Mi is a beporzás? Leegyszerűsítve az, amikor egy pollenszem egy virág hím ivarú részéből a női ivarúra kerül, ez az első lépés abban a folyamatban, amely magokat, gyümölcsöket, azaz a növények következő generációját termeli. A jelenség történhet önbeporzással, szél- és vízbeporzással, illetve olyan vektorok munkájával, amelyek a virágport a virágon belül és virágról virágra mozgatják.

Becslések szerint a földön élő összes virágos növény 75-95%-ának segítségre, azaz állatokra van szüksége a beporzáshoz. A beporzók több mint 180 ezer különböző növényfajnak nyújtanak ilyen szolgáltatásokat.

Ez azt jelenti, hogy minden harmadik falat étel a munkájuknak köszönhetően kerül az asztalunkra.

Ha forintosítani szeretnénk, akkor a beporzók mintegy 942 600 milliárd forinttal járulnak hozzá a világgazdasághoz, és csak a mézelő méhek 20 700 milliárd forint mezőgazdasági termelékenységért felelősek világszerte. Az általunk fogyasztott élelmiszerek mellett a beporzók támogatják az egészséges ökoszisztémák fenntartását, amelyek tisztítják a levegőt, stabilizálják a talajt és védik a szélsőséges időjárástól, valamint támogatják a többi vadon élő állatot.

Jelenleg az élet minden szintjén dinamikus változást tapasztalunk és ez igaz a beporzó fajok populációira is, hiszen számos csökkenőben van, és ez a csökkenés leginkább a táplálkozási és „fészkelő” helyeik elvesztésének tulajdonítható. A szennyezés, a vegyi anyagokkal való visszaélés, a betegségek és az éghajlati minták változásai mind hozzájárulnak a beporzó fajok populációinak zsugorodásához. Ráadásul bizonyos esetekben még elég adat sincs egy-egy átfogóbb kérdés megválaszolásához, és talán ez a legaggasztóbb.

Így segíthetünk

A helyzet világos, a beporzók segítségre szorulnak, azonban mi, emberek tudjuk, hogy hogyan segítsünk. A természetes élőhelyeik kialakítása vagy éppen az otthoni kertek vonzzák őket. Sok esetben egy külvárosi rész értékesebb terület számukra, mint egy közeli vadon, egy közeli háborítatlan vegetáció.

Segítségükre lehetünk ivóvíz és lakhatás folyamatos biztosításával is, viszont a legideálisabb, ha komplex szolgáltatást tudunk nyújtani.

Méhhoteleket készen is vásárolhatunk, de saját magunk is készíthetünk, ha rendelkezünk a szükséges alapanyagokkal és feltételekkel.

A kiemelt fotón látható bambuszok alkotta hotel csak fanatikusoknak ajánlott, mivel a 140×105 cm-es méretben és 40 cm hosszú bambuszrudakból álló szerkezet megépítése közel 50 napot vett igénybe. Majdnem 1,2 km bambusz felhasználásával 2944 db 5 és 19 mm közötti belső átmérőjű lakás lett kialakítva.

Mint, ahogy a képeken is látható, folyamatosan kelnek el az apartmanok, ugyanis a járatok betömése jelzi, hogy az már egy foglalt lakás, melynek új lakója nem túl soká kezdi meg életét, valamint a beporzást is virágról virágra. Ez a méhlakópark egyben 146.3 kg biomassza is, amelyben 79 kg CO2 tárolódik.

De nemcsak a különféle méretű bambuszból készült méhhotelek alkalmasak lakásnak, hanem végül is bármilyen anyag használható, mely okkal-móddal természetesnek mondható. Lehet hétköznapi nádból, furatozott fából, lyukacsos téglából, habár a tapasztalatok alapján a tégla más hőtechnikai jellemzőkkel bír, mert jobban felmelegszik, vagy éppen hosszabb ideig tartja a hideget, mint a fa vagy a nád – emiatt a tégla nem feltétlenül előnyös. A képeken látható 2×3 méteres alapterületű és 1,8 méter magasságú rovarhotel egy univerzális szerkezet, jelenleg is rengeteg lakója van, melyek között szerepelnek poszméhek, magányos életmódot folytató méhek, ilyenek például a fadongók vagy az Osmia nembe tartozó kőműves méhek, stb.

Elismerésképpen a szerkezet tetőzete alá még egy fekete rigó (Turdus merula) pár is fészket készített, a tojó már a tojásokon ücsörög. A rovar vagy specifikusabban a méhhotelek fáradtságos munkát igényelnek, a különféle korhadt fakupacokkal és rőzserakásokkal ellentétben, melyek szintén a rovarok és beporzók tömegeit vonzzák.

Egy rőzserakás nemcsak a rovaroknak nyújt búvóhelyet, hiszen egy idő után megjelenik alattuk a keleti sün (Erinaceus roumanicus) is, tetejük pedig kitűnő éjszakai vadászlesnek számít többek között a kuviknak (Athene noctua), a füleskuviknak (Otus scops) vagy az erdei fülesbagolynak (Asio otus). Számukra a fakupacok alól előmerészkedő apró rágcsálók első osztályú élelemforrásnak számítanak.

Érdemes lenne belátnunk, hogy itt az idő végre nekünk is tenni valamit a természetért, hiszen a természet folyamatosan támogatja az életben maradásunkat. Ez így lenne igazságos.

The post Így segíthetünk mi is a beporzóknak first appeared on National Geographic.