Észak-Amerika keleti felének erdőségeiben sétálva nyár végétől novemberig az ember meglehetősen ijesztő dolgokkal találkozhat: mintha csak vöröslő nyélen ülő szemgolyók néznének vissza az emberre az aljnövényzetből. Akárcsak egy kinn felejtett halloweeni dekoráció – azonban ezúttal nem eldobált műanyagról van szó.
A növény árnyas, nedves erdőkben él, különösen a hegyvidéki erdők lakója, azonban a szárazságon és a mocsári környezeten kívül bármit kibír. A fehér békabogyó (Actaea pachypoda) nevű évelő minden része mérgező (hányás, görcsök, delírium) az ember számára, ám az 1-1,5 centis fehér „szemek” és a gyökerek rejtik a legsúlyosabb mérgeket.
Ezek a szívre hatnak, felgyorsíthatják a szívverést, szívleállást is okozhatnak a növényben lévő szívglikozidok (az efféle molekulákat egyébként a gyógyászat is használja). A rémisztő szemek azonban nem veszélyesek a magokat terjesztő madarakra, például a fajdra vagy az amerikai vándorrigóra.
Annak ellenére, hogy erősen mérgező, és akár már 6 szem is képes lehet súlyosan megbetegíteni az embert, nincs feljegyzett haláleset, amely e növényhez köthető. A bogyók egyébként nagyon keserűek is, és égő érzést okoznak a szájban, torokban. Érzékeny bőrű embereknél akár a növény megérintése is bőrirritációval járhat.
A fehér békabogyó eurázsiai rokona a fekete békabogyó hasonló hatású, ám kevésbé ijesztő küllemű növény.
The post Ezzel a növénnyel nem érdemes szemezni first appeared on National Geographic.
