Kell-e annál hatásosabb belépő egy sportoló esetében, ha új klubjában valami olyan fenomenális produkciót nyújt bemutatkozás gyanánt, amelyről még ötven évvel később is beszélnek az emberek?
Nate Thurmond – aki ugyanúgy az ohiói Akron szülötte, mint a jelen két zsenije, LeBron James és Steph Curry – 1963-tól kezdve tizenegy idényt húzott le a San Francisco Warriors csapatában, legemlékezetesebb meccsét mégis a Chicago Bulls mezében vívta. De ne siessünk ennyire előre!
A lenyűgöző fizikai paraméterekkel rendelkező (211 centije mellé 102 kiló társult), centerként és erőcsatárként is használt játékost a Warriorsnál eredetileg a legendás Wilt Chamberlain tartalékjának szánták, de első évében meccsenként 7 pontot és 10,4 lepattanót átlagolva így is bekerült a legjobb újoncokból összeállított ötösbe.
Első NBA-idényét bajnoki címmel koronázhatta volna meg, ám a nagydöntőben a Bill Russell és John Havlicek vezette Boston Celtics 4-1-re legyőzte a Warriorst, és ezzel zsinórban hatodszor lett az NBA legjobb csapata.
Chamberlaint a következő szezonban a kaliforniai csapat elpasszolta a Philadelphiának, Thurmond innentől kezdve főszereplővé lépett elő, hiszen immár ő volt a Warriors első számú centere. A korábbi tanítvány ellenfélként sokszor borsot tört Chamberlain orra alá, de az NBA korábbi pontkirálya, Kareem Abdul-Jabbar is azt mondta, hogy húszéves pályafutása során Thurmond volt a legkeményebb riválisa.
Magassága ellenére Thurmond nagyon fürge volt, fizikai ereje és hosszú karjai révén pedig mindkét palánk alatt nagyon hatékonyan dolgozott.
Fizikálisan abszolút kilógott a mezőnyből. Ránézésre olyan volt, mintha minden nap órákat töltene el azzal, hogy súlyokat emelget. Ha ott tornyosult előtted, nem dobhattad rá simán a labdát, valami fineszt mindig bele kellett vinned.
Ráadásul iszonyú jó ütemérzéke volt. Élveztem az ellene vívott csatákat, hiszen az ember szereti, amikor a liga legjobbjai ellen mérkőzhet meg” – mesélte az edzőként NBA-bajnok Lenny Wilkens, aki a St. Louis játékosaként testközelből tapasztalhatta meg, mennyire nehéz érvényesülni Thurmond ellen.
„Ha kezedben a labdával elindultál a gyűrű felé, mindig tisztában kellett lenned azzal, hogy Nate merre helyezkedik. Brutálisan erős center volt, aki a hosszú karjaival rengeteg dobást blokkolt” – mondta Thurmondról korábbi ellenfele, Gail Goodrich, aki a 70-es évek elején az NBA egyik legjobb pontszerzője volt.
„A legtöbb center védekezésnél vállmagasságban, vagy még feljebb tartotta a karját, ami az embernek adott némi támpontot ahhoz, hogyan, milyen ívben is kéne ráemelni a labdát. Nate más volt, ő lent tartotta a hosszú karjait, így abszolút kiszámíthatatlan volt, sikeres lesz-e a dobás. Mert, ha Nate felugrott, szinte kitakarta a gyűrűt. Lenyűgöző védőjátékos volt, minden idők egyik legjobbja, ráadásul meccsenként 15-20 pont is benne volt a játékában” – dicsérte Thurmondot Rick Barry, aki csapattársa volt a Warriorsnál.
Hogy Nate the Great (Nagy Nate) mennyire volt domináns a palánkok környékén? 1965. február 28-án Thurmond a Baltimore ellen egy negyed alatt 18 lepattanót szedett össze,
Az 1966-1967-es idényben Thurmond, valamint az előbb idézett, a pontkirályi címet besöprő Barry vezérletével a Warriors ismét eljutott a nagydöntőbe, de ott 4-2-es vereséget szenvedett a Chamberlain-féle Philadelphiától. A 18,7 pontot és 21,3 lepattanót átlagoló Thurmond a második helyen zárt az MVP-szavazáson, az ítészek egyedül Chamberlaint látták jobbnak nála.
A következő idényben még jobb számokat produkált, meccsenként 22 lepattanó és 20,5 pont került a neve mellé, a San Franciscót azonban a Los Angeles Lakers 4-0-vel kisöpörte a Nyugati főcsoport döntőjében.
Említettük már, hogy Abdul-Jabbar Thurmond-t nevezte meg a legádázabb ellenfelének, és mielőtt 1969-ben először szembekerültek egymással, a San Francisco klasszisa alaposan feltérképezte a Milwaukee-ban játszó, elsőéves centerkollégát.
„A Milwaukee a Warriors előtt a Lakersszel mérkőzött meg, úgyhogy Nate Los Angelesbe repült, és vett egy jegyet a meccsre, hogy megnézze, mit tud Abdul-Jabbar (aki ekkor még eredeti nevén, Lew Alcindorként játszott). A következő játéknapon jött a Warriors-Milwaukee meccs, és Nate 17 ponton tartotta Kareemot, aki az újoncévében ezen a találkozón szerezte a legkevesebb pontot.
Nate azt mondta nekem, úgy érezte, a kettejük első egymás elleni meccse miatt mindig lélektani előnyben volt Kareemmal szemben
– adott betekintést Thurmond profizmusába Jim Barnett, aki a center csapattársa volt a Warriorsnál.
A kaliforniai klubnál – amely 1971-től Golden State Warriors néven szerepelt – az 1974-1975-ös idény előtt úgy döntöttek, bizniszelnek egyet a Chicagóval, így került Thurmond a Bikákhoz, a helyére pedig Clifford Ray érkezett, ráadásul a Chicago még 100 ezer dollárt is átutalt a Warriorsnak.
„Elképedtem azon, amikor Chicagóban az emberek odajöttek hozzám az utcán, és megrázták a kezem, valamint minden jót kívántak. Az ilyen szurkolók előtt igazán nagy élmény játszani” – mondta Thurmond.
Aki örökké emlékezetes módon mutatkozott be a chicagói szurkolóknak:
A Hawks a meccs nagy részében fojtogató letámadást játszott, és 26 eladott labdába hajszolta a Chicagót, amely a hajrában 12 pontos hátrányt dolgozott le. Sőt a negyedik negyed végén a győzelemért támadhatott, de Chet Walker dobása leperdült a gyűrűről, így 108-108-as eredmény után jöhetett a hosszabbítás, és a túlórázást a Bulls bírta jobban, amely 120-115-re behúzta a meccset.
Thurmond mindössze hárompercnyi pihenőt kapott, a mezőnyből 57 százalékkal célzott (12 dobásából 8 behullott), és a meccs után azt mondta, az addig sosem látott teljesítmény az ellenfél játékstílusa miatt relatív könnyen összejött neki.
„Általában a támadójátékom áll össze a leglassabban, kell legalább húsz meccs hozzá, de most nagyon ráéreztem a dobásokra.
A blokkoknál pedig megkönnyítette a dolgom az Atlanta, mert nem voltak zárások, és egy az egyben védekezhettem a kosárra törő ellenfelekkel szemben.
„Sosem láttam Nate-et ennél jobban játszani, és azt hiszem, tudom is ennek az okát. A chicagói szurkolók kezdettől fogva támogatták, és ez óriási lökést adott neki. Nagyszerű játékos volt, de San Franciscóban sosem ismerték el az érdemeihez méltó módon. Chicagóban már a bemutatásnál hatalmas ováció fogadta, ami nagyon felpörgette, ő pedig húzta magával az egész csapatot” – mondta Clyde Lee, aki a Warriorsban csapattársa volt Thurmond-nek.
A tripladupla ma már nem számít eszement extrának az NBA-ben (tavaly Domantas Sabonis, Nikola Jokic és Luka Doncic is húsznál több meccsen zárt három mutatóban is kétszámjegyű eredménnyel), a négyszeres duplázás viszont szinte unikális, mivel Thurmond után csak hárman voltak erre képesek:
Alvin Robertson 1986. február 18-án, a San Antonio színeiben 20 ponttal, 11 lepattanóval, illetve 10-10 assziszttal és labdaszerzéssel zárt a Phoenix Suns elleni, 120-114-re megnyert meccsen,
Hakeem Olajuwon, a Houston klasszisa 1990. március 29-én, a Milwaukee elleni, 120-94-es Houston-sikerrel záruló meccsen 18 pontot, 16 lepattanót, 11 blokkot és 10 gólpasszt szorgoskodott össze (Robertson ezen a találkozón is játszott, de ezúttal a vesztes csapatban),
az Olajuwonnal éveken át óriási csatát vívó Admirális, vagyis David Robinson pedig 1994. február 17-én brillírozott a San Antonio Spursben, amelyet 34 pontot, 10-10 lepattanót, gólpasszt és blokkot jegyezve vezetett 115-96-os diadalra a Detroit ellen.
Thurmond mindössze egy teljes idényt töltött Chicagóban, majd az 1975-1976-os szezon elején egy játékoscsere keretében a Cleveland Cavaliershez került. Bár új csapatánál többnyire csak epizódszerep jutott neki, a rájátszásban azért így is hozzátette a részét ahhoz, hogy a Cavs egy végletekig kiélezett párharcban kiejtette a Washingtont, így bejutott a Keleti főcsoport döntőjébe, ahol végül a későbbi győztes Boston állította meg.
A veterán center még egy idény lehúzott a Clevelandnél, majd 1977-ben visszavonult – 14 437 ponttal és 14 464 lepattanóval, valamint 15 pont+15 lepattanós karrierátlaggal a háta mögött. A meccsenkénti 15 lepattanós átlagra rajta kívül csak négyen voltak képesek: Chamberlain, Russell, Bob Pettit és Jerry Lucas. Thurmond egyéni rekordja 42 lepattanó volt egy meccsen, ennél csak Chamberlain és Russell tudott jobbat: előbbi 55-tel valószínűleg örökös csúcstartó, őt a Boston legendája követi 51-gyel.
A hét All Star-gálán szereplő klasszist 1985-ben választották be a Hírességek Csarnokába, bekerült az NBA-történelem 50 legjobb játékosa közé, 42-es mezét pedig a Golden State és a Cleveland is visszavonultatta.
Thurmond 2016. július 16-án, 74 évesen hunyt el leukémiában.
The post „Az ellenfél stílusa megkönnyítette a dolgom” – az NBA izomkolosszusa olyat tett 50 éve, amire azóta is csak hárman voltak képesek first appeared on 24.hu.
