Dan Aykroydnak már a dédapja is hitt a kísértetekben – a 40 éves Szellemirtók családi gyökerei

Június elején volt 40 éve, hogy bemutatták a Szellemirtók című filmet, ami Scooby Doo és a Rejtély Rt. tévés kalandjai után a paranormális poénokat a mozivászonra is elvitte. A New York-i apokalipszist megakadályozó, munkásoverált viselő humorzsákok – név szerint a film forgatókönyvét is jegyző Dan Aykroyd és Harold Ramis, illetve Bill Murray és Ernie Hudson – sztorija 1984 nyarán annyira bejött a közönségnek, hogy a megjelenését követően közel két hónapon át uralta az amerikai mozik jegyeladási listáit.

Az Aykroyd, Ramis és a film rendezője, Ivan Reitman által megálmodott sztori azóta a filmtörténet egyik legnagyobb bevételt termelő vígjátékfranchise-ává vált. Még a nyolcvanas években kapott egy folytatást, valamint egy tévés rajzfilmsorozatot is, majd az elmúlt tíz évben kétszer is megpróbálták feltámasztani. A legutóbbi epizódot, a Szellemirtók – A borzongás birodalmát például idén tavasszal mutatták be a mozikban, ahol a 100 millió dolláros gyártási költségét sikerült is megdupláznia.

A filmsorozat első darabját a rendszerváltás hajnalán, 1989. július 13-án – azaz napra pontosan 35 éve – mutatták be Magyarországon, és ahogy a világ nagy részén, úgy hazánkban is rengeteg rajongóra tett szert a gyerekek és a paranormális jelenségek iránt érdeklődő felnőttek körében is.

Azt azonban kevesen tudják, hogy az egyik parapszichológiában utazó tudóst, Dr. Raymond Stantzet alakító, az 1980-as Blues Brothersnek köszönhetően az egész világon megismert kanadai komikus, Dan Aykroyd dédapjának szelleme – pontosabban szellemisége – nélkül valószínűleg sosem készülhetett volna el a film.

Még egy saját házi médiuma is volt az Aykroyd-családnak

Az 1855 és 1933 között élő Samuel Augustus Aykroyd ugyanis fogorvosként praktizált, és mivel ekkoriban még nem ismerték a modern érzéstelenítőket, ezért hipnózissal próbálta meg enyhíteni a páciensei fájdalmait. A hipnózis és a megváltozott tudatállapotok utáni érdeklődése aztán egyenesen a parapszichológia világa felé terelte.

Olyannyira, hogy a szellemekkel kapcsolatos megfigyeléseiről 1905-től kezdve feljegyzéseket vezetett, majd 1921-ben be is fogadott egy saját bevallása szerint szellemekkel kommunikáló, Walter Ashurst nevű önjelölt médiumot, aki több mint egy évtizeden át, egészen a legidősebb Aykroyd haláláig az Ontario tartomány Kingston nevű városában található, azóta is a család tulajdonában lévő házában lakott.

A két férfi ebben az időszakban rendszeresen tartott szellemidéző szeánszokat, ahol a médium egy Kék Fény nevű egyiptomi herceggel, a Kínát uraló Ming-dinasztia egyik tagjával és rengeteg amerikai őslakos szellemével is az anyanyelvükön beszélt. Egyszer állítólag még Samuel egyik halott ükapjával is sikerült felvennie a kapcsolatot.

De szeánszok során más jelenségek is történtek. Samuel Aykroyd naplói szerint egyszer például egy trombitaszerű hangszer bukkant fel a semmiből, és kezdett el lebegni a résztvevők feje fölött. Néha pedig fehéres anyag jelent meg a sötétben, amelyről azt gyanították, hogy a filmekből is ismert ektoplazmát láttak.

Elnöki tanácsadó volt a színész apja, majd könyvet írt a szellemekről

A 12 éven át havonta több alkalommal megtartott szellemidézéseken természetesen Samuel fia, Maurice és később az unokája, Peter Hugh Aykroyd  – a hollywoodi sztár nagyapja és édesapja – is részt vettek. És mindketten továbbvitték a saját életükben is a túlvilági lények iránti érdeklődést.

Vinnie Zuffante / Getty Images A színész és az édesapja, Peter Hugh Aykroyd 1993-ban.

Maurice az apja halála után megpróbálta folytatni a szeánszok hagyományát, majd egy olyan rádiókészüléket akart alkotni, amivel közvetlenül lehet kommunikálni a szellemekkel. Az előbbi azért nem sikerült, mert egyre kevesebb vendég járt a szellemidéző szertartásokra, az utóbbi ötletet pedig azután vetette el,

hogy elmondása szerint egy szellem közölte vele: lehetetlen küldetésre vállalkozott.

A feltalálói babérokra törő nagyapával ellentétben Dan Aykroyd édesapja, Peter Hugh Aykroyd már fiához hasonló sikereket ért el a karrierjében, csak Hollywood helyett a politika világában – hiszen a jelenlegi kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau édesapjának, a Kanadát egykor szintén kormányfőként irányító Pierre Trudeau tanácsadójaként dolgozott.

De a család közös szenvedélyét ő sem tudta elengedni, és 2009-ben nyugdíjasként kiadott egy könyvet A History of Ghosts: The True Story of Séances, Mediums, Ghosts, and Ghostbusters’ (magyarul: A szellemek történelme: igaz történetek a szeánszokról, médiumokról, szellemekről és szellemirtókról) címmel – amihez főként a nagyapja szellemidéző szeánszokról írt naplóit vette alapul. Majd a könyv megírása után a naplókat a Manitobai Egyetemnek adományozta.

Az eredetileg papnak készülő sztárt is utolérték végül a szellemek

Bár Dan Aykroyd egészen 17 éves koráig papnak készült, majd kriminológus szeretett volna lenni, mielőtt a komédia és a zene felé fordult volna, a család szenvedélye őt is annyira kísértette, hogy nem tudta elengedni a szellemeket. És amikor már a Saturday Night Live legelső csapatának egykori üdvöskéjeként Hollywoodot is megostromolta, újra elővette a családi vacsorák alkalmával hallott paranormális történeteket.

Amihez volt egy másik nagy segítsége is: míg a tudományok iránt érdeklődő átlagos családoknál National Geographic magazinok hevernek a házban, addig a természetfeletti jelenségeket kutató Aykroyd-família fészke a színész elmondása alapján az American Society for Psychical Research (Pszichikai Kutatások Amerikai Társasága) folyóirataiból álló gyűjteménnyel volt tele.

Az azóta világszerte rajongott franchise ötlete is azután jött, hogy elolvasott egy tanulmányt az egyik ilyen kiadványban, és eszébe jutott a Bowery Boys nevű, New York-i komikuscsapat 1951-es Ghost Chasers című horrorvígjátéka, és pár hasonló ötvenes években megjelent szellemes vígjáték – és kitalálta, hogy a családi gyökereiből kiindulva ő is írhatna egy természetfeletti jelenségekkel tarkított világban játszódó komédiát.

Az eredeti ötlet azonban több ponton is változott. Aykroyd első forgatókönyve például még egy olyan elképzelt jövőben játszódott, ahol a szellemirtóság olyan hétköznapi munkának számít, mint mondjuk, rovarirtónak lenni. Ezt aztán – főként költséghatékonysági okokból – Ivan Reitman rendező felvetése alapján megváltoztatták, és a történetet átültettek a jelenkori New Yorkba.

A másik fontos változás pedig az volt, hogy Aykroyd eredetileg a forgatókönyvírás idején kábítószer-túladagolásban elhunyt jó barátja, és blues tesója, John Belushi oldalán valósította volna meg a filmet. De a tragikus halált halt komikuslegenda előtt így is megemlékeztek a filmben, hiszen a Szellemirtók legismertebb szellemét, a Ragacs nevű zöld kísértetet róla mintázták, hogy így tisztelegjenek az emléke előtt.

A hollywoodi sztár paranormális jelenségek iránti vonzódása pedig mind a mai napig tart, ezért a színész meg is vette a dédapja szeánszainak otthont adó családi házat, amit először le akart rombolni, de a házba látogatva egyszer úgy érezte, mintha belecsapott volna egy villám, amit ő paranormális jelenségként élt meg. Majd az élmény hatására úgy döntött, hogy inkább felújítja és oda is költözik.

Azonban idén év elején a valós emberek természetfeletti élményeit bemutató Hotel Paranormal című tévés dokumentumfilm-sorozatának képernyőre vitele után Dan Aykroydot is utolérték a szellemek, hiszen februárban arról számolt be a színész, hogy el kellett menekülnie az otthonából, miután három S-alakú kísértet szállta meg az ingatlant.

The post Dan Aykroydnak már a dédapja is hitt a kísértetekben – a 40 éves Szellemirtók családi gyökerei first appeared on 24.hu.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed