Kastély, medence, szakmai díjak, állami kitüntetés. A bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon kívülről sikertörténetnek látszott, miközben a falai között gyerekeket bántalmaztak, a segítségkéréseiket pedig éveken át hiteltelenítették. Egy friss, 107 oldalas minisztériumi jelentés most azt mutatja meg, hogyan válhatott az intézmény jó hírének megőrzése fontosabbá azoknál, akikért elvileg az egész rendszer létezett.
„Hogy ez a rémségek kastélya, ahol mi élünk.”
Egy egykori nevelő mondata sűríti össze a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon két valóságát. A látogatók parkot, állatsimogatót, medencét és lehetőségeket láttak. A bántalmazott gyerekek azt tanulták meg, hogy a gondoskodásnak ára lehet, a kifele beszélésnek pedig következménye.
A Szociális és Családügyi Minisztérium Gyermekjogi és Gyermekvédelmi Államtitkárságának több mint 100 oldalas jelentése több mint beszédes címet kapott: Valódi védelem nélkül. A 2005–2025 közötti jogsértéseket vizsgáló anyag legfontosabb állítása: a visszaélések fennmaradásában a vezető hatalma mellett a szakmai előítéletek, a gyenge ellenőrzés, az elvesző információk és a felelősség továbbhárítása is szerepet játszott. Bicske története ezért az intézményi kudarc működéséről is szól.
Az igazgató, Vásárhelyi János az épületben lakott, irányította az intézményt, munkáltatója volt a gyerekekkel foglalkozó felnőtteknek, és egy időszakban a gyerekek gyámi feladatait is ellátta. Aki ellene szólt, annak egy egész függőségi rendszerrel kellett szembenéznie.
2007-ben egy gyerek elmondta a gyógypedagógusának, hogy az igazgató szexuálisan bántalmazza. Előre jelezte: ha továbbadják, le fogja tagadni. A beszámoló nyolc-kilenc munkatárshoz jutott el, hivatalos jelzés mégsem történt.
A gyerek azt a tanácsot kapta, hogy csak felnőtt jelenlétében menjen az igazgató irodájába. A saját biztonságának megszervezéséből így neki jutott feladat.
A következő években további három gyerek tett egymástól független, hasonló jelzést. 2011-ben végül fenntartói vizsgálat és rendőrségi nyomozás indult. Vásárhelyit azonban csak szabadságra küldték, visszajárt a szolgálati lakásába, és kapcsolatban maradt az érintettekkel. A gyerekeknek úgy kellett volna kitartaniuk a vallomásuk mellett, hogy a megvádolt vezető továbbra is befolyásolhatta az életüket.
A jelentés szerint fenyegetések, jutalmak ígérete és megvonása, kortársaktól és nevelőktől érkező nyomás nehezedett rájuk. Egyiküket azzal zsarolták, hogy többé nem viszik el a szeretett nevelőszülőjéhez. Végül valamennyien visszavonták a vallomásukat. A rendőrség 2012 júniusában bizonyíték hiányában megszüntette a nyomozást. Az intézményi környezet ezt az igazgató igazolásaként kezelte, ami tovább gyengítette annak esélyét, hogy a későbbi segítségkérések célba érnek.
Közben groteszk módon az igazgató folyamatosan elismeréseket kapott és szívesen nyilatkozott a sajtónak Bicskét úgy bemutatva, ami egy saját sikersztorit épített. Vásárhelyi 2015-ben Bárczy István-díjat kapott, a felterjesztés pedig „legendásan türelmes és elfogadó gyermekközpontú attitűddel” méltatta. 2016-ban újra igazgató lett, majd Magyar Bronz Érdemkereszttel tüntették ki.
Az információk eközben eltűntek az intézményi emlékezetből.
Erről szól még a cikk
- Így úszott meg (szinte) mindent az igazgató
- Kirobban a botrány: hogyan jelentek meg az áldozatok és az elkövető a médiában és befolyásolta-e a róluk szóló narratívákat az újságok politikai irányultsága?
- Bence már öt hónappal a halála előtt életveszélyes krízisbe került, a rendszer nemcsak cserben hagyta, de ki is használhatta
- A gyermekvédelmi rendszer spirális összeomlásáról
- A lehetséges kiutak
The post Kívülről tündérmesének tűnt, belülről maga volt a pokol: így hagyta magukra az állam a bicskei gyerekeket appeared first on Forbes.hu.
