Skandináv színvilágú művészi formák, különleges alakzatok a falon. Nemcsak esztétikai, gyakorlati értékük is van, zengést csillapítanak a térben. Ráadásul tiszta gyapjúból készíti őket Temesi Apol: ami az egyik iparágnak hulladék, az a belsőépítészetben kinccsé válik.

„Rájöttem, ha a szívügyemet hivatássá akarom tenni, magamnak kell megteremtenem a lehetőséget. Olyan nem lesz, hogy ezt már valaki megcsinálta és én csak munkavállalóként odaülök” – mondja Temesi Apol.

Most gyapjúból készült zengéscsillapító paneleivel és márkájával, a Soundwoollal igyekszik a szűk és tágabb környezetének jelenén és jövőjén is javítani.

Apol nem szolgál jó hírekkel, amikor a 11. kerületi műhelyében beszélgetünk. Panelei attól nem védenének meg, hogy szinte együtt éljek a hangosan zenét hallgató és gitározó szomszédaimmal. Viszont, ha ők tennének a közös falra gyapjúpaneleket, javulna az akusztikai élményük, nem lenne szükség a hangerőre. Lehet, hogy becsúsztatok egy soundwoolos röplapot a küszöbük alatt.

Mert a száz százalék gyapjúból, egyedi technikával készült brikettekből álló panelek hangelnyelő képessége belső terek, hangstúdiók, lakások zengéscsillapítására, a hangpattogás megszüntetésére tökéletes. Egy átlagos, harminc négyzetméteres tárgyalóba elég egy 2-3 négyzetméternyi panel – a megszokott irodai bútorok, könyvespolc, szőnyeg vagy növények mellé.

Egyre több megrendelő kéri gyerekszobába is, hogy a sokat síró baba idegrendszerének is segítsen. Ha a saját hangja nem verődik oda-vissza a falakon, a kicsi is könnyebben nyugszik meg.

Funkcióközpontú helyett nyersanyagcentrikus fejlesztés

A panelek nyersanyaga a gyapjú, ami amellett, hogy megújuló és az akusztikai élményt is növeli, javítja a hőérzetet, légtisztító hatása is van, ráadásul vegyszermentes és úgy is takarítható (taszítja a port, de le is porszívózható). Apol a nyersanyagcentrikus tervezés módszerét alkalmazza, ami eltér a hagyományos, adott problémára megoldást kereső tervezői módoktól.

„Körülnézek, hogy lokálisan milyen elérhető anyagok vannak, amik problémát jelentenek, mert például ipari hulladékok vagy elburjánzott invazív növények. Megnézem, milyen az életciklusuk, milyen tulajdonságaik vannak, ezekhez társítok olyan funkciót, ami mentén alkalmazhatóvá válnak. Ebből indul ki a fejlesztés.”

„Otthonról hozom ezt a vágyat, hogy tegyük jobbá a világot.” Fotó: Belicza László Gábor

A Momén mesterdiplomája után (szövöttalapanyag-tervezőként végzett) egy év útkeresés következett, a doktori iskola elkezdéséig Apol a filmiparban igyekezett hasznosítani a tudását. De ahogy fogalmaz, szembejött vele a valóság.

„Erős visszajelzés volt arról, hogy nagyon nem mindegy, mivel töltöm az életem nagy részét. El kell dönteni, mi a te valóságod – mind ökológiai szempontból, mind az életstílust tekintve.”

A hivatástudat jelentőségét családjából hozza. Apja, Temesi Balázs közlekedésmérnök, de nevéhez fűződik a gyermekvédelem digitális nyilvántartásának, a TEGYESZ információs rendszerének a kidolgozása. „Programozóként neki ez volt a szívügye. Édesanyám tanár, ehhez is egyértelmű hivatástudat kell.” Apai ágon sok a művész felmenő, főleg irodalmárok, költők, képzőművészek. Nagymamája például Fésűs Éva meseíró volt. „Otthonról hozom ezt a vágyat, hogy tegyük jobbá a világot.”

Amiben különösen jól teljesít: a hangok

A MOME doktori iskolájában saját kutatási területe a helyreállító nyersanyag-centrikus tervezés, gyakorlatilag ebből született a Soundwool. Termékének alapanyaga a klasszikus méteráru, a filc vágási hulladéka. Anyaggyártás közben szárítják a gyapjú méterárut, ehhez ki kell feszíteni, különben összemegy. Széleit, ahol a tartótüske miatt öt-hat centiméteren elvékonyodik és lyukacsos lesz, levágják.

Nagyon jó minőségű anyag, de szálhosszúsága már nem elég az ismert gyártástechnológiával való visszaforgatáshoz. Az ipar még nem talált hulladékmentes, cirkuláris módszert és olyan felhasználási területet, ahol megtérül a befektetett energia. Apol talált.

Másfél évnyi anyagfejlesztéssel született meg egy kopogós keménységű, mégis lágy tapintású, textilhatású anyag. Porózus, stabil szerkezetet rejt, amihez finom struktúra és zegzugosság társul, ebből adódik jó hangelnyelési képessége.

„Az első időszakban azt néztem, hogyan reagál, milyen tulajdonságai vannak: milyen a bomlási ideje, a kopásállósága, a színtartósága. Mi az, amiben különösen jól teljesít.”

A belsőépítészeti akusztikai jellemzők megállapításához szakemberre van szükség. A gyapjúpanelek elsődleges vizsgálatát az Arató Akusztikai Kft. végezte úgynevezett Kundt-csöves eljárással, itt állapították meg, hogy közép- és magas frekvencián (ezen szól az emberi hang) a legjobb a hangelnyelési együtthatója. A következő lépés az Émi (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nkft.) hivatalos certifikációja, itt már a kész panelekkel készített süketszobában tesztelik a teremakusztikai jellemzőket.

„Közben eltelik három év, mert fejlesztéssel és manufakturális gyártással kell ennyi idő, hogy elkészülj a 12 négyzetméteres süketszoba burkolásával.”

Az anyagot Apol különböző továbbfejlesztett vagy egyedileg kombinált eszközökkel és gépekkel többször újrapréseli, az egyes folyamatok során így az többször alakot vált. Elveszíti a térfogatát, majd nagyjából vissza is nyeri. Ennél részletesebben azonban Apol nem árulja el, hogyan készül a termék, ez üzleti titok.

A nagy európai gyapjúkérdés

A három centiméteres átlagvastagságú anyag természetes, megújuló, lokális. Megszünteti az egyik iparág hulladékát, hogy egy másikban, a belsőépítészetben funkciót töltsön be. Apol a filcből dolgozó technikája mellett foglalkozott öltözködési gyapjúhulladékkal is. Ebből az anyagok kemikáliatartalma miatt egy módosított gyártási folyamatot kellett kikísérletezni.

Jelenleg – ahogy ő fogalmaz – a nagy európai gyapjúkérdés foglalkoztatja: mit lehetne kezdeni a nyírás utáni gyapjúval. A probléma az egész kontinensen jelen van, többnyire Ausztráliából érkezik az alapanyag, az európai gyapjúval ugyanis nem tudnak mit kezdeni.

„A gyapjú a természet egyetlen olyan, általunk is használt alkotása, ami egy melegvérű állat hőszigetelésére, “ruhájának” teremtődött. A jó minőségű gyapjú létrejötte az állat nevelésétől a nyírásáig nagy figyelmet igényel” – mondta el Molnár Zsolt botanikus, etnoökológus, az Ökológiai Kutatóközpont kutatócsoport-vezetője. A nyolcvanas évektől azonban a világon mindenütt beomlott a gyapjúpiac, a pásztoroknak nem érte meg többé a belefektetett munka.

„Régen a gyapjú eladásából fizették az állatok téli takarmányát, ma már a nyírás költsége sem jön ki belőle. De jönnek az Apolok, akik érzik, hogy igazságtalan ez a világ, csinálni akarnak valamit. Ők – és tudom, hogy több ezren vannak – alkothatnak olyan termékeket, amik nagy mennyiségben profitábilissá tudják tenni a gyapjút. Állami segítséggel aztán elérhetik azt az üzemméretet, ami újra nyereségessé teheti a gyapjútermelést.”

Ötven éve még Magyarországon is virágzott a gyapjúipar, a nagy konkurencia, az olasz gyapjú térnyerésével azonban visszafejlődött. Emiatt már a hazai gyapjú minősége sem a régi, a húsáért és a gyapjáért nevelt állatok mást igényelnek. Az állatok genetikai összetétele megváltozott, szőrük durvább, rövidebb szálú, amit a textilipar is nehezen dolgozna fel – mondja Apol.

„De mi ezt is fel tudjuk használni, hiszen a funkciója nem változik, a termékben végeredményben nincs különbség”

– és már mutatja is a prototípust, az általa tisztított gyapjúból készített panelt, melyen nem csupán dekorációs elem a sötétbarnától a hófehérig vezető színpaletta.

A sötétbarnától a hófehérig vezető színpaletta a kézzel, vízzel, napfénnyel tisztítás folyamatát szemlélteti. Fotó: Belicza László Gábor

Tiszta vízzel, napfénnyel és a két kezével tisztította (nyíllal: kártolás: hegyes fogakkal ellátott fésűvel lazítva szabadítja meg az apró szennyeződésektől, portól) a nyírt gyapjút. „Jó lenne újra motiválttá tenni gazdákat a gyapjúért nevelésre, az ipart pedig a tisztítás megoldására.”

Temesi Apol idén bekerült a Homo Faber Guide-ba, a kiemelt európai kézműves mesterek illusztris válogatásába. Munkáját és törekvéseit számos díj ismerte már el, például Ljubljanában átvehette a Big See termék kategória díját, de kapott Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjat és megválasztották a leginspirálóbb női dizájnernek is.

Eddig egyéni vállalkozóként boldogult, idén cégalapítást tervez két barátjával. Egyikük gépészmérnökként a gépiesítésbe, a gyártósor-fejlesztésbe és az üzletfejlesztésbe hoz tudást, másikuk startupcégek felépítésével foglalkozik.

Levelek, kérgek, kupacsok

Jelenleg a citromtól a búzakékig számos színben kérhető Soundwool panel, Apol egy magyar cég káros anyagoktól mentes festőpigmentjeit használja a színezéshez. De már kísérletezik lokálisan elérhető, pigmentanyaggal rendelkező növényekkel is.

Kimegy a hátizsákjával az erdőbe és gyűjtöget, de csak mértékkel és módjával – nem használ olyan növényt, ami másnak még táplálék. A műhely polcain száraztölgy-levelekkel, kérgekkel, gesztenye szúrós kupacsával, dióburokkal teli üvegek sorakoznak. A pasztelles árnyalatokat eredményező próbálkozások türelemre tanítják Apolt és a megrendelőket is.

„Át kell alakítani a fogyasztói kultúrát. Meg kell érteni, hogy ha természetes dolgokat szeretnénk, akkor meg kell várni, hogy a természet kitermelje az alapanyagokat. Új környezetszemléletre és az igényeink felülbírálására van szükség.”

The post Ha természetes dolgokat szeretnénk, meg kell várni, hogy a természet kitermelje az alapanyagokat appeared first on Forbes.hu.