Az elmúlt százötven év házfalak tégláiba karcolt feliratai, vagy épp grafittal felfirkált üzenetei ma is az ország legkülönbözőbb részein, így a fővárosban is őrzik a múlt egy-egy darabját: a Lánchídnál némi túlzással egy faliújságra bukkanhatunk, Zuglóban a nyolcvanas évek legismertebb zenekarainak neve költözött az épületekre, egy korábbbi pesti fogházon pedig az őrök nyomait betűzhetjük ki.
Nyomokat persze nem csak a kedvenceik nevét, személyes sérelmeiket, vagy épp örömüket magukból kiírni akarók hagytak, hiszen sokszor olyan, első látásra teljesen érdektelen példákat is felfedezhetünk, mint egy szerelmes szomorú szavai („Józsi nem jötél el”), vagy akár csak egy olyan egyszerű közlés, mint az „Igyunk sört”.
Utóbbi kategóriába tartozik az 1956-os forradalom harmadik napján született újlaki példa, ami a következőképp hangzik:
Itt áltunk sorba kenyérért
a 4 Horváth
1956. X. 25-én
Horváth István
Horváth Gábor
Horváth Gabriella
Horváth Béla
A szerző felvétele
A mondat több szimpla tényközlésnél, hiszen az az Ürömi úton a századfordulón megnyílt Sommer János-féle sütőház falán olvasható, ami önmagában is megérdemli a figyelmet, a Budapestnél valamivel idősebb ház történetét összefoglaló korábbi cikkünk szerint a Sütőház Sommer János, illetve a Josef Sommer Backhaus felirat nyomait ma egyaránt ablaksora felett viselő épület ugyanis a környék kevés 19. századi, nyerstégla-burkolatú házának egyike, tanúépületként való fennmaradása pedig épp ezért kulcsfontosságú.
A házat 1901-ben vásárolta meg az akkor már tizenhét éve pékként működő Sommer, aki egy utcai szárnnyal bővítette azt, majd haláláig onnan szolgálta ki a kenyérért, illetve pékáruért érkezőket.
A céget 1932-ben az azt már tíz éve irányító fia, József vehette volna át, de a gazdasági világválság miatt arra már nem volt módja, sőt, a ház is csak egészen rövid ideig maradt már csak a családé: az időközben végigfutó csődeljárás következményeként épp ki tudták fizetni az adósságait, majd májusban elhagyták az otthont, és többé nem is gondoltak a kenyérsütésre.
Az új gazda, Madaras József és neje a második világháború kitöréséig bérlakásokként hasznosította a házat, 1939-ben azonban feltűnt a színen Viola István, aki sütödét és tápszergyárat nyitott benne. Az üzem 1952 októberében lett a II. kerületi Sütőipari Vállalat része, működését pedig a következő évtizedben a Viola, illetve a Hermann család felügyelte.
Millavári Attila A dolgozók 1948-ban, a falon már Viola István cégérével.
A bolt a bejárattól jobbra eső kapuja rövidesen ablakká változott, ez azonban nem gyakorolt igazán hatást a falak mögött zajló munkára, hiszen a cég a rendszerváltást követő évekig működött.
A házat a kilencvenes években az egykori üzemeltető család leszármazottja, Hermann János vásárolta meg, aki egy elképesztő csodavilágot valósított meg a hosszú időn át a frissen sült kenyér illatával csábító szobákban, illetve az utcáról láthatatlan kertben: előbbiben többek közt kétezer, a tulajdonos által művészien kifaragott meggy- és barackmagok, utóbbiban pedig a Blaha Lujza téren 1965-ig álló Népszínház, majd Nemzeti Színház erkélykorlátainak egy része kapott helyet.
Bielik István / 24.hu A hosszú órák alatt kifaragott magok igazi műtárgyakká váltak.
A kapuja előtt egy kőben rejtőző kiselefántot is rejtő egykori sütőház, illetve a Horváthok egyikének kézjegye a magyar történelem egy elfeledett tényére is rámutat: arra, hogy a vérbe fojtott forradalom napjaiban a lapok a pékeket egyenesen a harcok hőseiként emlegették.
A Gasztrorégész cikkében említett korabeli tudósítások egyike (Esti Budapest, 1956. okt. 27.) szerint a sütödékben a 23-i események óta váltás nélkül, mindössze egy-két órányi pihenés után, éjjel-nappal sütik a kenyeret, amiből sokkal többet adtak el, mint általában.
A lap hozzáteszi: a közlekedési zavarok, illetve a szállítóeszközök száma persze lassítják az áru beszerzését, de a kórházakba, illetve különböző intézményekbe még a pergőtűzben is szállítanak, ahol pedig nincs lehetőség szállításra, ott a lakosság közvetlenül a sütödéknél áll sorba.
Mindenki számára biztosítva van a kenyér, mindenki kaphat belőle, aki türelmesen sorbaáll. Rendre és nyugalomra van szükség. Liszt van bőven, a sütödéknek szénkészletük is van, a pékek legfőbb vágya, hogy minden család asztalára friss kenyeret juttassanak
– olvasható a villany-, víz-, illetve gázellátásról szóló írásban, ami arról is beszámolt, hogy a lakosság is sokat tesz a helyzet kezeléséért: voltak, akik szállást adtak az üzemtől messze lakó pékmunkásoknak, mások (köztük a pályát korábban elhagyó pékek) pedig maguk is beálltak a kemence mellé, hogy felváltsák a dolgozókat.
A Nagy Imre-kormány október 24-i megalakulása után egyértelművé vált, hogy a vidék segítségére is szükség van a túléléshez – írja a Gasztrorégész, ami felhívta a figyelmet a Hazafias Népfront, valamint az állam országos szintű kampányára.
Az egykori sütöde épülete 2024. október 31-én.
Ennek célja a kenyér, a tej, a zöldség, illetve a burgonya a vidéki gazdáktól és sütőktől a fővárosiakhoz való eljuttatása volt, ami sikerült is: a Szolnok Megyei Néplap október 26-án arról írt, hogy a pékek a munkaidejüket megkétszerezve 88 mázsa kenyeret küldtek Budapestre, a Debreceni Sütőipari Vállalat pedig néhány nap alatt a szokásos 250 helyett 400 mázsányit sütött.
The post Falfelirat emlékeztet az 1956-os forradalom alatt is megállás nélkül dolgozó pékekre first appeared on 24.hu.
