Egy magyar kutatócsoport friss tanulmánya új fényt vethet arra, hogy miként alakult az élet a Földön az elmúlt több mint félmilliárd év során – számol be a Csillagaszat.hu. Az eredmények szerint a galaktikus eredetű kozmikus sugárzás időszakos erősödése hozzájárulhatott ahhoz, hogy rendszeresen új tengeri mikroorganizmusfajok jelenjenek meg.

A szakértők kimutatták, hogy az evolúciós „robbanások” nem véletlenszerűen következtek be, hanem szoros összefüggésben álltak a Naprendszer galaxisbeli mozgásával.

Amikor a Naprendszer kilépett a Tejútrendszer mágneses terének védettebb régióiból, a Föld felszínét nagyobb dózisú kozmikus sugárzás érte, ami fokozta a mutációk gyakoriságát.

A vizsgálatban paleontológusok, asztrofizikusok és geokémikusok négy tengeri mikroplanktoncsoport – sugárállatkák, páncélos ostorosok, nannoplanktonok és planktonos foraminiferák – fosszilis adatait elemezték visszamenőleg több mint 500 millió évre. Ezek a mikroszkopikus élőlények kiválóan alkalmasak az evolúciós mintázatok feltárására, mivel vázaik jól megőrződnek az üledékes kőzetekben, és gyorsan reagálnak a környezeti változásokra.

A vizsgálatok alapján az új fajok megjelenése körülbelül 31,8 millió éves ciklikusságot mutat, ami megegyezik a Naprendszer galaxisbeli vertikális oszcillációs periódusának felével. Amikor a Naprendszer eléri a galaktikus síktól mért legnagyobb kitérését, kilép a Tejútrendszer mágneses védőburkából, és több nagy energiájú részecske éri bolygónk légkörét.

A kozmikus sugarak szupernóvákból és más extrém forrásokból származnak, és amikor a légkörbe csapódnak, másodlagos részecskéket, például müonokat hoznak létre. Ezek képesek eljutni az óceánokba, ahol reakcióképes elektronokat szabadítanak fel, amelyek DNS-károsodást okozhatnak a mikroorganizmusokban. Bár a sejtek javítómechanizmusai igyekeznek helyreállítani a töréseket, a folyamat gyakran nem tökéletes, így mutációk jönnek létre – ezek pedig az evolúció hajtóerejét jelentik.

A kutatás nem csupán elméletet állított fel, hanem statisztikai elemzésekkel is alátámasztotta azt. Az adatok alapján a fajképződés időbeli eloszlása szignifikánsan összefügg a Naprendszer mozgásával. Ha csak azokat az időszakokat vették figyelembe, amikor mind a négy planktoncsoport jelen volt, a kapcsolat statisztikai szignifikanciája 4,5 σ volt – ez azt jelenti, hogy a véletlen hatás esélye rendkívül alacsony.

Az eredmények azt sugallják, hogy a Földön zajló biológiai evolúciót nem csupán helyi környezeti tényezők, hanem galaktikus folyamatok is befolyásolják. A kozmikus környezet időről időre olyan mutációs nyomást gyakorolhatott az élővilágra, amely új fajok gyors megjelenését segítette elő. Ez a felismerés nemcsak az evolúció megértéséhez járul hozzá, hanem új irányokat nyithat az asztrobiológia és az evolúciós kutatások terén is. Emellett felveti a kérdést, hogy vajon az élet kialakulása egyedi jelenség-e a Földön, vagy más galaxisokban is létezhetnek hasonló, kozmikus ciklusok által vezérelt biológiai folyamatok.

The post Kozmikus sugárzás adhatott löketeket az evolúciónak first appeared on National Geographic.