Ha valakinek ismerős a nyitóképen is látható leopárdmintás kőzetfelszín, amelyet a Perseverance marsjáró örökített meg még 2024-ben, az nem véletlen. Akkor is beszámoltunk a felfedezésről, amelyhez már elsőre a „lehetséges életnyomok” jelzőt aggatták a rover tudományos irányítói.

Ahogy akkor is, most is fontos először azt leszögezni, semmi bizonyosat nem tudhatunk, senki nem állítja azt, hogy megtaláltuk volna a marsi élet maradványait. Az életnyom lehetőségéhez azonban sok tényező hozzájárult, amelyek érdekesek, a belőlük leszűrhető tudás önmagában izgalmas. Most azonban leginkább politikai táplálékká válik, a NASA közleménye alapján.

„A Perseverance – amelyet Trump elnök első ciklusa alatt indítottunk – felfedezésénél közelebb még sose jutottunk a marsi életnyomokhoz. Egy lehetséges életnyom azonosítása a vörös bolygón áttörő jelentőségű felfedezés, amely előreviszi a Marsról alkotott tudásunkat” – mondta Sean Duffy, a NASA megbízott igazgatója. „A NASA elkötelezettsége a legmagasabb színvonalú tudomány iránt továbbra is megmarad, és a cél továbbra is az, hogy amerikai embert juttassunk a Marsra.”

Ne feledjük el, ezt a „legmagasabb színvonalú tudományt” úgy akarja űzni a második Trump-kormány, hogy közben elvonja a pénzt a NASA tudományos küldetéseitől.

Nicky Fox, a NASA tudományos igazgatóhelyettese elmondta, hogy azzal, hogy a felfedezést egy ellenőrzött folyóirati tanulmányként publikálhatták, megszületett annak a lehetősége, hogy a közzé tett adatok alapján bármilyen kutatógárda cáfolja vagy támogassa az életnyom elképzelését.

Mit tudunk a felfedezett kőzetről?

A Jezero-kráternél dolgozó marsjáró egy egykori folyóvölgyben bukkant rá a különös mintázatra, amelyet a szakemberek leopárdfoltoknak neveztek el. A milliméteres nagyságú mintázatot persze nemcsak fotózta a rover, hanem elemezte az azt felépítő kőzetet is, és ebből tudjuk, hogy többek közt szerves molekulák is jelen vannak benne. (Nem lehet elégszer mondani: a szerves nem azt jelenti, hogy élethez köthető, csak egy rossz elnevezés, ami sajnos évszázados múltú és kiirthatatlan a nyelvből. Szerves molekulákkal teli van a csillagközi tér is.)

Emellett szenet, vasat, foszfátot is tartalmaz – ezek pedig akár életnyomokra is utalhatnak. Utalhatnak persze egészen másra is, de bennük van a lehetőség, mely szerint egykori mikrobák élettevékenysége is hagyhatta maga után e foltokat. A kutatók a Nature-ben számoltak be a felfedezésről és annak vizsgálatáról.

Az egykori folyómederben (lásd a fentebbi fantáziavideón) feltárult üledékes kőzet agyagos és iszapos összetevőkből épül fel – ezek a kőzetek pedig földi körülmények közepette különösen jók az mikrobiális ősmaradványok megőrzésében. A kőzet alap összetevői olyanok, amelyek alkalmasak lehettek arra is, hogy kémiai energiával lássák el az esetleges mikrobákat. A leopárdfoltokat akár az ilyen anyagcseréjű mikrobák is maguk után hagyhatták volna.

 Fontos tudni, hogy a foltokban azonosított vastartalmú ásványok – vivianit és greigit – képesek olyan módon is kialakulni, amelyhez nem szükséges élet. Azonban földi körülmények közt mindkét ásvány kialakulhat élet segítségével is.

Ha viszont élettől függetlenül alakultak ki ezek az ásványok, akkor jelen tudásunk szerint hosszabb ideig fennálló magasabb hőmérsékletre és savas környezetre van ehhez szükség, amelynek során a jelen lévő szerves anyagok segítségével születnek meg az ásványt alkotó molekulák. A leopárdfoltokat magában foglaló kőzetben azonban ilyen körülményekre utaló nyomokat nem sikerült azonosítani, azt pedig nem tudjuk, hogy a szerves molekulák meleg híján is képesek-e összerakni az ásvány anyagait.

A felfedezett üledékes kőzet a legfiatalabb a vizsgált marsi üledékek közt, emiatt is furcsa, hogy pont ebben találtak életnyom lehetőségét sugalló mintákat. Az elméletek alapján a marsi ősi múltban, korábbi időszakban állhattak fel az esetleges élet számára alkalmas körülmények – de ezek szerint akár hosszabb időszak is alkalmas lehetett egy esetleges életre.

Igazából a most közzé tett tanulmány nem mondott újdonságokat az egy évvel korábbi közleményhez képest, ám az, hogy egy szakmai ellenőrzésen átesett tanulmányként láthatott napvilágot, némiképp megerősítheti a felfedezés hitelét. Továbbra se állíthatja senki, hogy marsi életnyomot találtak, azonban az ehhez vezető út első lépcsőfokát már megtették a szakemberek. Földi laborvizsgálatok nélkül azonban ebből a helyzetből többet nem fognak tudni kihozni. Emiatt is érvényes, hogy közelebb nem kerülhetünk a marsi életnyomokhoz, egyelőre.

The post Ennél közelebb nem kerülhetünk az esetleges marsi életnyomokhoz first appeared on National Geographic.