Léggitár. Ezzel indokolták meg a Bluecruise létezését, vagyis, amikor felmerült a kérdés, hogy mit lehet csinálni az autóban, amihez nem kell fogni a kormányt, de fókuszáltan kell nézni az utat, ez merült fel a gyári reklámban. A léggitár. Nagyanyám például tök jól tudott Heti hetest nézni, miközben meghorgolta a sálat, igaz, nem kellett hozzá előfizetés, és a veszélyfaktor is kisebb volt. Akárhogy is, most havi 9000 forintért, Európa összes autópályáján autózhatunk úgy egyes új Fordokkal, hogy nem kell fogni a kormányt.
Előrebocsátom, imádnám, ha nem kéne vezetnem, vagyis pontosítok, az autózást magát szeretem, az autóval való közlekedést viszont egyáltalán nem. Könnyű a kettőt elválasztani, az autózás élvezeti célú, a mozgás öröme, a táj látványa, esetleg a desztináció a lényeg, a közlekedés viszont a szükséges rossz, amikor gyalogtempóval csorgunk lámpától lámpáig, pusztán mert muszáj. Utóbbi az, amit bármikor a gép kezébe adnék, sokszor fantáziálok róla, mi mindent tudnék megoldani nyomorúságos városátkelés alatt, ha csak laptoppal az ölemben vinne az autó.
A bennünk élő Vitézy persze kajánul vigyorog, hogy hahó, az önvezetést már feltalálták, tömegközlekedésnek hívják, de sokszor ez nem opció. Ha már önvezetés: a sajtótájékoztatón szinte csereszabatosan használják az önvezetés és a vezetéstámogató kifejezéseket, ami nem csak szerintem aggályos, de például azok szerint az amerikai bíróságok szerint is, akik többször elmarasztalták a Teslát az Autopilot és Full Self-Driving kifejezések miatt, végül nekik is utána kellett biggyeszteni a Supervised, vagyis felügyelt szót.
Nem hiszek benne, hogy a szabályainkat a leghülyébbekre kell szabni, hiszen akkor idővel ráírnánk az almástáskára a Mekiben, hogy forró (mint Amerikában), de egy ennyire ingoványos területen, mint a vezetéstámogató rendszerek, még csak a sugalmazást is elkerülném, ami arra utal, hogy a gép megoldja helyettünk. Főleg, mert nem oldja meg.
Mert a Ford által fejlesztett Bluecruise egy Level 2-es vezetéstámogató rendszer, és mivel minél nagyobb a szám, annál komolyabban segíti a vezetést, itt most akár a kormányt is elengedhetjük, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:
- az autónk képes rá,
- az autópályán megyünk,
- a szemünket folyamatosan az úton tartjuk.
A Bluecruise nem újkeletű szolgáltatás, a Budaörs-Balatonfüred tengelyen futó rendezvény apropója az volt, hogy már nem csak új autókhoz rendelhető, hanem olyan modellekhez is elérhető egy utólagos frissítéssel, amelyeken a szalonból való kigurulás pillanatában nem volt, már amennyiben az autó szenzorosan és egyéb szempontokból (például automata váltó, vagy teljesen elektromos üzem) alkalmas. Nem volt egyszerű átrugdalni a közlekedési hatóságon az utólagos engedélyeztetést, ami annak fényében, hogy egy piros rugó is pingvinezésre készteti a hivatalnokokat műszaki a műszaki vizsgasoron, valóban komoly sportértéket jelent.
A működés maga egyszerű: az ember felhajt az autópályára, lő egy tempomatot, majd, amikor Bluecruise-zónába érünk, megjelenik a műszerfalon az ikon, még egyszer rányomunk a tempomatra, és elengedhetjük a kormányt. Az autó gyorsít, lassít, kanyarodik, ha kell megáll, de csak akkor, ha a tekintetünket folyton az úton tartjuk. Ebből kifolyólag a felelősség is a sofőré, és cserébe nem kapunk nagyon sokat, egy jobbfajta, hagyományos tempomat és sávközéptartó is ezt kínálja, csak itt elengedhetjük a kormányt.
És ez a legnagyobb bajom: a Bluecruise havidíja 9000 forint, az éves előfizetés 110 ezer, extralistás tételként (ha az autó alkalmas rá) 562 ezer forint, és ezért annyival ad többet, hogy nem a kormányon, hanem a könyöklőn pihen a kezem. Legalábbis a tesztkörön, amit Budaörs és Balatonfüred között toltunk le, ennyi derült ki. A rendszer általános megítéléséhez hetekig, hónapokig kéne használni, mert az a fajta segítség, amit a Bluecruise és a hozzá hasonló rendszerek nyújtanak, hosszabb idő alatt jelentkezik, feltételezésem szerint egyfajta általános életminőség javulásban.
Szépen működik, azt meg kell hagyni, például kamionok mellett elhajtva kicsit balra tereli az autót, ugyanakkor sávváltásra például nem képes, igaz, ennek jogi okai vannak az Európai Unió területén, az Egyesült Államokban ezt tudja a Bluecruise. A rendszer 130-as tempóig működik, ami csak nekünk meglepő, hiszen az autópályás 130-as limit nemzeti közmegegyezés szerint 150. Érdekes, hogy a rendszer működéséhez komolyabb műszaki beavatkozás nem kell az autókban, hiszen a radaros tempomat és a sávközéptartó adott, csak az éberségfigyelő merül fel, mint extra követelmény.
Érdekes kérdés, hol tart most az önvezetés? Öt komoly akadály mindenképp van. Az első a szélsőségek problémája: a rendszert fel lehet készíteni az esetek nagytöbbségére, de mindig bejön egy körülmény, amire tervező, programozó, vagy maga az AI sem számít. Akár rendőri forgalomirányítás kézjele, vagy valaki, aki csillogó jelmezben kel át a zebrán. Ugyanígy nincs közmegegyezés a szenzorok kapcsán sem: a Tesla szerint elég a kamera, a többi gyártó a kamera és LIDAR (kb. mint a radar, csak lézeres alapon működik) kombinációra esküszik. Mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai, a kamerát a látási viszonyok zavarják, a LIDAR bumszli szenzormoduljai pedig még alkalmatlanok a nagyszériás gyártásra.
Aztán van ám itt egy komoly jogi dilemma is: kié a felelősség? A Bluecruise használatánál is kikötik, hogy a felelősség a sofőré, de tegyük fel, hogy túllépünk ezen, ki lesz a felelős, ha baj van? A szoftverfejlesztő? Az autógyártó? A programozó? Nehéz kérdés ez, és akkor olyan etikai problémákat még nem említettünk, hogy mi történik, ha egy elkerülhetetlen ütközésnél választani kell egy fa és egy gyalogos között? Kinek az biztonságát priorizálja akkor az önvezetés? Meg hát az infrastruktúra is problémás. Nem csak a balkáni magyar utakon gyakori a felfestés hiánya, vagy az ellopott tábla. Ezzel az emberi agy még csak-csak megküzd, a számítógépnek egyelőre kihívás.
Az egyik legsúlyosabb hiányosság mégis az emberi tényező: a forgalomban a vezetők sokszor biccentéssel kommunikálnak, szabálytalankodnak, agresszívan vezetnek, a szabálykövető AI ezzel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Szóval van még kihívás bőven, mire hátraülhetünk, és netflixezhetünk melóba meg vissza. Addig is a Bluecruise egy pihentetetőbb módja az autóvezetésnek, de hogy mennyire, az a rövidke tesztkör alapján erősen alkati kérdés.
The post Mennyit fizetnél azért, hogy ne kelljen fognod a kormányt? appeared first on Forbes.hu.
