Vujity Tvrtko közösségi oldalán hosszú posztban írt arról, amit két és fél hónapos magyarországi tartózkodása alatt tapasztalt itthon. Az egy ideje Hawaii-on élő, a jövő évet pedig pedig Panamába töltő riporter „Békés, boldog gyűlölködés” címet adta írásának, melyben kifejtette: a világ legszebb országának tartja Magyarországot, a magyar népet pedig „a világ egyik, ha nem éppen a legtehetségesebb népének”.
Egy fantasztikus ország csodálatos népe, amelyet folyamatosan mérgeznek. Méghozzá indulatokkal, megannyi feszültséggel, borzalmassá silányított közbeszéddel. S kik irányítják a közbeszédet? Nos, a választott népképviselők, vagyis a politikusok! Azok, akiket a nép fizet, azokat, akik ebből a pénzből akár békét, nyugalmat és szeretetet is áraszthatnának. Döntse el mindenki: ezt teszik-e…
– fogalmazott Tvrtko.
Azzal folytatta, nem jósol, hanem biztos benne, hogy ez fog történni hamarosan:
A politikusok közösségimédia-felületeit napokon belül elárasztják majd a cuki fotókkal kísért »Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok!«- üzenetek, hogy utána folytatódjon ugyan az, ami eddig is volt: az ellenfelek becsmérlése, szidása, lejáratása! Őszinte ez így? Rendben van ez így? A választ adja meg mindenki saját magának…
Tisztelet a kivételeknek – tette hozzá –, azoknak, akiknek a hangja alig hallatszik a nagy zajban.
Döbbenetes volt Magyarországom megtapasztalnom, hogyan örülnek egyesek mások kudarcának, sikertelenségének, bukásának. Messze nem csak a tömeges hozzászólásokban, hanem szerkesztett cikkekben, műsorokban, sok pénzért gyártott tartalmakban örvendeztek »újságírók«, »véleményvezérek« és politikusok annak, hogy »Hatalmasat éget X.Y.!«, »Páros lábban szállt bele Y.Z. valakibe«, »Csúfos kudarc lett X.Y. gyűlése«, »Porig alázta Y.Z.-t a magyar politikus…«
– sorolta a példákat Vujity Tvrtko, aki néhány képviselő közösségi oldalának áttekintése után arra jutott, „van közöttük olyan, aki ebben a hónapban egyetlen szót sem írt a saját terveiről, politikai ígéreteiről, társadalmi közjót szolgáló vállalásairól vagy az eredményeiről; viszont több tucatnyi bejegyzésében, sok pénzért gyártott videóiban szidta, gyalázta, becsmérelte az ellenfelét (esetében inkább: ellenségét). Naiv persze a kérdés: szeretnék az emberek erre fizetni az adójukat? Ismételten kérdezem: jól van ez így?”
Mint írja, részben a fentiek miatt költözött el az országból, amit a világon a legjobban szeret, de amíg magyar adófizető, addig jogosultnak érzi magát arra, hogy kifejtse a véleményét arról, mire költik az adóját.
Istenem, mire lenne képes az országom és népem, ha a gyűlöletre költött pénzt, arra pazarolt időt, s az abban felemésztett idegrendszert alkotásra és gyarapításra fordítanák az emberek és a társadalom irányítói…?! Költői a kérdés, nem fogjuk megtudni a választ. Ellenben nézhetjük tovább a durva beszólásoknak tapsoló, más megalázásán örvendő, egyesek kudarcáért szorító politikusaink és egyes honfitársaink »boldog« örömét: »Hurrá, valakinek nem sikerült…«
„Persze, hogy fontos az utak építése, kátyúk betömése, a fizetések megadása” – folytatta.
ám mintha teljesen megfeledkeztünk volna a béke gyógyító erejéről. Meg a gyűlölet romboló hatásáról. És a politikusok azt is »sikeresen« elérték, hogy teljesen megfeledkezzünk róla: egy demokratikus választás elvileg arról szól, hogy a pártok közzéteszik a programjaikat, a választók meg eldöntik, hogy azok alapján kit választanak…
Ennek szerinte az lett az eredménye, hogy „ma már újságíró gyaláz újságírót, színész színészt, énekes énekest. Komplett szerkesztőségek jöttek létre mások lejáratására. Szakmák, társaságok, barátságok és családok mennek rá arra, hogy ki melyik politikai erő szimpatizánsa… Sokak szemében ma már nem az a fontos, hogy ki milyen díjat kap, hanem, hogy kitől veszi azt át. De mit ér egy választási győzelem akkor, amikor sorra törnek szét a családok vasárnapi ebédlőasztalai?!”
Bejegyzése végén összegzésül leírta:
Így vagy úgy: ha egy pohár tiszta vízbe egyetlen cseppnyi mérget csöppentenek, az egész pohár tartalma mérgezett lesz. Márpedig az a méreg jelenleg folyamatosan csöpög. Hogy aztán most majd pár napig olvashassuk az »Áldott, békés ünnepeket és boldog új évet kívánok!«-bejegyzéseket. Utána meg…?! Majd meglátjátok! Bár ne lenne igazam…
Utóiratkén még hozzátette, szokása szerint nem említett egyetlen pártot vagy politikusnevet sem, és azt kérte olvasóitól, ők se tegyék. „Össztársadalmi jelenségről írtam” – szögezte le Vujity Tvrtko.
The post „Egy fantasztikus ország, amelyet folyamatosan mérgeznek” – Vujity Tvrtko szerint a gyűlölködés lett az úr Magyarországon first appeared on 24.hu.
