A Vörös-tenger Y alakú északi végződése fogja közre a Sínai-félszigetet. A félsziget keleti oldalát az Aqabai-öböl jelenti, az itteni árok és törés folytatódik tovább a Holt-tenger és a Jordán-folyó árkán keresztül. Jól ismert, hogy ez ma is aktív.
A félsziget nyugati oldalát jelentő Szuezi-öböl is egy árok, ám erről eddig úgy tudtuk, hogy néhány millió éve (amikor a Holt-tengeri árok aktivizálódott) leállt az itt zajló tektonikus mozgás. Miután a Szuezi-árok tektonikai aktivitása leállt, az árok elkezdett feltöltődni üledékekkel, lassú süllyedés indult az általa kijelölt medencében.
A Szuezi-árok voltaképp a befulladt riftesedés iskolapéldája volt.
Egy új, a Geophysical Research Letters folyóiratban megjelent kutatásban azonban olyan bizonyítékokat mutattak be, amelyek szerint az árok, ha lassan is, de ma is mozog, tágul. Háromféle, egymást kiegészítő folyamatról számoltak be a kutatók:
- A rift mentén álló hegyek pereme meredek, aszimmetrikus, mintha csak ma is aktív vetők mentén emelkednének, nincs nyoma annak, hogy itt egy leállt volna a riftesedés. E látható mozgások kora ráadásul abból az időszakból való, amikorra az elméletek alapján itt már befejeződött volna a riftesedés.
- Mintegy 125 ezer évvel ezelőtt keletkezett korallteraszok ma az egykori tengerszint felett 18-20 méterrel állnak, ez is arra utal, hogy itt még zajlik a tektonikai mozgás. A számítások szerint az emelkedés évente 0,13 milliméter lehet, a tágulás pedig évente 0,55 milliméter.
- Szintén aktív mozgást jeleznek a folyóvölgyek töréspontjai, amelyek meredeksége és helyzete egyaránt az aktív vetőket követi.
Amikor a riftesedés beindult, mintegy 28 millió éve, és igazán aktívan zajlott, az ekkor még itt található aktív lemezhatár két széle évente 1-2 milliméternyit távolodott. Ma ez a sebesség jóval kisebb, de nem nulla: 0,26 – 0,55 milliméter évente. Nagyjából ilyen sebességgel tágul például a Felső-Rajna-medence is, ami szintén egy régi riftesedés „maradványa”.
A kutatók szerint ez a mérsékeltebb aktivitás már legalább 4,4-3,1 millió éve zajlik a Szuezi-árokban, de könnyen lehet, hogy végig folyamatos volt. A földrengések adatai szerint az aktív vetők igen mélyre, 10-15 kilométerig nyúlnak.
A kutatók a rift aktivitása mögötti lehetséges okokat is felvázolták, és több tényező együttes hatására mutattak rá. Egyrészt a Núbiai- és az Arab-lemez közti erőhatások játszanak szerepet, másrészt elképzelhető (bár az erre utaló adatok nem egységesek), hogy a térségben a litoszféra gyengébb a normálnál.
Ezen túl elképzelhető, hogy az árokban lerakódó üledékek terhe is hozzájárul a vetők mozgásához, az is lehetséges, hogy az Afar-térségben lévő köpenyfeláramlás hatása is elér idáig. Az se kizárt, hogy a Földközi-tenger térségében zajló kéregmozgások is hatással vannak e rift területének mozgásaira.
Mindezek azt jelentik, hogy a térségben a jelenleg becsültnél nagyobb a veszélyes földrengések kockázata. Nem szabad elfeledni, hogy a világkereskedelem egyik legfontosabb útvonala vezet itt, a Szuezi-csatornán felül pedig a közel-keleti olajat szállító vezetékek is e térségben haladnak át és számos más érzékeny, szénhidrogént kezelő létesítmény is épült itt. Ezek az évente töredék milliméteres elmozdulások összeadódó hatására meghibásodhatnak.
The post Még ma is tágul a Szuezi-árok first appeared on National Geographic.
