„Az Orbán-rendszer egyetlen pozitívuma a független sajtó” – jelentette ki a Forbes üzleti fesztiválján Veiszer Alinda riporter, aki minden tartalékát saját karrierjébe fektette. Hasonlóan éles, szinte kényszerszülte helyzetekről mesélt nyíltan Árvai Eszter tanácsadó és Lengyel Tamás színész is a Forbes üzleti fesztiválján.
„Mi akartál lenni tízévesen?” – ezzel a laza kérdéssel indította a beszélgetést G. Tóth Ilda főszerkesztő-helyettes a kedden megrendezett Forbes Flow egyik délelőtti szekciójában. A színpadon Veiszer Alinda riporter, Árvai Eszter vezető- és szervezetfejlesztő tanácsadó, és Lengyel Tamás, a Loupe Színházi Társulás alapítója mesélték el, hogyan építették fel a saját vállalkozásukat.
„Színész” – vágta rá Ilda kérdésére Alinda, majd nevetve Tamáshoz fordult, akitől azt kérdezte, hogy ő meg akkor riporter akart-e lenni? Nem az akart, viszont az kiderült, hogy Eszter testnevelő lett volna, ha nem az üzleti világban indul el. A három ember közös pontja, hogy mindannyian kiléptek a klasszikus alkalmazotti létből, kimondták, hogy ezt így tovább nem, és felépítették a saját működésüket, annak minden szabadságával és kockázatával együtt.
Nem az első startupja
Lengyel Tamás evolúcióként emlékszik vissza az útra, mire elérkezett a Loupe felépítéséig. Egy színészkereső volt az első startupja, ekkor kötött barátságot az Excellel, ma pedig már ő „koreografálja a pénzügyeket” a cégben. A váltás mögött azonban nemcsak szakmai kíváncsiság, hanem kiábrándító tapasztalatok is álltak. „Volt három-négy apró pont, ami megérlelte bennem a döntést, hogy valami sajátot csináljunk” – mondta.
Az egyik ilyen a Vígszínházban szerzett élménye volt, nyíltan beszélt a bántalmazó légkörről, amit a színházban tapasztalt, és arról, hogy 2017-ben Eszenyi Enikő miatt mondott fel. A Tisza Párt győzelmével reméli, hogy azokra a részletekre is fény derül majd, amiket kisatíroztak a vizsgálóbizottság jelentéséből.
Tamás később a Játékszínből is távozott, részben a stagnáló körülmények miatt, éveken át nem kapott fizetésemelést. Ma már biztos benne, hogy nem térne vissza a kőszínházi struktúrába: „A mi színházunkban tudok olyan körülményeket teremteni, amilyeneket szeretnék.” Hozzátette azt is, hogy pályakezdőként sokszor nem mert nemet mondani. „Ma már tudom, hogy egy előadásban 75 százalékban meztelennek lenni inkább az OnlyFansen oké.” Végül arra is kitért, hogy vezetőként törekszik arra, hogy meghallgassa a kritikákat, és megoldást találjon a problémákra közösségi szinten. A társulattal többször is foglalkoztunk már a Forbes.hu-n.
Nulla bevétellel nézett szembe
Veiszer Alinda története is tele volt bizonytalansággal és nem egyszer kellett kiállnia magáért, többek között emiatt is került fel idén a Forbes címlapjára. Bár korábban is dolgozott már szabadúszóként, de a valódi vállalkozói létet a Covid hozta el: „akkor nulla bevétellel kellett szembenéznem” – mondta, és végül az utolsó forintjait költötte el az első saját műsoraira. llda kérdésére kifejtette, hogy érzelmileg kifejezetten terhes volt az indulás, amikor feltöltötte az első adást, és öt percen belül nem érkezett reakció, sírva hívta fel a férjét. „Másnap reggelre jöttek a támogatók” – tette hozzá gyorsan.
Az első hónapok tapasztalatai alapján már látszott, hogy működhet a modell, de így visszanézve már tudja, hogy sok múlott az időzítésen „Early bird voltam, másfél évvel később lehet, hogy már nem tudtam volna megcsinálni.” Tudatos döntéseket hozott a tartalommal kapcsolatban is, mert nem akart beállni a megszokott sorba: „Mindenki Alföldi Róbertet vagy Mácsai Pált hívja először, én Benedek Miklóst hívtam.”
A saját út a személyiségére is hatással volt: „Nem udvariaskodom, hanem pacekban mennek a dolgok” – fogalmazott, és hozzátette, hogy a Patreonon eltöltött évek bátorságot és egyenességet adtak neki, de árnyoldala is van: „Az ember megtanul nem szabadságra menni.”
Leszállt a vonatról, hazament és felmondott
Árvai Eszter történetében szinte filmszerű jelenettel jött el a fordulópont, az osztrák IKEA HR-vezetői székét cserélte szabadságra. Három intenzív év után, épp a Bécsbe tartó vonaton ülve, kiscicájával az ölében hozta meg a döntést. „Hosszútávfutó vagyok, tolom akkor is, ha fáj” – mondta, de a teste végül jelezte, hogy ez nem fenntartható, alvásproblémák és a kimerültség jelei is megjelentek.
„Mosonmagyaróvárnál görcsölni kezdett a hasam, leszálltam, hazamentem, és egy pohár bor mellett megírtam az e-mailt, hogy befejezem.”
Bár a döntés kimondása hirtelen történt, az érési folyamat jóval hosszabb volt, amiről 2022-ben írtunk részletesebben. Azóta vezető- és szervezetfejlesztő tanácsadóként dolgozik, és azt látja, hogy a mai vezetők egészen más kihívásokkal szembesülnek. „A csend ma drága” – fogalmazott. Szerinte egy vezető feladata már nem az, hogy minden kérdésre tudja a választ, hanem az, hogy olyan környezetet teremtsen, ahol a munkatársak megszólalnak. „Ebből lesz az innováció.”
Jön a közmédia reformja?
Veiszer Alinda bátorsága határozott kijelentéseiben is visszaköszönt:
„Visszamennék a közmédiába, sőt csinálnék is egyet. Az Orbán-rendszer egyetlen pozitívuma a független sajtó.”
Alinda szerint ennek ellenére hatalmas szükség lenne az államilag fenntartott médiára is, mert komoly hiányosságokat lát a kulturális tartalmak terén. „Elég a kényelmes állásokból, csinálják azok, akik értenek hozzá” – mondta indulatosan, és arra is kitért, hogy az alulról jövő dolgokat kell észrevennie egy nagy, állami pénzből fenntartott vállalatnak.
The post „Ezt így tovább nem” – mondta egy ponton Árvai Eszter, Veiszer Alinda és Lengyel Tamás is. A Forbes Flow színpadán elárulták, mi jött utána appeared first on Forbes.hu.
