Stresszes a meló, vagy csak szét unod a fejed a kánikulában? A MARVEL Tōkon: Fighting Souls egyszerre segíthet minden bajon és még a háziorvos receptje sem kell hozzá.

Az örök vita: Marvel vagy DC? Részemről egyik sem, ugyanis hidegen hagynak a szuperhősök és akkor finoman fogalmaztam. Sejtem, hogy még jobban arcukba temették a kezüket most a rajongók, mintha állást foglaltam volna. No de akkor miért is vállaltam ezt a tesztet? Nos az ok egyszerű: könnyed, arcade verekedős élményre vágytam, a MARVEL Tōkon: Fighting Souls pedig pont ezt kínálta, mondhatni kapóra jött a látványos, rajzfilmes grafikájával. Az alábbiakban tehát egy semmiképp sem mély szakmai, de őszinte kívülálló véleményt olvashattok a játékról.

Legtöbben talán a Street Fighter sorozat korai epizódjaihoz tudjuk kötni az efféle, 2D-s megvalósítást a verekedős palettán, de ha az a kérdés, hogy milyen játékban szerepeltek már ezek a szuperhősök, akkor egyértelműen a Marvel vs. Capcom sorozat a válasz. Ebből viszont a legfrissebb darab is majd tíz esztendős, ráadásul 3D-s, szóval egy rajzolt epizódért még régebbre kellene nyúlni. Ezért is nagy szó tehát egy új játék, ami látszólag illeszkedik a sorba, egy elég komoly különbséget leszámítva. A címből ugyanis nem véletlenül hiányzik a Capcom, mert már nem a japán cég bábáskodik felette, hanem a Sony a kiadó, a fejlesztő pedig az Arc System Works.

A patinás stúdió a Guilty Gear sorozat gazdája, de a Dragon Ball FighterZ-t is ők készítették, tehát eléggé otthon vannak a témában. A MARVEL Tōkon: Fighting Souls éppen ezért új ötleteket vet be, de közben tiszteli is az alapanyagot, így folytatásként is aposztrofálható. A stílus továbbra is tag team fighter, vagyis csapatokat irányíthatunk, de ezúttal már nem a szokásos 3v3 felállásban, hanem négyfős brigádokkal. Részemről a többféle játékmód közül az Episode-nak estem neki, és talán ismerkedésnek ez is a legjobb.

Van ugyanis történet is, még ha nem is igazán komolyan vehető. Azzal a Bajnokkal (Champion of the Universe) kell ugyanis felvenni valaki(k)nek a kesztyűt, aki elhatározza, hogy a Földön keresi a következő vérre menő kihívást, szimplán élet-halál bunyóra hívva a legjobbakat. A tét nem kicsi – a bolygó életben maradása. Igen, akár egy kilencéves is írhatta volna ezt a forgatókönyvet, de ezen most emelkedjünk felül, lévén a játék a lényeg. Öt társaság sorsát követhetjük végig (ebből gyors fejszámolással kiderülhet, hogy 20 karakterünk lehet). Nos a csapatok kialakulásába nincs beleszólásunk, de azok felépülését, egymáshoz csiszolódását végigkövethetjük a sztori módban.

Ráadásul olyan módon, hogy eleinte csak egy szereplő adott, úgy csatlakoznak hozzá a többiek, tehát az egyes karakterek mozgásait, és kombóit van időnk kitanulni, hogy amikor már mindegyikük elérhető, rutinból menjen. Újdonság az is a négy csapattag mellett, hogy mindannyiuknak egyetlen életerőcsíkjuk van (dacára, hogy ide-oda váltogathatunk köztük), ezt tehát igenis figyelembe kell venni és egyfajta stratégiai mélységet ad a MARVEL Tōkon: Fighting Souls-nak. Az pedig még inkább, hogy az adott szereplőket melyik helyre tesszük a sorban, hiszen az adott pozíciók más és más extrát villantanak meg a tudásukból, de ezt ki kell tapasztalni, hogy ki miben lehet a legjobban hasznunkra.

Mint látható, komoly mélysége is lehet a játéknak, ha valaki szeretne így játszani, de amúgy maga a kezelés elsajátítása nem nehéz, annak ellenére sem, hogy millió kombó létezik. A mesterré válás viszont más tészta, amihez sok türelem és tapasztalat szükséges. Részemről átlagos fotelharcosként már az is gondot okozott néha a későbbi szinteken, amikor olyan mértékű látványorgia alakult ki a képernyőn, hogy azt sem feltétlenül tudtam követni, ki kivel van. Az élmény azonban maximálisan mindig rendben volt, tetszetősnek és ízlésesek voltak a (gyakran igen autentikus) helyszínek és a karakterek animációi is látványosak, folyékonyak. Legalábbis a tesztre használt PS5 változatban.

Meg kell viszont említeni, hogy a MARVEL Tōkon: Fighting Souls PC verziója nem indult ilyen rózsásan. A játékosok szerint már a korábbi beták során látható volt a probléma, de a számítógépes változat komoly performance problémákkal küzd. Olyannyira, hogy ez a cross platform küzdelmekre is rávetheti az árnyékát. Több patch után állítólag javulni látszik a helyzet, de aki háklis a legkisebb belassulásra is, lehet, hogy jobb, ha hanyagolja a közös játékot a PC-sekkel (kikapcsolható a cross platform). Újabb csapás ennek a tábornak, hogy mivel a játékból Linux változat nincs, ezért a Steam Decket is el lehet felejteni.

További tartalmak és játékmódok tekintetében sem fukarkodik a játék. Van például klasszikus, elágazásokra épülő arcade rész, túlélő módozat checkpointokkal és bossokkal övezve, de talán a legérdekesebb (de legalábbis legfurább) az Arcadia Rumble. Ebben édi kis avatarokkal rohangálhatunk fel s alá egy virtuális térben, mintha csak egy partijáték volna, de közben egymás elleni kekeckedés is van, valamint gyűjthetünk fejlesztéseket is, hogy aztán a jól ismert 2D-s felületen is megküzdhessünk.

Részemről a könnyedebb végét fogtam meg a MARVEL Tōkon: Fighting Souls-nak, vagyis nem mint vérkomoly verekedős játék fanatikusként vetettem rá magam, hanem pusztán a látványos kikapcsolódást kerestem benne, és meg is kaptam. A grafika és animáció (PS5-ön) kiváló, az irányítás, ha összetett is, tanulható (meg ha gond van, akkor a jó öreg “button mashing” mindig segít). Azt ugyan nem tudhattuk meg, hogy ezentúl ez a sorozat fog már csak bővülni, vagy van még esély a Marvel vs. Capcom visszatérésére is. Mindenesetre a fejlesztők remek munkát végeztek, amikor az előd széria esszenciáját is megtartották és a saját tapasztalataikat is belefűzték a játékba.

Értékelés: 8/10
Fejlesztő: Arc System Works
Kiadó: Sony Interactive Entertainment, PlayStation Publishing LLC
Platform: PC, PS5