Venezuelában július 28 végén tartottak elnökválasztást, amelyet a hivatalos eredmények szerint a regnáló elnök, Nicolás Maduro nagy fölénnyel nyert meg. Az ellenzék által ismertetett, a szavazógépek összesített számai alapján készült jelentés azonban épp ellenkező következtetésre jutott. Azaz valójában az ő jelöltjük, Edmundo González kapta a legtöbb voksot. Mivel a szavazást jól dokumentáltan csalások tarkították, amit az ellenzék bejelentése is megerősít, Maduro „győzelmének” kihirdetése hatalmas felháborodást okozott mind belföldön, mind nemzetközi szinten. Az ENSZ megfigyelői szerint a választás „nem ütötte meg az átláthatóság és az integritás legalapvetőbb mércéit sem”. Az amerikai Carter Központ, az egyetlen, a választást hivatalosan is felügyelő nemzetközi szervezet hasonlóképpen vélekedett.
Elnök legitimitás, megválasztott elnök hatalom nélkül
Augusztus elején több amerikai ország kormánya is úgy döntött, hogy Gonzálezt ismeri el megválasztott elnöknek. A legfontosabb az Amerikai Egyesült Államok, de a tiltakozók közé tartozik Javier Milei libertárius argentin elnök is. Ha Gonzálezt nem is ismerték el,
Ez azért lényeges, mert ezek az államok eddig barátibb hangot ütöttek meg a Maduro-rezsimmel, ráadásul Venezuela közvetlen szomszédai.
Jose Bula Urrutia / UCG / Getty Images A Nicolas Maduro kormánya elleni tüntetésen szavazási jegyzőkönyvek másolatait függesztették ki, melyek szerint Edmundo Gonzále a venezuelai elnökválasztás győztese.
Az USA szeptember közepén a caracasi rezsim 16 tisztviselőjét sújtotta szankciókkal, köztük a választási bizottság és az elcsalt eredményeket hitelesítő alkotmánybíróság tagjait is. Az intézkedés alá vont egyének külföldi bankszámláit befagyasztották, a jövőben nem bonyolíthatnak nemzetközi tranzakciókat, és nem utazhatnak be az Egyesült Államok területére. A szankciók hatása azonban korlátozott: csak annyiban érvényesek, amennyiben Washington be tudja őket tartatni, és egyelőre magát Madurót nem is érintik.
„Ahelyett, hogy a venezuelai népnek a választóurnáknál kinyilvánított véleményét tiszteletben tartották volna, Maduro és képviselői magukat hirdették ki győztesnek, miközben elnyomták és megfélemlítették a demokratikus ellenzéket” – indokolta a döntést Anthony Blinken amerikai külügyminiszter.
Elemzők sokkal széleskörűbb büntetőintézkedésekre számítottak, mivel szerintük ahhoz, hogy Maduro hatalma meginogjon, a bejelentetteknél többre lenne szükség. A Biden-adminisztráció például egyelőre nem állította vissza az országot korábban sújtó teljes olajembargót, így több amerikai olajcég is folytathat kitermelést venezuelai területen. Washington szerint ugyanis a keményebb szankciók a venezuelai népnek ártanának. Mindemellett a döntés mögött prózaibb okok is meghúzódhatnak. Az említett
Ezzel azonban nem mindenki ért egyet. Az üzleti világ vezető lapja, a The Wall Street Journal szerkesztőségi állásfoglalásaiban rendszeresen szankciókat követel, akár a teljes embargó visszavezetését is. A republikánusok szintén keményvonalasnak számítanak a kérdésben. Ismeretes, hogy Donald Trump korábbi elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton, még Venezuela katonai megszállását sem vetette el. Igaz, az elnöki posztra visszatérni szándékozó Trump egyelőre nem nyilvánult meg a kérdésben.
A nagyobb szigornak ráadásul a pártokon átívelően vannak hívei: Dick Durbin demokrata szenátor nemrégiben benyújtotta a Valor Act nevű törvénytervezetet, amely a teljes olajembargó visszavezetését irányozza elő. Mindez előrevetít egy komolyabb amerikai-venezuelai konfliktust. A caracasi rezsim például szeptemberben amerikai állampolgárokat vett őrizetbe, akiket azzal vádolnak, hogy puccsot akartak végrehajtani az országban.
Az USA egyébként nem csak fenyegetésekkel bírná Madurót jobb belátásra: lapinformációk szerint egy titkos tárgyaláson büntetlenséget és az emigráció lehetőségét ajánlották fel a hatalom embereinek, ha lemondanak González javára. Igaz, ez még augusztus elején történt, amikor a jelenleginél sokkal keményebb volt az utcai ellenállás, így nagyobbnak tűnt az esély a rezsim megbuktatására. Ráadásul Maduro már ekkor sem bízott az USA ígéretében. Ha novemberben Trump nyeri az elnökválasztást, az pedig akár a tárgyalások végét is jelentheti.
Jesus Vargas / Getty Images Tiltakozás az elnökválasztás hivatalos eredménye ellen 2024. július 29-én Caracasban.
Félelem és rettegés Caracasban
Az ellenzék már a választást követő napokban, augusztus elején, az utcára hívta az embereket. Augusztus 17-ére pedig hatalmas tiltakozó mozgalmat hirdettek: arra kérték a venezuelaiakat és a diaszpórát is, hogy az ország és a világ minden városában vonuljanak az utcára. Természetesen a kormány erőszakkal válaszolt: az egyik nagyvárosban könnygázzal oszlattak, másutt pedig letartóztatták a tiltakozókat.
Maduro a hatalomra kerülése óta brutálisan lépett fel az ellenzékkel szemben. Személyes karizma és a Chávez-érát jellemző olajárrobbanás híján egyedül a félelemre tudott építeni, ha hatalmon akart maradni. Így volt ez most is:
A hadjárat célja az ellenzék megfélemlítése és lefejezése. Annak vezetői, Edmundo González elnökjelölt és a mozgalmat ténylegesen irányító María Corina Machado bujkálni kényszerült. González azonban augusztus közepén, hogy reményt és lelkesedést nyújtson híveinek, vállalta a kockázatot, és nyilvánosan kezdett el tüntetésre buzdítani.
„Évek óta figyelem az emberjogi kihágásokat Venezuelában, és láttam már az elnyomás mintázatait, de ilyen keményen még sosem léptek fel” – mondta Carolina Jiménez Sandoval, egy washingtoni lobbicsoport vezetője, aki szerint nemcsak az elnyomás mértéke nőtt, de annak eszköztára is kiterjedtebbé vált:
a rezsim mindent bevet a telefonok és az internet blokkolásától a lakosok besúgásra való felhívásáig.
A rendőrök az utcán, később már a lakásukon is vettek őrizetbe olyanokat, akik részt vettek a kormányellenes tüntetéseken, vagy csak feltételezhetően szimpatizálnak az ügyükkel. Az elnyomó hadjárat legabszurdabb jeleneteiként olyanokat is letartóztattak, akik éppen őrizetbe vett ismerőseikről érdeklődtek.
Több újságíró is arról számolt be, hogy a rezsim bevonta az útlevelüket, hogy ne hagyhassák el az országot. Egyre többen a telefonjuk nélkül mennek csak el otthonról, nehogy az önhatalmúlag fellépő rendőrök kompromittáló felvételeket, ellenzéki tartalmakat keressenek rajta.
Gaby Oraa / Getty Images María Corina Machado ellenzéki vezető.
Békemenet a fasizmus ellen
A tömegeket megmozgató ellenzéki demonstrációkra válaszul a kormány több irányú offenzívával válaszolt. A már említett letartóztatási hullám mellett augusztus 18-ára „nagy nemzeti békemenetet” hirdetett a „fasizmus” ellen. A válaszcsapás újabb irányaként pedig augusztus második felében a rezsim az általa uralt alkotmánybírósággal kimondatta, hogy Maduro nyerte az elnökválasztást, és nem a kormány, hanem az ellenzék számai voltak manipuláltak. A döntés megállapította, hogy a választási bizottság minden szavazókörből megkapta a végeredményt, így hitelesen mondta ki Madurót nyertesnek. Mint ismeretes, a választási hatóságok szerint Maduro több mint 50 százalékkal győzött.
Megfigyelők szerint a kormány azért ment bele a választások megtartásába, mert abban bízott, hogy hívei nagy számban járulnak majd a szavazóurnákhoz. A részvétel magas aránya miatt még a választás napján is ebben reménykedtek. Amikor azonban látni lehetett, hogy a számításuk nem jön be, leállították a szavazatok számlálását, és áttértek a csalás, valamint a hatalom mindenáron való megtartásának forgatókönyvére.
Nem mindenki nyugodott azonban bele az alkotmánybírósági döntésbe. Nem sokkal az ítélet meghozatala után Juan Carlos Delpino, a választási bizottság ellenzéki tagja azt nyilatkozta, hogy semmiféle bizonyíték nincsen Maduro győzelmére. Mindez azért jelentős fegyvertény az ellenzék számára, mert először – és azóta is utoljára – történt meg, hogy a testület berkein belülről érkezett bírálat a hivatalos eredményeket illetően. Másrészt az ellenzék egyik fő érve eddig is az volt, hogy amíg ők bemutatták a bizonyítékaikat, azaz a szavazógépekből származó kivonatokat, addig a kormány ilyesmit nem adott közre. Így élni lehet a gyanúperrel, hogy a rezsim meg sem számolta a szavazatokat, hanem Madurót hasraütésszerűen kreált hamis számok alapján nyilvánították győztesnek. Ebbe az irányba mutat Delpino nyilatkozata.
Szégyellem magam, és a venezuelai nép bocsánatát kérem. Mert nem sikerült olyan választást tartani, amelynek eredményét mindenki elfogadja
– mondta.
Az öttagú választási bizottságnak két ellenzéki tagja van, közülük az egyik Delpino, aki azóta gyakorlatilag lemondott. A másik ellenzéki tag azonban továbbra is aktív, és nem is nyilatkozott a választás ügyében. Diosdado Cabello, a rezsim egyik keményvonalas politikusa a nyilatkozatai miatt terroristának nevezete Delpinót, akinek már hetek óta bujkálnia kell.
Ellenzéki elnökjelölt száműzetésben
A jogi támadás mellett természetesen a hajtóvadászat sem hagyott alább:
Hagyták neki, hogy a spanyol követség segítségével elhagyja az országot, de csak miután aláírattak vele egy papírt, amelyben elismerte vereségét. Ezt González már az első spanyolországi bejelentkezésében megtagadta, kijelentve, hogy kényszer hatására cselekedett: a hatóságok több órán át fenyegetőztek, és állandó nyomás alatt tartották.
Hasonló nyilatkozatot kellett tennie Juan Guaido, aki 2019-ben a nemzetgyűlés vezetőjeként kiáltotta ki magát átmeneti elnöknek, és az Egyesült Államok és az EU-tagországok többsége is elismerte ebben a tisztségében, illetve arra is volt példa, idén is, hogy elfogott ellenzéki aktivistáknak videón kellett arról vallaniuk, hogy összeesküvést szőttek Maduro erőszakos leváltására.
Horacio Villalobos / Corbis / Getty Images A venezuelai ellenzéki mozgalom tagjai, Antonio Ledesma, Caracas volt polgármestere, José Antonio Vega, María Corina Machado ellenzéki vezető, valamint Edmundo González elnökjelölt találkozik Paulo Rebelo portugál szocialista képviselővel október 17-én, Lisszabonban.
A rezsim szerint azonban Gonzálezék esetében szó sincsen száműzésről, sőt valójában kegyet gyakoroltak az elnökjelölttel szemben: bár az ügyészség vizsgálódott ellene, a hatóságok mégis engedték emigrálni, méghozzá „a nyugalom és a politikai béke érdekében”. A lépést mindenesetre olyan, baloldali vezetésű és így Maduróval kevésbé ellenséges latin-amerikai államok is elítélték, mint Brazília.
Mindez még egy szempontból érdekes helyzetet eredményez:
Ez azért jelentős fejlemény, mert valójában eddig is ő volt a mozgalom vezetője: González csupán azért került a szavazólapra, mert az ellenzéki előválasztást megnyerő Machadót a rezsim eltiltotta az indulástól.
De González sem tétlenkedik: az emigrációból újabb tüntetésekre hívta az ellenzékieket. Így például szeptember 11-én a politikai foglyok szabadon bocsájtásáért demonstráltak Venezuelában, az elnökjelölt felhívására. „A végsőkig harcolunk, amíg mind nem találkozhatunk újra családjainkkal Venezuelában” – nyilatkozta González.
Kemény motorosok
Maduro eközben az egyszerű tiltakozókkal és aktivistákkal szemben is magasabb fokozatra kapcsolta a fellépést, például
Szeptember elejére már húsz halálos áldozatot követeltek az összecsapások, és körülbelül kétezerre nőtt az őrizetbe vett tüntetők száma. Mindezt a Human Rights Watch elemzése is megerősítette: az emberi jogi szervezet szerint a rezsim a bebörtönzések mellett legalább hat embert gyilkolt meg. Többségük a tüntetések során lett a rendőri erőszak áldozata, vagy a colectivos tagjai ölték meg őket. Venezuelai források szerint az áldozatok száma ennek legalább a négyszerese lehet, de ez volt az első eset, hogy a gyilkosságok tényét egy nemzetközi szervezet is megerősítette. Fontos hozzátenni, hogy a szervezet jelentése is 24 esetet említ hitelesként, ám csupán hat esetben sikerült részletes információkhoz jutniuk.
A Human Rights Watch szerint a gyilkosságok egy részét közvetlenül a rendőrség és a hadsereg követte el, míg a többit a rezsimet támogató motoros bandák, akikkel a jelentés szerint a hatóságok szorosan együttműködtek. A rezsim taktikája az volt, hogy a rendőrök könnygázzal és egyes tiltakozók kiemelésével próbálták oszlatni a tüntetőket, majd ha ez nem sikerült, átengedték a terepet a bandáknak, amelyek válogatás nélkül támadtak rá a tiltakozókra. A jelentés egy olyan esetről is beszámol, amikor a rendőrök sorfallal védtek egy csapat, a tüntetőket fenyegető és a levegőbe lövöldöző civilruhás, fegyveres férfit.
MARTIN BERNETTI / AFP A július 28-i vitatott venezuelai elnökválasztás elleni tiltakozás Panamavárosban szeptember 28-án.
A kormány tagad: szerintük ők senkit sem öltek meg. Sőt,
Ez legalább olyan abszurd mozzanat, mint, amikor Maduro a morál javítása érdekében három hónappal előbbre hozta a karácsonyt, extra pihenőnapokat bejelentve. Ez azonban kevésbé hatotta meg az átlagembereket, főleg azokat, akiket a bandák vagy a hatóságok megtámadtak.
A The Wall Street Journal cikke szerint ráadásul már a korábban a kormány bázisát adó nyomornegyedek sincsenek biztonságban. Egyes favellákat a colectivos motorosai járják be, és megjelölik a vélt vagy valós ellenzékiek házait.
Eric Farnsworth volt amerikai diplomata szerint a választási eredmény meglepte Madurót, aki, más lehetőség híján, most egy keményebb diktatúra irányába kormányozza Venezuelát.
A kormány épp egy a közösségi média korlátozására és az ellenzéki hangok elnémítására irányuló „antifasiszta törvényt” készít elő, valamint arra biztatja a lakosságot, hogy egy erre a célra kifejlesztett mobilalkalmazáson keresztül jelentsék a gyanús ellenzékieket. A hatalom több honlapot és alkalmazást is blokkol, köztük az X-et, ahonnan sok venezuelai az információit szerzi. A közalkalmazottakat pedig rendszeresen rúgják ki olyan indokok miatt, hogy ellenzéki bejegyzéseket lájkoltak.
és egy friss felmérés szerint a venezuelaiak közel 40 százaléka hagyná el az országot. Sokan útnak is indulnak, egy részük a veszélyes és illegális közép-amerikai útvonalon, az USA felé.
The post Maduro brutális erőszakhullámot szabadított Venezuelára first appeared on 24.hu.
