Vannak bőven szokatlan eljárások az európai szemlélődők számára az amerikai választások körül.
Kezdjük azzal, hogy már most közel két tucat államban lehet szavazni. Pont ugyanúgy, ugyanazzal a lappal. Számos államban személyesen is működik a korai szavazás, és ezt egészíti ki a levélszavazat intézménye.
Mivel a levélszavazatok beérkezése és számlálása körül rengeteg a logisztikai feladat, a politika, azon belül Donald Trump is megtalálta magának a témát ebben. Ugyanis történelmileg az a helyzet, hogy a korai és levélszavazatok nagyobb része demokrata szokott lenni, tehát amíg a republikánusoknál nagyobb részt jellemző, hogy a választás napján mennek el voksolni, addig a demokraták között ez kisebb arányt jelent.
A 2020-as elnökválasztáson személyesen adta le korai szavazatát a választók 27 százaléka, és pontosan ugyanennyi ment el a választás napján. Ehhez képest további 45 százalék valamely típusú levél (vagy úgynevezett absentee) szavazatot adott le. Ez óriási szám. A különbség a demokraták javára erősen kitapintható.
2020-ban 58 százalékuk nem személyesen szavazott, míg a republikánusoknál ez 32 százalékot jelentett, tehát körülbelül a felét. Ez a korai személyes szavazásban már nem mutat érdemi különbséget. Ne felejtsük el, ez Covid-év volt, tehát ebből a szempontból a 2022-es választás talán közelebb hoz minket a 2024-ben várható valósághoz; bár ez sem biztos, mivel nagyon erősen kampányoltak a demokraták, hogy ne csak a választás napján menjenek el az emberek. Tehát 2022-ben az időszaki választáson (amikor a szenátus harmada és a teljes képviselőház kicserélődött) a demokraták 45 százaléka írásban, 34 százaléka a választás napján szavazott, míg a republikánusoknál 27 százalék szavazott írásban, és 51 százalék ment el személyesen az adott napon.
Pew Research
Trump 2020-as „ellopták a választást” narratívája, amelyről azóta sokan sokféle módon bebizonyították, hogy nem igaz, éppen azért kaphatott szárnyra, mert az írásbeli szavazatokat adják hozzá utoljára a számláláskor, míg az aznap leadott, tipikusan republikánuspárti szavazatok jelennek meg először a részleges feldolgozáskor.
Ha egy pillanatra a korfát nézzük, ott is vannak érdekességek. 2022-ben a szavazók harmada (!) 65 év feletti volt, míg 49 év alattiak ennél csak 2 százalékponttal hoztak többet, tehát 36 százalékot, ebből 10 százalék a 18–29 év közöttiek aránya.
Sokszor halljuk azt is, hogy az elővárosi férfi, női vagy éppen spanyolajkú vagy fekete szavazatokért megy a harc. Az urbánus és vidéki megosztottság érvényesebb, mint valaha az amerikai politikában, ugyanakkor a nagyobb belső munkavállalói költözési hullámok ezt is felülírják egyes államokban. Az urbánus és vidéki réteg közé viszont beszorul az úgynevezett elővárosi (suburban) népesség, ahol 2018-ban és 2020-ban enyhe demokrata többség volt, de ez az olló majdnem bezárult a republikánusok javára, tehát ez komoly kampányterep. Annyira, hogy nemcsak mint „előváros”, hanem az elővárosi nők, az elővárosi spanyolajkúak és más alkategóriák mentén is elképesztően mély mikrotargetálás zajlik jelenleg a hintaállamokban. Ráadásul az elővárosi szavazók már több mint 50 százalékát jelentik az összes szavazónak.
November 5-én nemcsak az USA következő elnökéről fognak dönteni, hanem a szenátus 34 helyéről és a képviselőházról, illetve számos referendumról, elsősorban abortuszkérdésben, de akár munkaügyi vonatkozásokban is, mint a fizetett szülői szabadság kérdése. A „split ticket” jelensége pedig arra utal, hogy hiába szavazott Trumpra például Észak-Karolina többsége annak idején, ettől még demokrata kormányzót választottak; vagy hiába szavaztak meg liberális abortuszszabályozást, attól még lehet, hogy republikánus többségű maradt a helyi kongresszus.
Ez a jelenség sokkal inkább a demokrácia erejét mutatja, mint a fejetlenséget vagy káoszt. A szavazó minden egyes kérdésben dönt, minél inkább helyi képviseletről van szó, annál megfoghatóbb érvek mentén. Washington a legtöbb amerikai államból nagyon messzinek tűnik, oda lehet egzotikus jelölteket küldeni, de még ez is inkább a Fehér Házra igaz, mint a Szenátusra, ahol azért érdemben számítanak arra, hogy valóban az ő helyi érdekeik mentén politizál majd az emberük. Számon is kérik, mandátum alatt telefonkampányok, levélkampányok célozzák a szövetségi képviselőket Washingtonban.
November 5-e tehát fontos nap, mert lezárják a szavazást, de azt nem aznap hajnalban kezdik, hanem már tartanak.
Így Ti is tartsatok velünk az Amerikánó podcastban, ahol Pap Szilárd és Kerner Zsolt társaságában vitatjuk meg hétről hétre az amerikai elnökválasztási kampány alakulását, minden csütörtök reggel kapjátok a friss adást! Íme az előző heti adás:
Itt találjátok a szavazási mintázatokat részletesen a Pew Research feldolgozásában.
Ez az adásban is emlegetett, férfiasság felmérésre vonatkozó adatsor, szintén a Pew Research-től, amely témát Zsolt sokszor felhozott az adásban is.
Rachel Bitecofer levezetése arról, hogy mi a Trump-kockázat a német történelmi példán keresztül.
Itt pedig a mikrokampányok kapcsán egy áttekintés arról, hogy az arab-amerikaiak közt hogyan szerzett előnyt Trump – ami azért érdekes, mert ő és veje, Jared Kushner, elég markánsan Izrael-pártiak.
The post Amerikánó: Ezért hitte azt Trump, hogy elcsalták a választást first appeared on 24.hu.
