Írta: SIOBHAN SINGLETON

Fényképezte: KILIII YÜYAN

Hatesztendős a tűzhöz származik a tűzhöz, vagy ahogy mi, irukandji őslakosok nevezzük, a Biri Birihez fűződő első emlékem. Enyhe füstszag terjeng a levegőben, odakint ömlik az eső. Egy nyitott oldalú, fából meg hullámbádogból összerótt viskóban ülök az öreg heverőn, a rám vigyázó asszony mesét mond, miközben főz valamit az ugyancsak fából és bádogból eszkábált tűzhelyen. Ugyanilyen faágak pattogását hallom most is.

Manapság már a világörökség része a Queenslandben, Ausztrália északkeleti partvidékén húzódó esőerdő. Mi, őslakosok mindig is gyújtottunk ebben az ősvadonban kisebb tüzeket: így újítjuk meg a talajt és a növényzetet. Ismerünk ott minden zegzugot, nap mint nap együtt járjuk az erdőt az öregekkel és a fiatalokkal, árgus szemmel figyeljük a változásokat.

A Biri Biri gyógyírral szolgál szülőföldünk, Bulmba és tengerünk, Gulbul számára. De mi, emberek is megtisztulunk lélekben, amikor tüzet gyújtunk. Miközben élesztjük a tüzeket, beszélgetünk a növények egymáshoz kapcsolódásának különféle módjairól – az avarréteg szerkezetéről, a füvek kapcsolatáról, a gyökérrengetegéről, népünk Helyének zugairól. Töviről-hegyire ismerjük a mi Helyünket, így a talaj állapotát, meg az eget figyelve mindig jól tudunk időzíteni, amikor meggyújtjuk tisztító tüzeinket.

Irukandjiként és tudásunk őrzőjeként az éghajlat rohamos változásán, a mind gyakoribbá váló időjárási szélsőségeken túl is sok gondot, bajt látok…

A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin júliusi számában.

The post Ausztrália őslakosai: Tűz és élet first appeared on National Geographic.