1898-ban a kenyai Tsavo-folyónál két oroszlán 28 indiai és még több afrikai munkást ölt meg, egy vasúti hídépítés során. A nagytermetű és sörény nélküli hím oroszlánok éjjel, hónapokon át bejártak a hídépítésen dolgozók táborba, és elragadtak egy-egy, a sátrakban alvó embert. Az oroszlánokat a táborok köré épített tüskés kerítés és a tábortüzek sem zavarták.
A hídépítés is hosszú ideig állt, mivel a munkások emiatt elmenekültek a helyszínről. Csak az év decemberében sikerült kilőni a két rettegett oroszlánt, azok bőrei és koponyái végül 1925-ben a chicagói Field Museumba kerültek.
Egy új kutatásban az Illinois-i Egyetem (Urbana-Champaign), a Field Museum és két kenyai intézmény szakemberei e koponyákat igen alapos vizsgálatoknak vetették alá. Az oroszlánok törött fogából kiemelt szőrszálak mikroszkópos és genetikai elemzésével feltárták, mit is ettek ezek a nagymacskák, az eredményeket a Current Biology folyóirat közölte.
A szőrszálakat még az 1990-es években fedezték fel az állatok fogaiban, ekkor kerültek ugyanis elő a múzeum raktárából a koponyák. E korai vizsgálatok során próbálták először meghatározni, mit is ehettek, és ekkor derült ki, hogy sörénytelenségük ellenére idősebb hímek voltak.
Thomas Gnoske, aki akkor vizsgálta a koponyákat, észrevette, hogy a törött fog belsejében rengeteg összenyomódott, törött szőrszáldarab látható, amelyek az oroszlánok élete során, hosszú évek alatt halmozódtak fel. Először 2001-ben számoltak be arról, hogy milyen sérülések voltak a fogakon: akkor úgy vélték a szakemberek, hogy e sérülésekhez köthető, hogy a két állat emberhúsra fanyalodott. Az első vizsgálatok arra utaltak, hogy a fogakban lévő szőrök alapján jávorantilop, lóantilop, zebra, varacskos disznó, tarajos sül is az oroszlánok táplálékai közt volt.
Az új vizsgálatokban a chicagói kutatók kenyai kollégáikkal karöltve több, a fogakból kiemelt szőrcsomót, szőrszálat elemeztek, mikroszkóp és genetikai analízis útján. Az elemzések igazolták az emberi haj jelenlétét, emellett lóantilop, víziantilop, gnú, zebra és zsiráf is az oroszlánok által fogyasztott fajok közt volt. Az oroszlánok saját szőrszálait is azonosították, ezek részint a sajátjuk, részint egymás szőrei voltak – cicák módjára mosdatták tehát egymást.
A vizsgálatok során legelőször is azt mérték fel, hogy a szőrszálakból kivont genetikai minta mennyi idős lehet. A DNS gyorsan bomló, átalakuló anyag, az idők során még az ideális körülmények közt megőrződő minták DNS-e is sérül. Minél régebbi a minta, annál több efféle sérülés halmozódik fel, és ezeket meg lehet számlálni, így kideríteni, mióta halmozódtak e változások.
Mivel a mitokondriális DNS (amit csak anyai ágon örökölhet egy állat) jobban megőrződik, lévén ebből több van a sejtekben, ezt mérték fel. Előnye még az is, hogy sokkal kisebb a sejtmag DNS-nél, így könnyebb rekonstruálni is, és könnyebb megállapítani, miféle állaté volt.
A két oroszlán azonos anyától származott, vagyis fivérek voltak – hasonló, felnőttként is egymás mellett maradó, együtt élő és vadászó hím oroszlán testvérek ma is ismertek. A szőrök génjei szerint legalább két zsiráfot és egy zebrát megettek, ezek az állatok a Tsavo területén éltek.
Fura volt azonban, hogy gnút is ettek, mivel azt innen csak kb. 50 kilométerre lehetett találni a 19. század végén. A támadások leírásából tudjuk, hogy a pár néhány hónapra elhagyta a táborhelyeket, majd később visszatért – lehet, hogy ekkor mentek el a gnúval is rendelkező területre.
Szintén fura volt, hogy egyetlen kafferbivaly-szőrt sem találtak – a Tsavo mai oroszlánjainak ez az állat a kedvenc tápláléka. Szintén a korabeli feljegyzések azonban egyszer se említik a térségben e faj jelenlétét. Ez annak köszönhető, hogy még az 1880-as években az Indiából érkező, és térségen végigsöprő marhavész-járvány kiirtotta őket, minden szarvasmarha-félével együtt.
Az emberi hajszálból kivont DNS kapcsán a kutatók megjegyezték, hogy a jelenlegi kutatásban ennek részleteire nem kívánnak kitérni, mivel könnyen lehet, hogy az illetőnek ma is élnek itt rokonai. Ezért egy későbbi, etikai szempontból körültekintő vizsgálat során fognak majd továbblépni.
A kutatók megjegyezték, hogy a munkájuk újabb példa arra, hogy a múzeumokban őrzött különböző leletek, maradványok esetében is igen hasznos modern vizsgálatokat lehet végezni.
The post Feltárták az emberevő oroszlánok teljes étrendjét first appeared on National Geographic.