Az inflációkövető lakossági állampapírok kevésbé vonzó irányban megváltozó kondíciói miatt akkora tömegben fog felszabadulni a saját vállalatukat tulajdonló ügyfelek körében koncentráltan jelenlévő, befektetésre váró pénz, hogy az önmagában is indokolni fogja a nagy portfóliók újra allokálását, és annak szakértői támogatását.
Vendégszerzőnk Kovács Krisztián, stratégiai projektekért felelős vezető, Concorde Értékpapír Zrt., akinek korábbi írásai itt érhetőek el.
Legyünk őszinték, a privátbankok által gyakran emlegetett „egyénre szabott befektetési stratégiák” többször bizonyulnak kötelező kommunikációs panelnek, mint ahányszor valódi jelentésük van. Azok a privátbanki ügyfelek azonban, akiknek a vagyonuk legfontosabb eleme egy, a tulajdonukban álló, gyakran általuk vagy a családjuk által alapított vállalat, az indokoltnál ritkábban gondolják át, hogy a vagyonuk sajátos szerkezete miatt milyen egyedi befektetési stratégia a legmegfelelőbb számukra.
A saját tulajdonú vagy családi vállalat ugyanis nem csupán a vagyon ékköve, felhalmozásának és további gyarapításának eszköze, évtizedek munkájának megtestesülése, vagy akár egy életmű büszkesége, hanem egy komoly befektetés-szakmai probléma forrása is.
Arról van szó ugyanis, hogy a befektető a saját vállalatának tulajdonlása révén a vagyona óriási részét egyetlen, ráadásul illikvid, lassan és körülményesen eladható részvényben tartja. Így ha a pénzügyi vagyona kezelésére a sablonmegoldásokat, a szakma legegyszerűbb szabályainak és közhelyeinek megfelelő diverzifikációs szempontokat húzzuk rá, akkor sokszor nemhogy nem oldjuk meg a saját vállalat súlya miatt eleve meglévő diverzifikációs problémát, hanem akár meggondolatlanul súlyosbíthatjuk is azt.
Időigény és diverzifikáció
Az első kérdés, ami felmerül, az maga a részvénysúly, a részvények aránya az összes befektetésen belül, ugyanis a saját vállalat részvényeivel együtt nézve az mindenképpen hatalmas lesz a portfólióban. Egy jelentős kockázatoknak kitett iparágban működő vállalat tulajdonosának a pénzügyi befektetései terén valószínűleg ésszerűbb nagyobb súlyt helyeznie egy igazán jó kötvényportfólió összeállítására és gondozására, mint egy ügyvédnek vagy egy fogorvosnak, akiknek a megtakarításaik szerkezetének alakítása során kell gondoskodniuk az elégséges részvénykitettség biztosításáról.
Az igazán jó kötvényportfólió összeállítása és gondozása azonban egyrészt munkaigényes, másrészt a legvonzóbb hozamú kötvények a gyakorlatban szűkösen rendelkezésre álló jószágok, a megfelelő piaci körülmények között el szokták kapkodni őket, amíg jó áron kaphatók, így az ezekbe való befektetés olyan privátbanki szolgáltatót igényel, amely ezen a téren is aktív, és mély piacismerettel rendelkezik.
A privátbank illetve a vagyonkezelő globális kitekintése és kompetenciája természetesen döntő jelentőségű a részvénybefektetésekben is. A részvényeken belül talán az egyes szektoroknak való kitettség problémája igényli a legtöbb figyelmet. Ha például az ügyfél egy sikeres IT vállalatot birtokol és vezet, ez a vagyona döntő része, a pénzügyi vagyonán belül pedig az elvileg pompásan diverzifikált amerikai S&P500 részvényindex adja a részvénykitettség döntő hányadát, akkor valójában jó eséllyel ugyanúgy egyetlen nagy vasat tart a tűzbe, miközben abban a hitben van, hogy jól diverzifikált portfólióval bír.
Az S&P500 ugyanis egy piaci kapitalizáció alapú index, amelyben aránytalanul nagy súlya van a legnagyobb értékű vállalatoknak, a hét legértékesebb vállalat adja jelenleg az index egyharmadát (!), márpedig ezek így vagy úgy, de a technológiai részvények élmezőnyét jelentik. Az S&P500-nak ugyanakkor létezik úgynevezett egyenlő súlyozású változata, amely ki is küszöböli ezt a problémát – de csak ha használják, ha gondolnak rá.
A szektoriális diverzifikáció szempontjainak tudatos és szakszerű érvényesítése ráadásul azt is lehetővé teszi, hogy a pénzügyi vagyonon belül olyan szektorok kapjanak kiemelt súlyt, amelyek általában akkor teljesítenek jól, amikor a saját vállalatra nehezebb idők járnak. Ha a saját vállalat egy kifejezetten ciklikus iparágban, például az építőiparban működik, akkor megfontolandó lehet a defenzív szektorok, így a közműszolgáltatók és a telekommunikációs vállalatok részvényeinek felülsúlyozása.
Dinamika és kitettségek
Hasonló kiegyensúlyozási lehetőségeket kínál és egyben követelhet meg a saját vállalat érettségének foka, növekedésének dinamikája. Ha a saját vállalat még dübörögve növekszik, akkor a pénzügyi befektetésekben szereplő részvénykitettségben valószínűleg helyesebb konzervatívan, értékalapon befektetni, és nem a kockázatosabb növekedési sztorikra építeni. Ahogy fordítva is, ha a saját vállalat már érett életszakaszában van, növekedése lelassult, akkor a befektetésekben kiemelt figyelmet érdemel egy olyan részvénykitettség, amelyben jelentős súlya van a növekedési sztoriknak.
A vagyon értékállóságának devizaárfolyamok felé meglévő kitettsége ugyancsak megkerülhetetlen kérdés. Ha például a saját vállalat jövedelmezőségét alapvetően meghatározza a devizaárfolyamok alakulása, akkor ezt a kitettséget kár lenne megfejelni még a befektetési portfólióban is.
Nézzünk egy olyan példát, amelyben a saját vállalatunk alapvetően dollárelszámolású piacokról szerez be alapanyagokat, a termékeit euróban értékesíti, és a vállalat piacainak, értékesítési volumenének kiszámíthatatlansága túl kockázatossá vagy költségessé tenné a jelentős eredményhatású fedezeti ügyleteket. Ilyen esetben a dollár erősödése rossz hatással lesz a jövedelmezőségre, tehát a tulajdonos pénzügyi vagyonában célszerű a szokásosnál lényegesen nagyobb súllyal dolláros eszközöket vagy éppen olyan részvényeket tartania, amelyek kibocsátói – a saját cégével éppen ellentétben – kifejezetten profitálnak a dollár erősödéséből.
Hasonló a helyzet a földrajzi diverzifikációval. Ha a saját vállalat jövedelmezősége történetesen egy adott ország konjunktúrájától függ, akkor a pénzügyi vagyon hozampotenciálja és kockázata lehetőleg a legkevésbé függjön annak a bizonyos országnak a gazdasági teljesítményétől. A földrajzi diverzifikáció más megközelítésben is sok befektetőnél szerephez jut, a Concorde Írországban, ír jog, ír felügyelet alatt működő, de a Tartós Befektetési Szerződés magyarországi kondíciói alapján is számlát vezetni tudó leányvállalatának szolgáltatásai iránti egyre növekvő érdeklődésből ezt testközelből érezzük.
Sorsdöntő hónapok jönnek
A saját vállalat nagy súlya a vagyonon belül alapvető strukturálási kérdéseket is felvet, akár a generációváltás, akár a családi viszonyrendszer átalakulása, akár a vállalat tulajdonosi és vezető tisztségviselői pozíciójából származó jogi és anyagi felelősség kockázatainak szakszerű kezelése kapcsán. Sok hasonló kérdésre a bizalmi vagyonkezelés vagy éppen egy családi alapítvány, esetleg az egyes vagyonelemeket külön kezelő családi holdingvállalatok jelentik a megoldást.
Szinte minden lehetőségre látunk példákat, hiszen bizalmi vagyonkezelésbe adott, önálló adóalanyisággal rendelkező kezelt vagyonnak, alapítványoknak, vállalatoknak a Concorde-ban éppen úgy tudunk számlát vezetni és befektetési szolgáltatásokat nyújtani, mint a magánszemélyeknek, Magyarországon és Írországban egyaránt. Ezek a szempontok bármilyen környezetben nagyon fontosak lehetnek a saját vállalatot tulajdonló befektetőknek, de a következő hónapokban, negyedévekben a szokásosnál is nagyobb jelentőségük lehet, legalább három okból.
- Egyrészt az új amerikai adminisztráció hivatalba lépésével szinte bizonyosan megnő az olyan természetű nemzetközi politikai híráramlás intenzitása, amely a pénzügyi piacokon is előidézheti a volatilitás megugrását.
- Másrészt egyre nyilvánvalóbb, hogy az amerikai és az európai konjunktúra különbségei nem akarnak csökkenni, a sokkal erőteljesebb amerikai növekedés tartóssá válása és ennek kihasználása olyan befektetési szakértelmet, olyan mélységű és minőségű amerikai kitekintést követel meg a portfóliók optimalizálásához, amellyel Magyarországon nagyon kevés befektetési szolgáltató, privátbanki ház rendelkezik.
- Harmadrészt a következő hónapokban az inflációkövető lakossági állampapírok kevésbé vonzó irányban megváltozó kondíciói miatt akkora tömegben fog felszabadulni a saját vállalatukat tulajdonló ügyfelek körében koncentráltan jelenlévő, befektetésre váró pénz, hogy az önmagában is indokolni fogja a nagy portfóliók újra allokálását, és annak szakértői támogatását.
A felgyorsuló események viszont nemcsak feladatot adnak a befektetőknek és az általuk igénybe vett szakértőknek, hanem a vagyonuk sajátos szerkezetével számoló cégtulajdonosok számára egy turbulensebb időszak előszele jó alkalmat jelent arra is, hogy a portfóliójuk olyan összefüggéseit is átgondolják, amelyekre korábban a cégük építése és vezetése miatt nem lehetett elég figyelmük. Ennek a legjobb ideje sokaknál talán éppen most érkezett el.
The post Másképp kell befektetnie annak, akinek cége van, mint akinek egyszerűen csak vagyona? appeared first on Forbes.hu.
