Beethovenről jól ismert, hogy elveszítette hallását, és élete során emésztési problémákban, vese- és májbetegségben is szenvedett, amelyek oka ismeretlen volt, ám valószínűleg ez utóbbi kettő vezetett el végül a halálához. A népszerű elmélet szerint ólommérgezés miatt következhettek be ezek a bajok, vagyis az ólom ölhette meg a zeneszerzőt.
Ezt most új vizsgálatokkal sikerült megcáfolni: bár jelentős mennyiségű ólom halmozódhatott fel a szervezetében, ahhoz nem lehetett elegendő, hogy végezzen vele. Az ólom felelhetett az ismert egészségügyi gondjaiért, robbanékony természetéért, memóriagondjaiért, ügyetlenkedéseiért is.
A művész után fennmaradtak hajtincsek, összesen 8, amelyek egyikét 2000-ben elemezve extrém magas ólommennyiséget mutattak ki – viszont később erről a tincsről bebizonyították, hogy egy nőé volt, nem pedig a zeneszerzőé. Ezzel az akkor igen népszerű ólommérgezés elmélet is elveszítette a bizonyítékát.
A fennmaradt hajtincsek közül 5 egyazon férfié volt, és a genetikai vizsgálatok szerint ezek már valóban Beethoven után maradtak ránk. Ezekből sikerült az ólomtartalomra vonatkozó elemzéseket aztán – most már valóban a zeneszerző hajának segítségével – elvégezni.
A mérésekhez az igazoltak közül két különböző tincs mintáit is felhasználták, és nagy pontossággal sikerült megállapítani azok ólomtartalmát. Az egyikben a normál érték 64-szerese, a másikban a 95-szöröse mennyiségű ólmot mutattak ki, ebből kiszámították a kutatók, hogy Beethoven vérében deciliterenként 69-71 mikrogramm ólom lehetett.
Ez az érték többszöröse a felnőttek vérében átlagosan található (10 mikrogramm per deciliter) óloménak, de még nem annyi, hogy a zeneszerző halálát kizárólag ehhez lehessen kötni. Emellett természetesen hozzájárult a sokféle betegségéhez, amelyektől élete során szenvedett.
The post Bebizonyosodott, hogy Beethovennek ólommérgezése volt first appeared on National Geographic.
