Nagy vasútfejlesztés, 10 pontos vállalás Lázár Jánostól. És amit az utasok látnak, éreznek, szeretnének. Késések, budik, lassújelek és buditúra Szigetváron. Ács világa.

Viszem az utasokat pisilni, addig ne menjetek tovább – mondja a kalauz a váltótársának, miközben néhány utastársammal együtt lekászálódunk a vonatról. Két hete történt Gyékényesen, saját Pannonia Interregiónkat késleltetjük meg kissé. A Desiro motorvonat egyetlen mosdója ugyanis nem üzemképes, ezért szervez Szigetvár után másodszor is buditúrát az amúgy nagyon kedves jegyvizsgáló. Ő is kínjában mosolyog nyilván, de így legalább beszámolhatok arról, hogy Gyékényesen kellemes a meglepetés, nem szorul felújításra a klotyó, nincs benne abban a 700-ban, ami Lázár János szerint majdnem használhatatlan és amelyeknek rendbe tételét a héten bevállalta.

Ahogy hallgatom a minisztert és olvasom a 10-es listáját, egyre inkább olyan érzésem van, hogy jól dolgozott a kommunikációs háttérstáb. Elsőre rendkívül utasbarátnak tűnik minden, jól eladható, de ami rajta van, abból van pár, ami felesleges, amire meg leginkább szükség lenne egy normális vasúthoz, véletlenül lemaradt.

A mosdóprojekt kapcsán még csak a kérdőjeleket számolgatom. A nagy forgalmú csomópontokban nyilván alapszolgáltatás kellene hogy legyen a kulturált mellékhelység, jó ötlet az is, ha az utasnak ingyenes, de előbb azt kéne elintézni, hogy egyáltalán legyen mindenhol – igen, Kelenföld a vesszőparipám, de mégiscsak röhej, hogy az ország egyik legforgalmasabb állomásán se fűtött váróterem, se vécé, a hideg-szeles aluljáróban lehet várakozni hosszasan, ha késik a vonatunk, vagy csak hamar jöttünk. A minimális forgalmú állomásokon viszont, ahol rég elnyelte a budikat a gaz, talán jobb lenne elengedni az egészet.

Szintén tök felesleges állandó utazó takarítószemélyzetet küldeni az IC-k nagy részére. Attól, mert néha-néha valaki dzsuvát hagy, alapvetően épp az IC-k tisztaságával nincs nagy gond. A hibrid IC-ken közlekedő egyetlen IC-kocsiban is takarító fog dekkolni? A többségnél bőven elég, ha néhány óránként a fordítóállomáson valóban van takarítás, egyedül a kör-IC-knél lehet értelme az utazó takarítónak, ezeknél hat és fél óra a menetidő a Keleti és a Nyugati között és a szinte állandó késések miatt forduláskor sincs sok idő rendesen kipucolni őket.          

A késési biztosítás is baromi jól hangzik, de a sokat utazóknak nem oszt nem szoroz. Marketingeszköznek persze jó, egyre kevesebben utaznak mezei jeggyel, nekik vonzó lehet, ha a 20 perc késés után visszakapják a fele jegyárat.

Ezt végül is egy nagy balatoni akciónak is felfoghatjuk, szinte meg lehetne hirdetni, hogy nyáron féláron a Balatonra, hiszen szinte alig van vonat, ami megússza 20 perc alatti késéssel.

Jó kérdés, hogy a kedvezményes Okosjegyekre is él-e majd a késési biztosítás, azt viszont a bérletesek nagyjából kenhetik a hajukra, hogy a következő bérletükre 10 százalék kedvezményt kapnak 5 késés után. Diákoknak ez 189 forint, óriási, de a teljes árú országbérletnél is csak 1890. Az is jó kérdés, hogy helyjegyes vonatokon túl hogyan igazoljuk, hogy ott voltunk, a sima jeggyel ugyanis négy órán belül bármelyik vonattal mehetünk és a kalauz se mindig jön.

Új mozdonyok ügyében se lépett túl a 10 pont a parasztvakításon, amit Lázár bejelentett, már eddig is nyilvános volt – persze ügyesen forgatta az új szót, hiszen a MÁV-flottában valóban új, de amúgy használt, többségében 20-30 éves bérelt villany- és dízelgépekről van szó. Amiket hosszabb távon drágább lesz üzemeltetni, mintha megvették volna a vadiúj Vectronokat – de hát „a Siemenssel nem barátkozunk”, azokat Lázár János lemondta.

A dögsorról feltámaszott IC-kocsik bejelentése nyilván annak is a beismerése, hogy eddig valami félrement.

Eleve kérdés, hogy a szétszedett, donornak használt vagonok újraélesztve milyen minőséget képviselnek majd. De rendelnek új IC-flottát is, őket legalább magyar, a kormánytól nem túl távol álló cég is tudja szállítani, nincs is szükség hosszasabb magyarázatra.

Jönnek a MÁV-buszok és a klímagarancia, ezzel is a leggyakoribb kritikákra válaszol a miniszter. Ez amúgy nem teljesen új, a Balatonnál már tavaly rákényszerült a MÁV, hogy a folyamatosan tönkrevert csatlakozások, vagy a tömeg miatt plusz buszokat állítson be. Legjobb példa, hogy a Győr és Kaposvár között közlekedő Helikon IR és a Budapest-Nagykanizsa Tópart IC gyakorlatilag sose tud időben megérkezni Balatonszentgyörgyre és mindkettő dominószerűen löki tovább a késést az egyvágányú pályákon az összes szembejövő vonatra, ha bevárják egymást. Ezért már tavaly is inkább pótbuszt küldtek Keszthelyről Szentgyörgyre az utasokkal, hogy ne kelljen bevárnia a Tópartnak a Helikont. Persze aki Keszthelyen túlról indult a Helikonnal, az megszívta, várhatta a következő vonatot.  

A klíma miatt addig szívták Lázár vérét, hogy fontos volt valamit virítania, aztán majd meglátjuk, a gyakorlatban mi valósul meg belőle.

Mondjuk ha a nyolc kocsis forró Balaton IC mellé betesznek egy 50 fős klímás buszt, azzal igazán ki vagyunk segítve.

Főleg, ha ez akkor történik, amikor a legnagyobb tömeg van: Pest felé, vasárnap este. Amikor állhat órákat a busz a dugóban.

Amúgy a nagy szorulás főleg a Helikonoknál van, ahol az egy egység Desiro motorvonat csúcsidőben kevés. Naiv utas logikus kérdése, hogy akkor miért nem küldenek duplát, de hát a flotta bő harmada áll, mert az elmúlt 20 évben annyira elhanyagolták a karbantartását, hogy már akkor sincs, aki talpra állítsa őket, ha sikerül hozzájuk alkatrészt szerválni. Persze ha még több Dezső dől ki és Bzmotot küldenek helyettük (sokszor előfordult tavaly nyáron), akkor itt valóban jól jön a klímás rásegítőbusz.   

Ami a legjobban hiányzik a 10 pontos vállalásokból, az a pályafelújítás. Erről most sincs egy szó se, pedig ez a fő probléma. Ahol van utas, az az elővárosi forgalom és az IC-k, ezeknél pedig többé-kevésbé a komfort rendben van (mínusz a lajosmizsei oldal). Ami nagyon nincs, az a lassúság és még ezen túl a rendszeres hosszú késések. Nyilván kevesebb a járműhiba miatti késés, ha frissül valamelyest a flotta, de a pálya akkor is telis-tele van lassújelekkel.

Demagóg lenne évente elővenni a gyerekkori menetrendkönyveimet és összevetni a mai eljutási időkkel, de az beivódott, hogy a 80-as évek közepén a Tokaj expressz-szel 1 óra 47 percet futottunk Miskolcig (a valóságban is), ma meg több szakasz felújítása után is 2 óra 12 perctől indul az IC (plusz szinte mindig késik).

Világos, hogy nem korlátlan kincstárból gazdálkodik Lázár miniszter és nem ő dönt arról, hogy vasút helyett milyen területekre és kiknek a zsebeibe vándorolnak a milliárdok. De ettől ez az egész nem sokkal több látszatintézkedéseknél és kommunikációs lufinál.    

The post Lázár János 10 vasutas vállalása: csak a legfontosabb maradt ki appeared first on Forbes.hu.