A legtöbb vásárló retteg a sokat futott autóktól, ami részben érthető csak. Ha ugyanis a karbantartást bizonyíthatóan megkapja egy autó, akkor a kilométer csak egy szám, erről tanúskodik az a Volkswagen Jetta tanulóautó is, ami nemrég kamerák előtt lépte át az egymilliót, és még mindig kapott műszaki vizsgát. Amitől a vásárlóknak valóban félni kell, az nem más, mint az elhanyagolt állapot, az eltitkolt hibák, illetve a hazug eladók. A probléma csak annyi, hogy a tekert órás, “időzített bombákkal” teli használt autók általában éppen azoknak a vásárlóknak az udvarában kötnek ki, akik félnek a futásteljesítménytől. Ha azonban a felhasználók hanyagságát, a nem megfelelő körülményeket és az eladók hazugságait kivonjuk a képletből, akkor konkrétan több millió kilométeres, mégis hibátlan autókat kapunk, a bizonyíték pedig itt járkál köztünk az autópályán, sőt, talán már utaztál is a szóban forgó járművek egyikével.

Nagyjából két éve kezdtem el vezetni magamnak egy kis füzetben az óraállásokat az említett autókban, mert több ilyen járművel utazok havonta egyszer-kétszer, és elkezdett gyanús lenni, hogy vajon mennyit futhatnak. Nem másról van szó, mint a telekocsis kisbuszokról, amelyek szinte minden megyei jogú városból folyamatosan járnak, és naponta legalább kétszer, de akár háromszor-négyszer is megjárják a Budapest és az adott megyei jogú város közötti távolságot. Ez akár 1200-1500 kilométer is lehet naponta, de a 700-800 kilométer az szinte minimumnak mondható. Ez éves szinten 200-300 ezer kilométer, az autók pedig 10-15 évesek, ráadásul olyat is találtunk, ami nem cserélt tulajdonost 5 éve. Az ingyenesen elérhető Jármű Szolgáltatási platform is megerősíti, hogy az említett autók közül egy már átlépte az egymillió kilométert. Ha pedig a rögzített óraállások ellenére azt feltételezzük, hogy nem csak dísznek tartották az első 10 évben, akkor már inkább a kétmillió a valószínű.

Mindezek ráadásul egyáltalán nem lelakott autók. Személyszállításra használják őket, így esztétikai és műszaki állapot terén is hozniuk kell egy minimum színvonalat, ám a legtöbb esetben ezek az autók szebbek – és utasként jobb állapotúnak tűnnek – mint a magánszemélyek hasonló korú, ám mindösszesen 200-300 ezret futott járművei. A futásteljesítmény és az állapot disszonanciáját a kisbuszok merőben más technikájára sem igazán lehet fogni, a sláger ugyanis egyértelműen a Volkswagen Transporter ötödik generációja az 1,9 literes TDI motorral, amely erőforrás különböző változatai a magyarországi személyautó-állomány egész százalékban mérhető részét teszik ki.

Ráadásul ezek a kisbuszok azt is bebizonyítják, hogy a márkáktól is független a dolog. Egyes cégek Renault Trafic kisbuszokat és ennek átemblémázott változatait használják, más szállítók Ford Transitokkal vagy épp Ducato alapú kilencszemélyesekkel űzik az ipart. A közös pedig a sok, különböző típusban, hogy mindegyik tűri a folyamatosan növekvő – majd időszakosan hirtelen nagymértékben csökkenő – óraállásokat. A legtöbb ilyen jármű ugyanis nem tudja kiírni a futásteljesítményt, ha átlépi az egymilliót, az egymás mellett sorakozó 6 csíkból pedig aligha lehet megmondani, hogy mikor kell a következő olajcserére vinni az autót. Persze, az OBD portra kötött diagnosztika ilyenkor is megmondja a pontos adatot, ám azt nem látják a sofőrök, illetve a nap végén a főnöknek is jóval nehezebb ellenőrizni az autók szemléjekor.

A jegyzeteim alapján több különböző módszert alkalmaznak a különböző cégek az óraállással kapcsolatban, egynéhány teljesen ártalmatlannak tűnik, míg akadnak olyanok is, amelyek valamelyest aggályosabbak a valós futásteljesítmény számontarthatóságát, illetve az autó későbbi, őszinte értékesíthetőségét tekintve. A legjobb módszer szerintem a nullázás, amikor az autó eléri azt a számot, amit már nem tud kiírni, így könnyedén számon tartható a pontos futásteljesítmény, illetve a nyilvántartásban is egyértelmű nyomok maradnak, egy pillanat alatt kideríthető, hogy mi lehet a valóság. A legtöbb autónál ezt a módszert láttam. Akadt azonban olyan tulajdonos is, akinek az autójában minden egyes utam során 400 és 500 ezer kilométer közötti óraállás fogadott, az utolsó tulajdonosváltás és a napi oda-vissza utak száma alapján pedig jó eséllyel már a második millióján is túl van. A fent leírtak alapján könnyedén belátható, hogy lehetetlen lenne rendszeres óratekerés nélkül ugyanott tartani az óraállást, ráadásul így a valós futásteljesítményt is nehezebb számon tartani. Összességében azonban, amíg ezek az autók kiváló műszaki állapotban maradnak, illetve a szolgálat végén már nem kerülnek továbbértékesítésre, netán olyan áron adják el őket, ami a valós futásteljesítményüknek felel meg, addig ezzel vajmi kevés problémát látok.

A titok a rendszeres karbantartás, hiszen ezek az autók nem eshetnek ki a munkából, sokkal jobban megéri többet szánni a tervezhető karbantartásokra, mint tüzeket oltani a váratlan meghibásodások miatt. Az is rengeteget számít, hogy ezeket a dízeleket esetünkben kizárólag autópályán használják, hosszú távokon, ideális üzemi körülmények között. Magyarul ott, ahová valók, és nem a városi dugóban ketyegik le az életük 90 százalékát az üzemi hőfokról legtöbbször csak álmodozva. Persze, nem mondom, hogy mindenki járjon kilométermilliomos autóval, ám minden ilyen sztori után egyre erőteljesebb a meggyőződésem, hogy túlmisztifikáljuk a futásteljesítményt. Minden egyes alkalommal tehát, amikor egy őszinte, jól karbantartott, 300 és 500 ezer kilométer közötti dízel mellett állva elgondolkozol, hogy megvedd-e a futásteljesítménye miatt, netán csak a növekvő óraállása miatt adnád el az amúgy jól működő autódat, nyugodtan emlékezz ezekre a kisbuszokra, amelyek már a sokszorosát megtették az említett távolságnak, és még mindig problémamentesen szolgálnak ki személyszállításra szakosodott vállalkozásokat és heti szinten akár több száz utast. Újabb tanulságos példa ez arra, hogy a legelső szempontnak a műszaki állapot és az ellenőrizhető, őszinte előélet kell, hogy legyen használtautó-vásárláskor, ám talán még fontosabb azt megjegyezni, hogy rendszeres, szakszerű karbantartással és javításokkal, ideális használati körülmények mellett szinte bármi képes az egymillió kilométerre.