19 éves korod óta szerepelsz a profik között, négy év alatt jutottál el a legjobb százba, 2023 elejére elérted a top 50-es határt, jelenleg a 38. vagy a világranglistán. Tatabányáról induló srácként hogyan tudtál ilyen előkelő pozícióba kapaszkodni a Professional Squash Association (PSA) meglehetősen sűrű nemzetközi élmezőnyében?

Az elmúlt két évben már rengeteg meccset játszhattam top 10–20 közötti játékosokkal, aminek köszönhetően tavaly év vége felé jöttek olyan skalpok is, amikkel sikerült stabilabban átlépnem az 50-es határt. A következő cél a további előrelépés, a top 30, aztán a legjobb 20. Ha utóbbi sikerül, az már tényleg olyan eredmény lenne, amire szerintem mindenki felkapná a fejét. Főleg magyarként, hiszen nálunk viszonylag gyerekcipőben jár ez a sportág.

A jelenlegi pozíciód párhuzamba állítható a legmagasabban jegyzett magyar teniszező, Marozsán Fábián jelenlegi ATP-világranglistás helyével, aki most a 49., de volt már a legjobb 40-ben is. Ha már a sportág felépítése, versenyrendszere a teniszére hajaz, vajon miért van az, hogy míg Marozsán versenyeiről széles körben lehet olvasni, addig a nemzetközi squashtornák, a személyes sikereid nem érik el a az országos sportsajtó ingerküszöbét?

Minden országban megvannak a sportági népszerűségi listák. Egyiptom azért termel ennyi remek squashjátékost, mert ott a sportág első percétől magas szinten űzik. Ezáltal történelmi távlatban is kiváló eredményeket értek el, a szülők a gyerekeket nem csak focizni vagy kézilabdázni íratják be, hanem tömegével viszik fallabdázni is. A magyar squash egyetlen nemzetközi szinten komolyan jegyzett játékosa eddig Krajcsák Márk volt. A 2000-es évek elején a legjobb világranglista helyezése épp úgy a 37. volt, mint nekem. De bevallom, akkoriban, gyerekként, én sem követtem a fallabdát.

Mohos Márton / 24.hu

Mit követtél?

Nálam is a foci volt a nagy szerelem. 16 éves koromig a két sportot együtt űztem.

Hol rúgtad a labdát? Hol ütötted? Végül mi döntött utóbbi mellett?

Már gyerekkoromban is arra tanítottak a szüleim, hogy ami munkát beleteszek, annak meglesz a gyümölcse. A foci meg, ugye, csapatsport, ahol azt tapasztaltam, nem csak rajtam múlik a dicsőség, miközben az egyéni sportban száz százalékban. A vízválasztó azon a nyáron jött el, amikor mehettem volna a Vasas Kubala Akadémiára vagy Felcsútra, de közben megnyertem a junior fallabda bajnokságot. Dönteni kellett. Onnan kezdve csak a fallabda létezik számomra.

A két sportág népszerűsége közti különbség miatt nem sajnálod a döntést?

Mi mihez képest népszerű?

Mondjuk ez igaz. Alighanem többen fallabdáznak Magyarországon, mint ahányan öttusáznak, vívnak és birkóznak…

A fallabda itthon tényleg kevés médiafigyelmet kap, holott a statisztikák alapján benne van abban a három sportágban, amelyekben egy óra alatt a legnagyobb energiát égeti el az ember.

A profi tornákon üvegpályán játszunk, ami rendkívül látványos a helyszíni szurkolók számára, emellett kiválóan közvetíthető. A fallabda könnyen elsajátítható, tök élvezetes alapszinten is, ennek köszönhetően tényleg rengetegen fallabdáznak itthon is hobbiból.

Édesapád az edződ. Ő mit sportolt, hogyan keveredett a squash közelébe?

Semmi komoly sportmúltja nincs. Olykor barátokkal focizott, és, ahogy más, úgy ő is lejárt heti egyszer-kétszer fallabdázni. Hobbijátékos volt, aki idővel megmutatta nekem és a testvéremnek is ezt a sportot. Miután látta, hogy a nővérem és én is fogékonyak vagyunk rá, elkezdett oktatóvideókat nézni, majd egyre mélyebben beleásta magát, egyre inkább a megszállottja lett a sportágnak.

Miközben a tenisz benne van, a squash nincs ott a támogatott sportok körében Magyarországon. Ennél fogva eddig épp úgy működött, mint a nyugati világban a profi sportok, az ember önerőből, szponzorok vagy mecénások által juthat el olyan magas szintre, ameddig tud vagy ameddig a tehetsége engedi. A karriered kezdeti szakaszát ki finanszírozta?

A család.

Mikor léptél át azon a ponton, amikor már pénzt is kerestél a versenyeken, és valamennyi visszajött azok költségeiből?

Akkor jött el az első apró fordulópont, amikor U19-ben második lettem az Eb-n. Addig a szüleim csak a tolták bele a pénzt folyamatosan. Ekkor keresett meg az első külföldi klub, amelyik aztán fizetett azért, hogy náluk játsszak.

Ezek szerint nem is magyar, hanem külföldi klub igazolt játékosa vagy?

Is-is. Magyarországon a Tatabánya Squashberek Sportcentrum játékosa vagyok, és mi vagyunk a regnáló csapatbajnokok. De mivel a szabály csak azt köti ki, hogy egy országban csak egy klubban lehet játszani, de az országok száma nem korlátozott, így általában egyszerre 4–5 nemzet bajnoki sorozatában veszek részt.

Mohos Márton / 24.hu

Nem ütik egymást ezek a sorozatok, a meccsnapok?

Előfordul. Olyankor nyilván szelektálni kell. Azt választom, ahol régebbi a kapcsolat, az együttműködés. De az egyéni nemzetközi versenyek prioritást élveznek. Ha egy-egy csapatbajnoki dátuma egybeesik egy Platinum- vagy Diamond-versennyel, akkor, sajnos, nem tudok eleget tenni a klubkötelezettségnek.

A klubjaid elfogadják ezt?

Tisztában vannak vele, hogy így működik a rendszer.

Viszont a finanszírozásra visszatérve: kegyetlen pénzek mennek el.

Mondjuk egy-egy legmagasabb szintű, tengerentúli Platinum-verseny teljes költsége minimum 350–400 ezer forint. Ugyanis a repülőjegyet és a szállást mindenki magának finanszírozza.

Még a legnagyobb tornákon is?

Egy részét ott is, mert a 7–8 órás időeltolódás és az átállás miatt minimum három–négy nappal korábban foglalok magamnak szállást, miközben a rendező a meghívottaknak csak a verseny első napjától állja a hotelköltséget.

Végeztetek már édesapáddal számítást, hogy mínuszban vagy már pluszban áll a családi kassza?

Miután bekerültem a top 100-as mezőnybe, ott már általában nullszaldóra jöttem ki. Ez azt jelenti, hogy, amit elköltöttem repülőjegyre, szállásra, étkezésre, azt sikerült visszanyerni pénzdíjban. Ugyanakkor a finanszírozást bonyolítja, hogy az elmúlt években a repjegyeket nemhogy a tengerentúlra, de Európába is aranyárban mérik, én pedig nem tudok fél évre előre gondolkozni és foglalni. Mindig csak odautat vehetek, mert nem láthatok a jövőbe, hogy meddig jutok, mikor esek ki egy-egy versenyen. Ráadásul, amikor két torna között mondjuk 14 nap szünet van, nem biztos, hogy megéri hazajönni, majd újra elrepülni, viszont ilyenkor az adott országban két héten át finanszíroznom kell a szállásomat, az étkezésemet, az edzéshelyszínemet.

Elmondható, hogy ma már a fallabdából élsz?

Egyes versenyekre lebontva még ma sem mindig jön vissza a befektetett költség. Éves szinten azonban már elmondhatjuk. De azt például nem engedhetem meg magamnak, hogyha látok egy repjegyet átszállás nélkül 200 ezer forintért, egyet pedig átszállással 130 ezerért, akkor az előbbit válasszam. Ilyen szempontból nagyon is takarékoskodnom kell, vagy szükség lenne támogatókra.

Mohos Márton / 24.hu

Maradjunk a teniszes analógiánál. A világranglistán hozzád hasonló magasságba felkapaszkodó, korábban a 36. helyen is álló Marozsán Fábián eddig majd kétmillió dollárt teniszezett össze. Fallabdában nagyságrenddel kisebbek a pénzdíjak. A 2024-es világbajnokságon 90 ezer dollárt vihetett haza a győztes, míg a teljes PSA Tour sorozat pénzalapja idén haladta meg először a tízmillió dollárt. A világon hány fallabdázó képes olyan bevételre szert tenni, hogy – mint a legjobb teniszezők esetében – pályafutásuk lezárása után ne legyen pénzügyi problémájuk?

Aki éveken át stabilan a top 50-ben van, annak már megéri. De hozzá kell tennem, hogy ott sem mindenki nyugdíjazhatja magát a szép karrier után. Mert minden országban más és más a sportág támogatottsága, elismertsége, a szponzorok körének és a támogatásuk mértékének nagysága. Így az egyén lehetőségeit az egyes szövetségek pénztárcája is befolyásolja. Ismerek olyat, aki tíz hellyel mögöttem áll a világranglistán, de a szövetsége kifizeti a teljes éves versenyköltségét. Más helyen, aki bekerül a válogatottba, havi fizetést kap. Ők akár a nyereményalapból kihasított teljes összeget félre tudják tenni, be tudják fektetni, hogy így alapozzák meg a pályafutásuk utáni életüket. Itthon ez sajnos nem így van.

Mit jelent a sportágadnak, hogy 2028-ban felkerült az olimpia műsorára?

Nagyon nagy elismerés ez a squash számára.

Szerintem olyan hatása lesz a sportágra, hogy azok a sportnagyhatalmak, amelyek eddig nem termelték tömegével a jó játékosokat, például Kína, de pláne az USA rendezőként, azok rá fognak állni.

Más országokból is megnő a versenyzői létszám, ami alighanem jót tesz a PSA-nak is. Megnő az érdeklődés a teniszhez hasonlóan négyszintű PSA-versenyrendszer, a Platinum-, Gold-, Silver- és Bronz-tornák iránt, ami egyúttal azt is jelenti, hogy több közvetítés, több szponzor és pénz lesz a sportágban.

Továbbá a sportágad itthon bekerül abba az ötszintű olimpiai sportfinanszírozási rendszerbe, ami alapján szétosztják az állami forrást az érintett sportágak között. Így 2025–28 között várhatóan jelentősebb összeg landol a fallabda szövetség számláján is.

Azt nem tudom, hogy mennyi pénz érkezik majd a szövetségbe, azt sem, hogy mi alapján fogják azt szétosztani, de nagyon tudnék örülni, hogyha jutna belőle a felkészülésemre, a versenyeztetésemre.

Mohos Márton / 24.hu

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság gyakorlatát ismerve az olimpián squash-ban is lesz nemzeti kvótakorlát. Ez azt jelenti, hiába van momentán a top 10-ben hét egyiptomi, közülük valószínűleg kettő indulhat majd Los Angelesben, ahogy kínaiból is, amerikaiból is maximalizálják majd a kvótaszerzők létszámát. Ez a kvalifikációdnak kedvezhet. Jelenlegi tudásod, helyezésed ismeretében érzel esélyt arra, hogy kijussál Los Angelesbe?

Igen.

Kifejezett cél is?

Persze.

Mennyire mozgatja meg ez a fantáziádat?

Nyilván megmozgatja a fantáziámat, mindenképpen a karrierem egyik legnagyobb sikere lenne, de messze van, egyelőre nem foglalkozom vele. Van egy nagyon feszes versenynaptáram, rengeteg olyan eseménnyel, ahol jól szeretnék teljesíteni. Ez szolgálja a fejlődésemet.

Azért feszegetem ezt a kérdést, mert a világ és az olimpizmus is változik. A létszámkorlát miatt hagyományos sportágak kényszerülnek összébb húzni magukat, mert újak kapnak helyet a programban. A párizsi olimpia után már némi kritika is érte a magyar sportot, mondván, szép-szép ez a 19 érem (6 arany, 7 ezüst, 6 bronz) és a 14. hely az éremtáblázaton, de még mindig csak öttusában, vívásban, úszásban, kajak-kenuban vagyunk erősek, hozunk stabilan érmeket, helyezéseket, az újakban meg sehol sem vagyunk, így hogyan fogjuk megtartani a helyünket a jövőben. Mi kell ahhoz, hogy 2027-ben úgy érezzük, Farkas Balázs nemhogy kijuthat, de akár pontszerző helyen is végezhet Los Angelesben?

Ez összetett kérdés. Squash-ban rendkívül erős az élmezőny, ahol simán előfordul, hogy a második kiemelt kikap a 17.-től. Az is előfordulhat, hogy a tényleg szenzációs egyiptomi játékosok közül azok, akik úgy érzik, a kvótaszám miatt nem érhetnek oda, az olimpia előtti években, mint a kínai asztaliteniszezők, szétspriccelnek a nagyvilágban. Az egyik hirtelen amerikai lesz, a másik pakisztáni stb., és akkor ugyanúgy ott lesz 6–8 egyiptomi Los Angelesben. Ami a felkészülést illeti, itthon édesapámmal megteszünk mindent, ami tőlünk telik. Az edzésmódszerünk száz százalékban azonos, mint a topjátékosoké, van pszichológusom, masszőröm, táplálkozási tanácsadóm, fitneszedzőm. Tök keményen dolgozunk.

De az pótolhatatlan, hogy – nem megbántva senkit – Magyarországon nincs olyan játékos, aki edzésen megfelelő nyomást tudna rám helyezni.

Máshol 4–6 fős műhelyekben dolgoznak együtt olyan kvalitású fallabdázók, akik egy szimpla hétköznap délutánon olyan szinten nyomják, mintha csak egy Platinum-verseny első vagy második körében lennének.

A Los Angelesig tökéletesnek gondolt felkészülésből hány százalékot vesz el a minőségi edzőpartnerek hiánya?

Nem lehet ezt így megállapítani, de biztosan sokat. Nyáron két verseny között Hollandiában két és fél hetet edzettem együtt a korábbi új-zélandi világranglista-elsővel, Paul Collal (jelenleg 3. – a szerk.). A közös gyakorlásokból azt szűrtem le, hogy semmilyen titok nincs. Ugyanúgy figyel a kajára, délelőtt megy masszőrhöz, fut, konditerembe jár, mint én. Ugyanazokat a pályás technikai gyakorlatokat skálázza, mint én az édesapámmal. A különbség annyi, hogy miközben engem itthon délutánonként a tudásom 40 vagy a 60 százalékára késztetnek az edzőpartnerek, addig belőlem Coll kifacsarta a 100-at, néha a 110-et. Ezért is utazom az átlagosnál talán több versenyre, mert ott alapból tök erős játékos ellen tudok játszani, másrészt, mivel két–három nappal a kezdés előtt érkezem, edzhetek is a velem egyszintű vagy nálam jobb játékosok ellen. Csak így tudom tét nélkül felmérni, hogy mi az, ami működik, mi az, ami nem ezen a szinten. Más viszont ezt kapja egész évben minden délután, ami nekem így nyilvánvaló versenyhátrány.

Hogyan pótolható ez a hiányt?

Az például segítene, ha többször edzhetnék külföldön velem egyforma vagy jobb játékosokkal.

Most viszont itthon beszélgetünk, a Marczibányi téren, ahol szeptember 22–26. között rajthoz állsz a 25 ezer dollár összdíjazású Budapest Openen. Ez a torna milyen szintet képvisel?

A PSA Challenger Tour 20–30 közé esik, ami a világban körülbelül az 5–6. szintű versenysorozat, míg itthon ez a legerősebb.

Mohos Márton / 24.hu

Miért érdemes ezen a tornán fárasztani magad, miközben nyáron rajthoz álltál már sokkal nagyobb pénzdíjjal kecsegtető topkategóriás Platinum- és Diamond-versenyeken is?

Mert itt az első négy kiemelt között vagyok. Így az első nap nem lesz meccsem, helyből a legjobb 16 között kezdek. Ahhoz, hogy fölfele araszoljak a világranglistán, négybe kellene jutnom, amire van reális esély. A négy közé jutásért valószínűleg azt a kolumbiai fiút, Juan Vargast kell majd legyőznöm, aki eggyel van előttem a világranglistán, akivel a nyáron sokat edzettem együtt, így pontosan tudom, hogy mennyire közel vagyunk egymáshoz. Kiélezett meccs lesz a Marczibányi téren. Bízom benne, hogy sokan jönnek majd ki, és szurkolnak majd nekem, ami hozzá tudja tenni a győzelemhez szükséges kis pluszt.

Tételezzük fel, hogy minden úgy alakul, ahogy szeretnéd a Budapest Openen, mi több, a következő években is szépen araszolsz felfelé a világranglistán. Elérkezünk 2028 tavaszához, megvan az olimpiai kvótád is. Lennél Los Angelesben a magyar sport sötét lova, hasonló módon, mint ahogy a szintén radar alatt futó taekwondos Márton Viviana aranyérmet nyert Párizsban?

Nagyon is. Igazából nem látok olyat, aki legyőzhetetlen lenne.

Tudom is, hogy a munka, amit beleteszek, annak előbb-utóbb meglesz a gyümölcse. Sőt!

Remélem, hogy ez nem négy év múlva jön el, hanem már a következő szezonban látszódni fog. Az olimpián meccsről meccsre kell majd építkezni, vagy még inkább pontról pontra, és remélem, tényleg sikerül majd olyan meglepetéseket szereznem, amivel az ország és minden egyes ember, aki támogat az utamon – a családom, barátnőm, szurkolók – büszke lesz majd rám.

The post Farkas Balázs: Igazából nem látok olyat, aki legyőzhetetlen lenne Los Angelesben first appeared on 24.hu.