Itt a nyár, a rétek, szántók, parkok, kertek, útszélek teli vannak szebbnél szebb, sárga közepű, fehér, hosszúkás szirmokkal körbevett virággal. Ezeket számos fajba sorolhatjuk, és nem is könnyű mindig a megkülönböztetésük.

Ebben szeretnénk kicsit segíteni.

Bár e növények mindegyikének fészekvirágzata van, az egyszerűség kedvéért hívjuk őket most virágnak.

Margaréta

Hivatalos nevén réti margitvirág, Leucanthemum vulgare. Ez a virág, amelynek dísznövénnyé nemesített változatait, rokonait is ismerhetjük. E faj a rétek, gyepek, kaszálók, esetleg útszélek vadvirága, de nem nő szántóföldeken. Egy száron legtöbbször csak egyetlen virágot hajt, a szára kissé szögletes, hosszirányú bordákat visel, és elég szívós. A levelei megnyúltak, fogazottak, és a levelek mérete a szár tövétől felfelé haladva csökken.

Ebszékfű

Kaporlevelű ebszékfű, tudományos nevén Tripleurospermum inodorum. A kamilla undok nővérének is hívhatnánk, nevében az „eb” arra utal, hogy nincs gyógyhatása, a tudományos neve pedig szagtalan voltára utal. E növény gyakori a bolygatott talajokon, így akár az utak mentén is, de a mezőgazdasági területeken is, ahol sajnos gyomnövénynek számít. Levélzete a kaporéhoz hasonló, vékonyka, elágazó, amikor a növény tavasszal kihajt, gyakran csak e levélzet látszik belőle, és valóban úgy fest, mint egy különösen sűrű kaporbokrocska. Szára vékony, sokfelé elágazó, törékeny, a virágzata belseje kitöltött.

Ha kivirágzik, hónapokon keresztül folyamatosan ontja virágait, és ezzel rengeteg rovarnak nyújt táplálékot, a lepkék is nagyon szeretik. Ha nincsenek kemény fagyok akár februárban, decemberben is találkozhatunk virágaival.

Kamilla

Hivatalos nevén orvosi székfű, Matricaria chamomilla, régóta termesztik is gyógyhatása miatt. Igen jellegzetes illata alapján nagyon könnyen elkülöníthető a hozzá nagyon hasonlító ebszékfűtől. A virága kissé kúposabb az ebszékfű virágánál, elnyílva aztán teljesen kúpossá válik, és a belseje üreges. A levelei ennek is kaporszerűek, általában kissé kisebb termetű, alacsonyabbra nő, mint az „undok nővére”. A növényfajjal hazánkban leginkább az Alföldön találkozhatunk.

Pipitér

Homoki pipitér, parlagi pipitér, réti pipitér, szöszös vagy nehézszagú pipitér – mindegyik hasonló, fehér virágú, tudományos nemzetségnevük Anthemis. (Hazánkban él egy sárga virágú faj is, a festő pipitér.) Közös jellemzőjük a jellegzetes szag – nem biztos, hogy érdemes illatnak nevezni, van, aki szerint lábszagra hasonlít, van benne igazság. E növényfajok rokonai azok a „margarétacserjék”, amelyeket többféle színben is lehet kapni a kertészetekben. A pipitér is kedveli a bolygatott talajt, így szántóföldi gyomnak számít, így gyakran láthatjuk szántók peremén, illetve utak mellett is.

Levelei sokszorosan szeldeltek, de nem olyan vékonykák és nem gömbölydedek, mint az ebszékfű vagy a kamilla levelei, hanem lapítottak. A virágok is laposak, lapítottak, nem válnak kúpossá, a szára szívósabb, néha kissé szöszös.

Seprence

Egynyári seprencével (Erigeron annuus) nyár elejétől egészen késő őszig találkozhatunk, gyomszerűen viselkedik, bárhol megnő és virul, a zavart talajokat kedveli, gyakran tömeges. Észak-Amerikából hozták be, eredetileg a hosszú füvű préri növénye (mint oly sok dísznövényünk) mára az egész kontinensen elterjedt, inváziós fajjá vált.

Bár jellemzően egyéves növény, képes nálunk áttelelni is. Magasra nő, eléri az 1 métert is. Szirmai fehérek, de néha rózsaszínesek is lehetnek. Sokszor elágazó szára, levelei kissé szöszösek, a levél hosszúkás, ritkásan fogazott. A lepkék, méhek és más beporzók is gyakran látogatják, így különösen a meleg, száraz késő őszi időben, amikor már nincs más nektárforrás, inváziós volta ellenére is hasznot hajt.

Százszorszép

A százszorszép, Bellis perennis nagyon jól ismert és igen gyakori körülöttünk. Ezt a virágot messze a legkönnyebb elkülöníteni az összes többitől, ugyanis kimondottan mini, és leginkább kertek, parkok gyepein találkozhatunk vele. 5-20 centi magasra nő, de inkább a kisebb termet a jellemző. Száracskái szöszösek, a virága lehet rózsaszínes és hófehér is, a levelei a tőnél találhatóak, és ovális, kanál alakúak.

Mivel a rügyeit, növekvő bimbóit a tövében a levelek is óvják, ezért általában fűnyírás után viszonylag hamar újra virágba borulhat. Vadvirág, ám vadonban ritkábban láthatjuk, legelőkön, réteken, erdei tisztásokon viszont felbukkanhat. Jellemzője, hogy nappal nyílik, éjjelre becsukódik a virága. E fajnak is van számtalan kertészeti változata, telt, színes virágú is. Nem zavarják a fagyok vagy a hótakaró sem, virágaival januártól decemberig bármikor találkozhatunk.

The post Margaréta, kamilla, pipitér – melyik melyik? first appeared on National Geographic.