Köztudott, hogy a profi sport rendkívüli fegyelmet követel meg, a versenyzők pedig komoly felkészüléssel vágnak neki a nagy világversenyeknek. Konstantine Panegyres, a Melbourne-i Egyetem munkatársa a 2024-es párizsi olimpia kapcsán a The Conversation felületén most azt szedte össze, hogy az eredeti, ókori olimpia idején hogyan készültek fel a résztvevők a megmérettetésekre.
Már Arrianosz (latinos átírásban: Arrianus, i. sz. 86-160) görög történetíró is felhívta rá a figyelmet, hogy ugyan az olümpiai győzelem hatalmas dicsóság, ám a sportolóknak komoly nehézségekkel kell szembenézniük. Ezek közé tartozik a fegyelem, a szigorú diéta, az édességek kerülése, az állandó edzés, a hideg víz és a bor elhagyása, az embernek ráadásul alá kell rendelnie magát az edzőjének.
Tény, hogy az ókori versenyzőknek a maiakhoz hasonlóan hosszú és kemény felkészülésen kellett részt venniük, a potenciális siker viszont hatalmas dicsőséget jelentett.
Noha ma leginkább az olimpia maradt fenn az emlékezetben, az ókori görög világban egyéb, ünnepekhez kapcsolódó játékokat is ismertek. Ezek közül a négyévente megtartott püthói, a kétévente megrendezett nemeai és iszthmoszi játékok voltak a legrangosabbak, az olimpiával együtt ezek alkották a periodoszt (kör).
Ha egy sportoló egymás után mind a négy játékon nyert, megkapta a periodonikész (körgyőztes) címet. Ez óriási hírnévvel és elismeréssel járt, a versenyzők ezért mindent megtettek, hogy előnyre tegyenek szert.
Milón híres módszerei
Minden idők egyik legdicsőbb olimpikonja, a krotóni Milón (i. e. 6. század) edzésmódszerei például messze földön híresek voltak. A források szerint Milón rengeteget evett, hogy megtartsa fizikai erejét, naponta átszámítva mintegy 8,72 kilogramm húst vitt be ugyanannyi kenyérrel együtt, emellett három kancsó bort is megivott.
Az edzés részeként egy újszülött borjút addig cipelt naponta, amíg az bikává nem nőtt.
Nem Milón volt az egyetlen birkózó, aki állatokkal edzett. Az i. e. 460-ban Olümpiában győzedelmes a barkéi Ameszinasz állítólag bikákkal birkózva készült, sőt egy állatot a versenyre is elvett edzőpartnernek.
Több sportoló egyedi étrendet követett, a spártai Khionisz (i. e. 7. század) arról volt híres, hogy nagy mennyiségű aszalt fügét fogyasztott. A szamoszi Eurümenész (i. e. 6. század) és a sztümphaluszi Dromeusz (i. e. 5. század) ezzel szemben kizárólag húst evett.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
Több sportoló úgy gondolta, hogy a nemi élettől való tartózkodás is versenyelőnyt jelenthet. A tarentumi Ikkusz időszámítás előtt 476-ban nyert, a versenyző meggyőződése volt, hogy önmegtartóztatása volt sikere kulcsa. A felkészülés alatt a beszámolók szerint mindvégig kerülte a testiséget.
Szigorú szabályok
A küzdelmeken való részvétel alapkövetelménye volt, hogy a versenyző férfi legyen, i. e. 632-től kezdve 18 év alatt külön számokat tartottak. Fontos volt továbbá a szabad származás, a résztvevőknek pedig esküt kellett tenniük Zeusznak, hogy az olimpiát megelőző tíz hónapban tartják magukat az edzés előírásaihoz.
A felkészülés alatt végig Ileiában kellett tartózkodniuk, ahol a verseny bírái felügyelték őket. A sportolók edzettek, próbaversenyekbe kapcsolódtak be, és akit nem találtak megfelelőnek, annak nem engedélyezték az olümpiai versenyzést. A bírák a játékokon való beosztásról sorsolással döntöttek.
A versenyszámokat is szigorúan ellenőrizték, a szabályok megszegését veréssel, kizárással vagy bírsággal sújtották.
A kizárás különösen nagy szégyennek számított.
Egy feljegyzés szerint i. e. 496-ban vagy 492-ben az asztüphalaiai Kleomédész ökölvívás során megölte ellenfelét, ezért megfosztották díjától. A versenyző bánatában megőrült, visszatért hazájába, ahol mérgében ledöntött egy tornatermet, megölve a bent edző fiúkat. Ezt követően bujkálnia kellett.
A győzteseket hatalmas dicsőség érte, a záróünnepségen koszorút kaptak. Végül minden sportoló visszatért szülővárosába, ahol hősként fogadták őket.
The post Bikákkal birkózás, húsdiéta, önmegtartóztatás: így készültek az ókori görögök az olimpiára first appeared on National Geographic.