Jól ismert, hogy az ember-vadállat konfliktusok világszerte megnehezítik a természetvédelmi szakemberek munkáját, s ez különösen igaz a klímaváltozás miatti új konfliktusokra. Kaliforniai kutatók számoltak be nemrégiben a Science Advances folyóiratban egy eddig nem felismert következményéről: az egyre gyakoribb aszályos időszakokban az emberek többször kerültek konfliktusba az állatokkal.
Arra jutottak, hogy minden 25 milliméternyi csapadékcsökkenés mellett 2-3 százalékkal nő az ember és különböző ragadozók konfliktusa Kaliforniában, a helyi, hat év alatt gyűjtött adatok szerint. A kutatók hangsúlyozták, hogy valószínűleg ez általános, és nem csupán Kaliforniára lehet igaz. A klímaváltozás, az egyre súlyosabb aszályok és bozóttüzek, erdőtüzek mindenütt fokozzák a konfliktusok számát.
Általános elgondolás, hogy az ember szerint az állat akarja elvenni a mi erőforrásainkat, holott legtöbbször amiatt jelenik meg a vadállat az emberi környezetben, mert mi vettük el az ő vad területeik erőforrásait
– mondta Kendall Calhoun, a kutatás vezetője.
Nem minden állattal nőttek a konfliktusok az aszályok idején, ám négy faj különösen kiemelkedett: a puma (2,1 százalékkal), a prérifarkas (2,2 százalékkal), a fekete medve (2,6 százalékkal) és a vörös hiúz (3 százalékkal). Az, hogy mi is minősül konfliktusnak, nagyon egyedi kérdés.
Van, aki a termőterületen megjelenő madarakra hasznos (rovarpusztító) segítőtársként tekint, míg mások szerint megdézsmálják a termést, így kártevők. A kutatás során az olyan eseteket tárták fel, amelyekben zavarásként, vagy tulajdon elleni kárként jelölték meg a bejelentők a vadakkal való találkozást. Az, ha valaki csak látott egy vadat, és emiatt aggódott, nem került be a vizsgálati adatok közé.
A kutatók szerint a megoldást az jelenti, ha olyan területeket alakítanak ki, ahol a vadállatok számára rendelkezésre állnak a megfelelő erőforrások és amelyekben biztonságban is érzik magukat. Ha ezt a két dolgot megtalálják, nem fognak az emberi területekre „tévedni”.
„Ha nem alakítunk ki a klímaváltozásnak ellenálló tájat a vadak számára, akkor nőni fognak a konfliktusok ember és állat között az átalakuló éghajlatban” – tette hozzá Calhoun. E feladat része az is, hogy az ember ne vonjon el minden hozzáférhető vizet a tájtól, maradjon a vadállatok számára is elegendő.
A cikk ugyan kaliforniai viszonyokról született, de a 2025-ös, itthon is igen aszályos évben valószínűleg mindenki tud olyan vadkárról a saját környezetében, ami pontosan ugyanennek a vízben szegénnyé tett, az aszály miatt különösen szárazzá vált tájnak a hazai következménye.
Calhoun alapvetően azzal foglalkozik kutatásai során, hogy miként reagálnak a vadállatok a Kaliforniában sajnos igen gyakori tűzvészekre. Bár az állat magát a tűz pusztítását elkerülheti, ha elmenekül előle, ám ezzel még nincs vége a problémájának. A megmenekült állatnak is szüksége van élelemre, vízre, és védett helyre ahol meghúzódhat. E helyeket pedig gyakran ott lelheti meg, ahol aktívan védik a területet a tűztől – vagyis az ember közelében. Ezen pedig tudunk segíteni, ha számításba vesszük az igényeiket a természeti környezetünk menedzselése során.
The post Ilyen, amikor a klímaváltozás bejön a kertbe first appeared on National Geographic.
