Kleb Attila idén már harmadik éve szervezett akkora jazzfesztivált, amekkora rég nem volt Magyarországon. A csaknem százmilliós költségvetésű JazzFest Budapesten több mint hetven fellépő zenélt a város tizennyolc kisebb klubjában és nagy koncerttermében, és az alapítók máris számos nagy nemzetközi jazzfesztiválra juttatták el a magyar jazzmuzsikusokat. A fesztiválguru most azt tűzte ki célnak, hogy a fiatal tehetségeknek minél több külföldi fellépési lehetőséget találjon. Erre fiával, Kleb Mátéval alapított ügynökséget – és cégektől is gyűjtene nemes céljához támogatást.

Hajnali ötkor kisebb tömeg gyűlt össze a Filozófusok kertjében, hogy kellemes jazzmuzsikát hallgatva ébredezzen a naplementében gyönyörködve. Április utolsó szombatján Sunrise Surprise címmel álltak össze a legnevesebb magyar zenészek, Borbély Mihály, Lukács Miklós, Mogyoró Kornél és Oláh Krisztián – egyben a JazzFest Budapest kurátorai.

Május elején pedig volt zártkörű, titokzatos lakáskoncert, ahová a meghívottak persze hívhattak további embereket, és olyan nemzetközi sztárok is koncerteztek, mint például a szicíliai származású énekes, Mario Biondi, az ötszörös Grammy-díjas Victor Wooton, a szaxofonsztár Bill Evans vagy az ő Vansband Allstars nevű zenekara. A magyarok közül az eddigi három JazzFesten többek között Snétberger Ferenc, Balázs Elemér és Dés László zenéjét hallgathatta a közönség.

Minden magára valamit adó városnak van már

„A covid után minden megváltozott a koncertszervezésben, és 2021 őszén nagyon sok álmatlan éjszakám volt, nem tudtam, hogyan tovább. Korábban volt egy dinamikája a jegyeladásoknak, nyilván a bejelentés napján volt a legintenzívebb a forgalom, aztán valamelyest csökkent, de kiszámítható volt. A járvány óta viszont nem lehetett tudni, mennyi pénzt érdemes még hirdetésre költeni, mindenki az utolsó pillanatban vásárolt jegyet, és fogalmunk sem volt, melyik koncertet érdemes megszervezni” – meséli Kleb Attila, a JazzFest Budapest alapító igazgatója.

Kleb Attila a Jedermann Caféban, ami a JazzFest egyik kedvelt koncerthelyszíne. Fotó: Sebestyén László

Miután Get Closer Concerts név alatt akkor már nyolc éve szervezett jazzkoncerteket lényegében mindenféle állami támogatás nélkül, Attila gondolt egyet: megpróbál a Budapesti Tavaszi Fesztivállal egy időben egy óriási jazzünnepet összehozni.

Bekopogtatott a fővárosi Budapest Brandhez azzal, hogy minden magára valamit adó városnak igenis van már jazzfesztiválja, és kapott is nyolcmillió forintot az eseményhez szolgáltatási díj formájában.

Aztán még a Nemzeti Kulturális Alapból is sikerrel pályáztak hatmillió forintra, így Attila a következő év januárjában pár hét alatt olyan neves fellépőket csábított a budapesti klubokba, mint például Kenny Garrett, a világ egyik legjobb szaxofonosa, vagy Dave Weckl, aki Chick Coreának is sokat dobolt, illetve Paolo Angeli, a szardíniai gitármágus.

2022 április végétől május közepéig szólt először jazzmuzsika az egész városban, a Gödörtől és a MOMKulttól a Turbinán, a Jedermannon, a Fonón és a Mixáton át Eötvös10-ig és az Olasz Intézetig tucatnyi helyen – és azóta minden tavasszal, vagyis idén már harmadszor.

A 2025-ös fellépőkből is bejelentettek már párat: jön Rabih Abou-Khalil, a világ egyik leginnovatívabb és legkiválóbb oud-művésze, Antonio Farao, John Patitucci és Jeff Ballard pedig trióban lép színpadra. A JazzFest Budapest időpontja elsősorban az április 30-i Nemzetközi Jazznap (Herbie Hancock és a UNESCO alapította: jazzday.com) miatt esik az április végi, május eleji időszakra. A szervezőknek ugyanis hosszútávú terve, hogy valamikor elhozzák Budapestre a nemzetközi gálát.

Mivel saját jegyértékesítési rendszerrel dolgoznak, azt látták, hogy a jegyvásárlók húsz százaléka külföldi volt, ami tizenkilenc nap alatt legalább három-négyezer embert jelent. Merthogy összesen csaknem húszezren vettek jegyet a koncertekre.

A fesztivál éves büdzséje nagyjából hetven-nyolcvanmillió forint volt, az első évet még némi mínusszal zárták a szervezők, de a második már közel nullszaldós lett.

Idén pedig sok ingyenes koncertet is bevállaltak az uniós csatlakozás húszéves évfordulója miatt, de szerencsére segítséget is többet kaptak. Például a Rákóczi téri koncertet teljes mértékben a helyi önkormányzat finanszírozta, és a hatodik kerületben is megkapták ajándékba a kerülettől a színpadot és a technikát.

A fellépők mintegy hetven százaléka magyar volt az első három évben, és szinte rögtön az elején becsatlakoztak nemzetközi kulturális intézetek, például az olasz, a cseh, valamint a spanyol Cervantes Intézet is, később aztán ezekből egyre több lett Attiláék partnere. Páran ezek közül támogatással szálltak be a rendezvénysorozatba, vagy azzal, hogy helyet adtak koncerteknek, így többek között a Bolgár Kulturális Intézet és az Osztrák Kulturális Fórum is.

Neves nemzetközi jazzmagazinok is felbukkantak a fesztiválon, a kanadai jazzworld.com és a legnagyobb török jazz szaklap is komoly kritikákat írt a koncertekről. Előbbi azzal zárta a recenziót, hogy „a fiatal fesztivál apró lépésekkel indult, de máris „giant steps” tempóra kapcsolt.

A jazz ma már inkább mentalitás

Magyarország nem bővelkedik jazzfesztiválokban, legutóbb a Budapest Music Center (BMC) rendezte meg éveken át az igazán nagynak számító Mol Budapest Jazz Fesztivált, de amikor a Mátyás utcai épületbe költözött a BMC a 2010-es évek elején, az esemény megszűnt.

„Az a legfontosabb, hogy a JazzFest végre magát a jazz-zenét tematizálja, és nem mondjuk egy bor- vagy másféle gasztrofesztivál kiegészítéseként van jelen” – mondja Gyémánt Bálint gitárművész, aki jövőre maga is a fesztivál kurátorcsapatának tagja lesz. Szerinte nem Magyarország-specifikus adottság, hanem a világon mindenütt igaz, hogy a jazz rétegműfaj, így nagyon nehéz eljuttatni a szélesebb közönségnek – erre adnak az esélyt az ilyesfajta fesztiválok.

„A nagyobb eseményeken, mint például a Pori vagy a Montreux Jazz Festival, mindig is helyet kaptak mainstream előadók is, akiknek a muzsikája tartalmaz a jazzhez köthető elemeket. És ez jó. A jazz ma már egyre kevésbé műfaj, sokkal inkább mentalitás, attitűd. Egy városnak mindenképpen jó befektetés jazzfesztivált rendezni, akkor is, ha a nézőket szélesebb körben csak hosszabb távon lehet megnyerni” – mondja Bálint, aki szerint ez lehet a JazzFest Budapest egyik célja is. „Ehhez a közönség felé feltétlen bizalmat kell kiépíteni, és ezért már most sokat tesznek a szervezők.”

Ő maga is legalább negyven országban járt az utóbbi tíz évben Harcsa Veronikával duóban, és azt mondja, olyan helyeken is telt ház előtt játszottak, ahol nyilvánvalóan nem ismerte mindenki a nevüket, ám a fesztivál, aminek keretében felléptek, garanciát jelentett a nézőknek a minőségre. „Erre a nyitottságra edukálni kell a közönséget, és a JazzFest Budapest csapata részben ezért is dolgozik.”

Azért, hogy a JazzFest Budapest büdzséjét kiegészíthessék vállalati forrásokkal, tavaly létrehozták a JazzFest Budapest Alapítványt, és céges támogatókat keresnek.

„Nyugat-Európában nemcsak a pedagógusokat, hanem nyilván a jazz-zenészeket is jobban megfizetik – mondja Bálint. – A magasművészetnek pedig nem feltétlenül kell piaci alapon működnie, az a popzene dolga, ott gyakrabban a nagy tömegeknek eladható kulturális termék létrehozása a cél.”

Plusz adrenalinlöket

Attila a rendszerváltás környékén az MTI fotósa volt, ő fotózta az összes nemzetközi nagykoncertet, már 1988-ban a Human Rights Now! elnevezésű világméretű koncertsorozat budapesti eseményét is a Népstadionban. Aztán 1990-ben Miles Davist is fényképezhette a régi BS-ben, aki másfél év múlva ismét Magyarországra jött.

„A Multimédia elkérte az egyik korábbi fotómat róla, és az került a plakátokra a Mahír-oszlopokon. Meghatározó élmény volt, hogy találkozhattam vele, dedikált is nekem egy fotót. Igazából kettőre kértem tőle aláírást, de annyira rosszul látott már, hogy egy képre írta rá kétszer a nevét” – nevet.

Neki a jazz a szabadság zenéjét jelentette, a 2000-es évek elején volt is egy kis lemezboltja Budán, a Magyar jakobinusok terén. A Galeon tele volt amerikai és nyugat-európai jazz- és klasszikus zenei ínyencségekkel.

Ma is alapvetően portréfotózásból él, és a koncerteken, amiket szervez, gyakran fotózza a fellépőket. Volt, hogy később lemezborító vagy magazincímlap lett a képeiből. „Nekem plusz adrenalinlöket, hogy ha van öt percem, fotózhatom őket” – mondja.

Attiláék a Get Closer színeiben már a JazzFest előtt is arra törekedtek, hogy a magyar jazzsztárokat rendesen megfizessék a klubok.

„Sajnos sok magyar zenész néhány tízezer forintos gázsiért, esetleg pluszban némi fogyasztásért lép fel ma az itthoni klubokban, mi mindenkinek egyforma, fix összeget fizetünk, függetlenül attól, hogy kisebb vagy nagyobb helyen lép fel a fesztiválunkon” – mondja.

A külföldiek pedig boldogan jönnek Budapestre, ha be tudják illeszteni a turnéjukba.

Jazzperado

„A fejemben az volt, hogy négy-öt év kell, mire nemzetközi szinten is felfigyelnek ránk, ehhez képest már a második évben áttörést értünk el, mert sorban jöttek a megkeresések a nagy külföldi fesztiváloktól” – mondja Attila.

Tavaly ősszel például a litván Klaipėda Castle Jazz Festival alapítói keresték meg azzal, hogy vigyenek magyar jazzmuzsikusokat az idei nyári eseményre, Attiláék nemrég jöttek haza Borbély Mihállyal és zenésztársaival a fesztiválról. Nemsokára pedig a stuttgarti Jazz Openre utaznak Lukács Miklóssal, aki Omar Sosával és Paolo Fresuval fog játszani a német dzsemborin. A JazzFest a hollandiai Amersfort város jazzfesztiváljával is partneri megállapodást kötött.

Így delegálhatnak egy fiatal magyar zenekart a kinti fesztiválra, és az az egyezség, hogy az adott év programjából választaniuk kell valakit, akit meghívnak a következő évi magyarországi eseménysorozatra.

A Dresch Quartettel Szardíniára mennek, és a legnagyobb skalpnak a dél-koreai Jarasum Jazz Festivalt tartják, ahová Nagy Emma Quintet mehet októberben. Itt napi 25 ezer látogató fordul meg három napon át.

Kleb Attila fiával, Kleb Mátéval alapított ügynökséget a magyar jazz-zenészek külföldi képviseletére. Fotó: Sebestyén László

Fiával, a szintén fotózással és videófilm-készítéssel is foglalkozó Kleb Mátéval az év elején megalapították a Jazzperado Kft. nevű ügynökségüket, amivel magyar zenészeknek szerveznek fellépési lehetőségeket, főleg külföldön.

„Országszerte rengeteg itthon is a fesztivál, a városok különféle ünnepei, ám jazz-zenészeket csak akkor hívnak, ha véletlenül valakinek eszébe jut. Azért elsősorban a nemzetközi piac a célpont, ha már az ügynöki jutalék tíz–tizenöt százalék, a hazai pár tízezres gázsiknál nem sok értelme van az ügynöki munkának. Azt próbáljuk elérni, hogy a magyar fiatalok fejenként minimum 300-500 eurót kapjanak.”  Ami nemzetközi sztenderdek szerint még nem is sok.

The post Fotósként szeretett bele a jazzbe, megalapította a legnagyobb jazzfesztivált Budapesten, és most külföldre viszi a magyar tehetségeket appeared first on Forbes.hu.