A Perseverance marsjáró egyik fontos feladata, hogy kőzetmintákat gyűjtsön be és csomagoljon egységesen, későbbi hazaszállítás céljára. A hazaszállításról az eredeti tervek szerint egy közös ESA-NASA küldetéssorozat gondoskodott volna, ám annak költségei az egekbe röppentek, ezért visszakozott az amerikai űrhivatal. Világos volt, hogy egyszerűbb és sokkal olcsóbb megoldást kell keresni.
A NASA erre terjesztett elő új elképzelést 2025. január elején, és amint arról korábban is szó volt, a költségcsökkentés része lett a könnyebb leszállóegység is. Kétféle leszállási módozat közül fognak választani: az egyik a nagy marsjárók esetében már megismert égi darus módszer lesz, a másik pedig a kereskedelmi űrhajózás által kifejlesztett járművet, módszert jelent. A fura megfogalmazás mögött valószínűleg a SpaceX által a hold- és marsutazáshoz fejlesztett Starship állhat.
Az egyelőre nem hangzott el a következő kormányzat részéről, hogy valóban akarják ezt a mintaszállítást, azonban nehéz lenne elképzelni, hogy a nemzeti büszkeségre alapozó országvezetés ne vágna bele. Emiatt is kínálta fel a jelenlegi NASA-vezetés a kétféle lehetőséget.
A döntést, vagyis a két módszer közti végleges választást másfél év múlva hozza meg a NASA, bár az amerikai elnökváltás és az ezzel járó politikai- és NASA-vezetőváltás alapján előre gyanítható a végeredmény. A jelenlegi elképzelések szerint az égi daruval megoldandó mintaszállítás költsége 6,6-7,7 milliárd dollárba kerülne, míg a kereskedelmi partner révén elvégzendő mintaszállítás 5,8-7,1 milliárd dollárba, vagyis egy kicsit kevesebbe kerülne az amerikai adófizetőknek.
„Bármelyiket is választjuk, egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb lesz, mint az eredeti terv volt” – mondta el Bill Nelson jelenlegi NASA igazgató a tervek bejelentéséről tartott sajtótájékoztatón. Az igazgató azt is hangsúlyozta, „nem akarhatjuk, hogy az egyetlen kőzetmintát kínai űrjármű hozza haza a Marsról”.
A korábban tervezett leszállóegység kisebb változatát építik meg, és ezt rádióizotópos generátorral szerelik fel. Ezzel a napelemek és a marsi por miatti aggodalmat elfelejthetjük, egyszerűbbé válik az eszköz felépítése is. Ezen felül újratervezik azt a műszert és módszerét is, amely a Mars körül keringő egységbe bepakolja majd a 30 kőzetminta-tubust.
Ennek során ellátják egy olyan porvédővel is, ami megakadályozza, hogy a mintákat tartalmazó tartály külsején összegyűljön a por, az a Földre jusson és bárminemű elképzelhető problémát okozzon a Földön. (Ne feledjük: az Apollo-korszak kezdetén még hosszas karanténba kellett vonulni a Holdról hazatérő űrhajósoknak.)
A marsi kőzetminták amiatt szükségesek, hogy egyrészt jobban megérthessük a bolygó geológiáját, másrészt pontosabb képet kaphassunk arról, hogy mennyire is lehetett egykor alkalmas az életre, ha lehetett egyáltalán a külső bolygószomszédunk. Mindezen tudás ahhoz is szükséges, hogy egy későbbi emberes marsutazáshoz elegendő információval rendelkezhessünk.
The post Ez a NASA új terve a marsi kőzetminták hazaszállítására first appeared on National Geographic.
