Az atkákról általában a kártevők jutnak eszünkbe, azonban, mint oly sokszor, ez esetben sem szabad általánosítani. Nagyon is kiterjedt az a kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatrendszer, egy újonnan, a PNAS folyóirat hasábjain közzé tett kutatás eredménye szerint, amelyben az atkákat a növények számára hasznos társnak lehet elkönyvelni.
Míg más növények virágon kívüli nektárral táplálják jótevőiket, a most vizsgált növények úgynevezett domáciummal (házacskával) segítik ízeltlábú társaikat, a házacskákban védelmet találnak a segítőik. A növényekkel ekképp szövetséget kötő ízeltlábúak távol tartják a növény kártevőit, legyen szó elefántról vagy gombabetegségről.
A körülöttünk lévő világról az a benyomásunk, hogy mindenki mindenkivel verseng – azonban ennél sokkal gyakoribb, ámbár legtöbbször láthatatlan kapcsolatot jelent a kölcsönös előnyt nyútó viszonyok szövedéke. Egyes elképzelések alapján ez az előnyökön alapuló társas viszony vezetett el az élet mai összetettségéhez is, kezdve a sejtjeinkben működő sejtszervecskéktől a fák gyökereivel szimbiózisban élő gombafonalakig. Az élővilág sikeréhez kétségkívül hatalmas mértékben járulnak hozzá az egymást segítő kapcsolatok.
A domácium a becslések szerint mintegy 14 ezer növényfaj levelein megtalálható képződmény, ezek a búvóhelyek leginkább a levelek erezetének találkozási pontjaiban alakulnak ki, vagy épp a száron, tövisekben, ahogy egyes akáciák hangyaházikói. Lehetnek apró üregek, vagy épp növényi szőrökkel védett zugok.
A kutatás során most kimondottan azt vizsgálták meg, hogy az atka segítőtársak számára létesült házacskák hányféle növényen is találhatók meg, illetve ezek miféle földrajzi mintázatot követnek. Az adatok alapján azt is igyekeztek megfejteni, hogy milyen kapcsolat állhat e kölcsönös előnyt jelentő tulajdonság hátterében.
Az atkák és a növények közti kölcsönösen előnyös kapcsolat a legősibb az effélék közt, és ez a leginkább elterjedt is a világunkban. Ezek a kis kinövések akkor is kialakulnak a növényeken, ha történetesen nincs albérlőjük (ebben különböznek a gubacstól, amelyet a lakó tevékenysége miatt növeszt egy növény).
Három fő formája van ezeknek az atkaházikóknak: egyszerű gödör, amelyet szőrök fednek, félig nyitott zsebecske, amelyet sima lap fed, illetve fedett gödör, amelynek kis lyuk bejárata van. Ezen kis otthonokat a ragadozó vagy gombaevő atkák utódaik számára, illetve saját menedékükként használják. Albérleti díjként ezek az atkák a növényeken lévő kis termetű növényevőket, illetve betegségeket okozó gombákat esznek, így segítve a növényt.
Ez a kapcsolatrendszer sokkal elterjedtebb, mint hinnénk. Egy felmérés szerint Észak-Amerika lombhullató erdeiben a fafajok 58 százalékán van domácium, Koreában a fás szárúak 42 százalékán, Új-Zélandon 31 százalékán megtalálhatók. Számtalan, az ember által termesztésbe vont faj, mint a cseresznye, a szőlő, a kávé vagy a paprika is készít az atkatársak számára lakhelyet levelein.
A felmérések során a kutatók nemcsak azt vizsgálták, hogy mennyire és hol elterjedtek ezek a házikók, hanem azt is, hogy milyen külső körülmények (pl. klíma) vagy épp növények közti rokoni szálak befolyásolják a jelenlétüket.
Az eredmények szerint minden tizedik fás szárú növényfaj levelein kialakulnak a segítő atkák számára domáciumok.
A felmérések most 27 százalékkal növelték az ismert atkaházikóval rendelkező növényfajok számát. Ezek szinte kizárólag fás szárúak, néhány kivételt az ember által termesztésbe vont lágyszárú jelent. Az ismert típusú domáciumok közt 27 százalék a szőrökkel védett, 22 százalék a zsebecske és 20 százalék a gödröcske. Számtalan nem rokon növényfaj esetében egymástól függetlenül alakultak ki ezek a házikók, a kutatók számításai szerint sok száz egyedi esetben került sor erre.
Azt is kiderítették a kutatók, hogy minél távolabb járunk az Egyenlítőtől, annál több növényen van atkaházikó, az atkák váltják fel a trópusokon még hangyák által biztosított védelmet. A különféle házikótípusok a klímával mutattak kapcsolatot, például a meleg, nedves területeken a gödröcske volt gyakoribb, a hűvösebb és a szárazabb területeken a szőröcskés domáciumokból volt több.
A levelek típusával is találtak összefüggést: a lombhullató fák nagy levelein szőrös, az örökzöldeken a gödröcskés domácium dominált. A zsebecskés házikók eloszlása nem kötődött efféle tulajdonságokhoz, ez mindenütt egyformán előfordult.
Bár most tél van, és a legtöbb hazai fás szárú növény már lehullajtotta leveleit, de ezt az izgalmas tulajdonságot egy kis nagyítóval a kezünkben érdemes lesz jövőre személyesen is megfigyelni! Akinek van babércserjéje (a fűszerre gondolok), az most is megnézheti, ugyanis a levél fonák oldalán, ahol a fő érbe csatlakoznak az oldalsó erek, gyönyörűen láthatóak a kis szőrpamacsok! Valószínűleg más, még leveles növényt is lehet találni, amelynek van domáciuma.
The post Házacskákat biztosít sok növény a jótevőinek first appeared on National Geographic.
