak, aki csak Budapesten megfordult. Itt éppen a főszakáccsal Biszku Béla kedvenc fogását készítik, hagymásvért. A belügyminiszter aznap este Mansfeld Péter, ipari tanuló kivégzéséről érkezett a híres étterembe vacsorázni.
1962
Bauer Sándor / Fortepan
Apám, Nahát Béla pincértanuló 19 évesen egy Duna-parti bunker bejárata előtt kollégáival. Az „óvóhelypróbán” egy lehetséges atomtámadást modelleztek. A legtehetségesebb ifjú pincérek szolgálták fel a Duna alá „menekült” legmagasabb pártvezetésnek az elsőosztályú fogásokat. A kép érdekessége, hogy apám a nagyapám által mélyhűtött alapanyagokból kreált Gundel-fogásokat vitte Kádár János és neje asztalához. A céklakrémre az első titkár azt mondta: „Nagyon derék, igazi marxistának való étel! Vörös, mint a forradalom lobogója, mint a munkásosztály kifreccsenő vére, mint az Aczél elvtárs Zsigulija! De nincs inkább egy kis elfekvő, maradék savanyú krumplileves, ifjú elvtársam?”
1965
Pálinkás Zsolt / Fortepan
Anyai nagyapámat, a mozgó szakácskönyvárusként működő Sajnos Ferencet 1965-ben hagyta el első és utolsó felesége, nagyanyám. Tavasz volt, a kertben már nyíltak a virágok, nagyanyám Ferenc papa kedvencét sütötte: kacsát. Rizibizivel és ecetes uborkával tálalta, desszertnek lekváros linzert készített. Nagyanyám feltálalta az ebédet a kerti asztalon, hozott a hűtőből két sört, belekortyolt a sajátjába. Akkor vette észre, hogy a férje Kőbányai Világosát elfelejtette felbontani. Beszaladt a házba sörnyitóért. Anyai nagyapám soha többé nem látta anyai nagyanyámat, Dopping Melindát. Sokáig azt hitte, elrabolták. De ugyan miért raboltak volna el egy félkezű, fennakadt szemű kiskunfélegyházi óvónőt? Később egyesek Hollywoodban, mások az U Pincasů nevű prágai kocsmában, megint mások a vietnámi háborúban vagy egy argentínai vándorcirkusz tagjaként vélték felismerni szökött nagyanyámat.
1965
Chuckyeager tumblr / Fortepan
Apám, Nahát Béla huszonkét évesen már a Halászbástya vendéglő jól kereső pincére volt. Egy TIT előadáson („Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojásrántotta?”) ismerkedett meg anyám nővérével, Edittel. Szerelmi kapcsolat szövődött közöttük. Három évig jártak együtt. Ezen a képen a siófoki Fehér Ló kerthelyiségében ebédelnek, apám mellett barátnője, Sajnos Edit, szemben vele Edit húga, Anna (16 éves). Végül apám dobta Editet, és anyámat, a csinos cukrászlányt vette feleségül. Amikor Edit sírva kérdezte apámtól, miért hagyta el őt, apám csak annyit mondott: „La dolce vita!” (Edit ugyanis akkor már a várdai gyomorkeserűgyárnál dolgozott könyvelőként.)
1965
FŐFOTÓ / Fortepan
Ennek a képnek a hátuljára csak ennyit írt anyai nagyanyám, Dopping Melinda: „Apátok valamelyik kurvája! Hát egye csak azt a kibaszott mirelit zöldborsót, én többé nem főzök rá, az fix!”
1967
Fortepan
Anyai nagyapám, Sajnos Ferenc nagyanyám távozása után átadta magát a korlátlan alkoholfogyasztásnak. Kónyaszékre költözött, a tanyáján tyúkokat tartott, és belekezdett tízkötetesre tervezett gasztrozófiai főművébe, melynek munkacíme ez volt: „Végül is ketten maradnak: Marx és a kacsasült”. Az írással lassan haladt, mert gyakorlatilag bentlakó törzsvendége lett a vasúti megállóhoz közeli Vészfék sörözőnek. Ezt a fotót ő maga készítette Pajtás gépével két kedves szesztestvéréről, Rosencrantz Pityu bácsiról és Guildenstern Józsi bácsiról 1967 szilveszterén.
1972
Bauer Sándor / Fortepan
Apám, Nahát Béla a Mátyás pince különtermében juhfarkat önt Đorđe Marjanović jugoszláv táncdalénekes poharába. Apuka a hatvanas évek elejétől élete végéig különböző államvédelmi ügyosztályok ügynöke, vagyis hivatásos besúgó volt. Mint a Ritz pincérei, szinte láthatatlanná tudott válni, és – szinte hihetetlen nyelvérzékének köszönhetően – a magyaron kívül szerbhorvátul, németül, angolul, franciául, lengyelül és oroszul is tudott hallgatózni.
1975
Bauer Sándor / Fortepan
Ezt a képet apám, Nahát Béla személyes holmijai között találtam. Mikor egyéves voltam, apám elhagyta anyámat egy nőért, akinek a nevét se tudom, mindössze annyi információm van róla, hogy volt (van?) egy lánya, egy kutyája és egy őzikéje, és valahol vidéken lakott. Anyám csak úgy hívta: „Öregnéne” (merthogy apámnál idősebb volt a nő és volt őzikéje). Nem volt szép asszony, apám a töltött káposztájába szeretett bele (bácskai módra készítette: kelkáposztalevelekbe csavarta a töltelékeket, lecsós húslevesben főzte). Pár év után apám ráunt a szeretőjére és a vidéki pincérlétre, és visszatért hozzánk, a fővárosba.
1980
Urbán Tamás / Fortepan
Sajnos Ferenc, anyai nagyapám 1980-ban levelet írt Dévényi Tibi bácsinak a Három Kívánság című televíziós műsorba. Májcirrózisa ekkor már előrehaladott állapotban volt. „Én ugyan nem vagyok gyerek, kedves Tibi bácsi, sőt, hamarosan meghalok. Az lenne az utolsó kívánságom, hogy készítsen nekem egy finom ételt római tálban Antal Imre a szentendrei nyaralójában. Ez lenne az én utolsó vacsorám.” Dévényi úr teljesítette nagyapám kérését. Sajnos Ferenc a szentendrei vacsora után szűk egy héttel elhunyt. Főművét elégette.
1987
Urbán Tamás / Fortepan
Apám (háttal) a Csillag börtönben ebédet oszt, miután másfél évre ítélte a bíróság valutaüzérkedés miatt. Állítólag a zsebmetszők és a sikkasztók a mai napig emlegetik a rakott krumpliját és a pásztortarhonyáját. (Apámat azért megtanította egy-két konyhai trükkre a nagyapám. Pincér lett, de szakácsnak is kiváló volt.) Egyes családi források szerint a börtönben is besúgónak alkalmazták, a másfél évből mindössze három hónapot kellett leülnie. Aztán persze folytatta a valutaüzérkedést. Gyerekkoromban annyit vásároltunk dollárboltban, mint mások a sarki közértben. Nem véletlenül lett belőlem közgazdász: 13 évesen már fejben váltottam át amerikai dollárt lengyel złotyra, nyugatnémet márkát magyar forintra vagy angol fontot cseh koronára. Volt apámnak egy különös szokása. Mikor pénzt számolt, s végül az összeg stimmelt, akkor ő mindannyiszor elégedett bólintott és azt mondta: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.” Hiába no, a Habsburg-vér!
Írta: Cserna-Szabó András | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/cserna-szabo-andras
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
The post Alternatív családi album – Cserna-Szabó András szürreális Fortepan-írása first appeared on 24.hu.
