Ma már eléggé közismert, hogy néhány ezer évvel ezelőtt a Szahara nem volt olyan kietlen és száraz, mint ma, a jelenkorinál gyakrabban volt eső, és ennek köszönhetően számos pontja inkább szavanna jellegű volt, mintsem sivatagi. Ez az afrikai nedves periódus korával véget ért, és ma a teljes sivatag átlagos évi csapadéka 50 milliméter körül van – egyes részein azonban évekig egyáltalán nincs eső, másutt ennél kicsit több is hullhat. Egy új, az NPJ Climate and Atmospheric Science folyóiratban publikált kutatás szerint századunk második felére azonban akár 75 százalékos növekedésre lehet számítani, amennyiben a szén-dioxid-kibocsátásunk magas marad.

A chicagói Illinoisi Egyetem kutatója vezette csoport kétféle klímahelyzetre nézve, 40 klímamodell segítségével végezte el a számításokat. Egyrészt arra, ha kis mértékben csökkenteni tudjuk (de nem érdemben) az üvegházgáz-kibocsátást (SSP 2-4,5), másrészt arra, ha minden megy tovább, ahogy eddig (SSP 5-8,5).

Különösen ez utóbbi esetben Afrika jelentős részén átrendeződnek a csapadékviszonyok. A Szaharában 75, Afrika délkeleti részén 24, déli-középső részén 17 százalékkal nő majd a csapadék mennyisége, ám Dél-Nyugat Afrikában (kb. Namíbia, Angola) részén mintegy 5 százalékkal csökken.

E változások mögött kétféle ok rejlik. A növekedés annak köszönhető, hogy a felmelegedéssel a légkör több párát tud megtartani, erősebb párolgással és nagyobb páratartalommal jár ez a folyamat. A feláramló párás levegő vízgőztartalma kicsapódik és felhővé válva csapadékot hoz.

Ezt a jelenséget fokozza még az is, hogy a nedvesebb légtömegek áramlása révén is több kihullható víz kerül az érintett térségek feletti légkörbe. Ahol csökkenést várnak a szakemberek, ott pedig a légkörzési rendszerben bekövetkező átalakulás áll a háttérben.

A várható változásokra már most kell készülni, mivel emberek százmillióit érinti mind Afrikában, mind azon kívül. Ahol nő a csapadék – például az éhínségekről hírhedt Száhil területén – megfelelő fejlesztésekkel az érkező többlet vizet meg lehet tartani és növénytermesztésre, víztartalékok halmozására lehet fordítani. A tervezés része a különféle időjárási eseményekre, például áradásokra való felkészülés, vagy épp a várható klímának megfelelő növényfajok kinemesítése is.

A Szahara esetében a modellek abban megegyeztek, hogy nőni fog itt a nyári csapadék, azonban a térbeli eloszlásában voltak eltérések. A sivatag déli és északkeleti peremvidékei fogják a legtöbb növekedést tapasztalni, a középső régiókba nem jut extra eső, vagyis ahol most a legszárazabb, ott eztán is az marad.

A záporos (konvektív) csapadék mennyisége fog nőni, azaz nem nagy áztató esőkre, hanem hirtelen lezúdulóra kell számítani főként a július-szeptember közti időszakban. Emiatt arra például nem lehet számítani, hogy újra kizöldül majd a Szahara, ám talán kicsit előnyösebb helyzetbe kerülnek egyes területei a jelenlegihez képest.

The post Esősebbé válhat a Szahara first appeared on National Geographic.