A 156 centi magas, rajongói által csak „Kis Seressnek” nevezett Seress Rezső fiatalon elszökött otthonról, és cirkuszi artistának állt, szépen ívelő karrierjének azonban viszonylag gyorsan véget vetett egy kis híján halálos baleset. Felépülése után belevetette magát a budapesti éjszakai életbe, majd színésznek tanult, 31 évesen, 1920-ban végzett Rákosi Szidi színitanodájában – írja a Rubicon.hu.
Szomorú vasárnap
Színészként szerzett sovány keresete nem bizonyult elégnek a nyomor leküzdéséhez, ezért ült a zongora elé. a kiváló zeneszerző soha nem tanult meg kottát olvasni, és gyakran csak fél kézzel játszott, dalainak szentimentális, borongós hangulata azonban villámgyorsan meghódította a hallgatóság szívét, neve egész Budapesten ismertté vált. Részben szerencséje is volt, mivel az 1920-as évek elején Magyarországon – a trianoni békeszerződés értelmében – tilos volt a hanglemezgyártás, míg a rádiózás a felsőbb társadalmi rétegek kiváltságának számított. Ekkoriban a fővárosban még az élőzene hódított.
Karrierje felfelé ívelt, 1925-ben már az előkelő Kulacs Vendéglőben játszott, saját lakást vásárolt. Egymás után megjelenő slágereinek köszönhetően Budapest egyik legnépszerűbb előadója lett, és szinte ontotta magából a dalokat. A kocsmai mulattató szerepéből azonban nem tudott kitörni, a művészek körében ugyanis csak „dilettánsnak” számított, bár hírnév tekintetében idővel valamennyiüket felülmúlta.
A 8 Órai Újság rendőri riportere, Jávor László 1935-ben kereste meg Seresst azzal, hogy komponáljon dalt az egyik, Szomorú vasárnap című verséhez. Az alkotás óriási siker lett azzal a szomorú mellékszállal, hogy a sláger mind gyakrabban vált öngyilkosságok kellékévé. A nóta állítólagos hatásáról szóló hírek hamarosan külföldre is eljutottak, így a dal világszerte ismertté, kedveltté vált. A következő években Nyugat-Európát és Amerikát is meghódította,
Gazdag és híres lehetett volna
Seress számláján 1945-re összesen 370 000 dollár jött össze jogdíjakból, ám ő ebből soha nem részesült: a zsidótörvények miatt visszavonulásra kényszerült, majd munkaszolgálatra került. A legnagyobb haszon, amit a Szomorú vasárnaptól nyert, a puszta élete volt, ugyanis egy német katonatiszt, aki korábban látta a „kis Seresst” Budapesten játszani, három és fél évnyi szenvedés után megmentette őt.
A háború után visszatért a fővárosba, és egészen haláláig nem is mozdult ki onnan. Nyugaton híres és dúsgazdag lehetett volna, de ő nem hagyta el a hazáját. Inkább eltűrte, hogy a proletárdiktatúra indexre tegye slágereit, és az Akácfa utcában, majd régi helyén, a Kulacs Vendéglőben folytatta „karrierjét.” Az ’50-es évek második felére azonban lassan elveszítette rajongótáborát, a „kis Seress” dalai helyett már Elvis Presley és a Beatles hozta lázba a közönséget.
Mindinkább elzárkózott a külvilág elől, és depressziójától vezetve végül az öngyilkosságba menekült. Seress Rezső lakásának ablakából kiugorva próbált véget vetni életének, azonban ezt az esést is túlélte, így 1968. január 11-én, a MÁV Kórházban gipsze drótjával fojtotta meg magát.
The post Így halt meg Seress Rezső, a szomorú vasárnap szerzője first appeared on 24.hu.
