Egy friss tanulmány alapján élénkvörös cinóberdarabokat találtak 2000 éves női sírokban a dél-ukrajnai Cservoni Maiak temetőben – számol be a Science in Poland. A felfedezés azt sugallja, hogy a késő szkíta közösségek a mérgező pigmentet a bomlás lassítására vagy a mikrobák semlegesítésére használhatták.

A Dnyeper jobb partján található lelőhely a kései szkíta korra (i. e. 2. század – i. sz. 3. század) datálható. Az egykori kultúra változatos sírokat hagyott hátra, a tömeges temetkezések sem voltak példa nélküliek, olyan nyughelyek is ismertek, amelyek csontvázat tucatjait rejtették.

Cservoni Maiaknál 1975-ben kezdődtek a kutatások, azóta 177 sírt tártak fel. Olekszandr Szimonenko, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia régésze és kollégái három nyughelyben élénkpiros csomókat talált, a lengyel Maria Curie-Skłodowska Egyetem, a Jagelló Egyetem és a Varsói Egyetem a közelmúltban ezeket vetette elemzés alá.

Úgy tűnik, az anyag cinóber, egy olyan higany-szulfid vegyület, amely intenzív vörös színéről és mérgező tulajdonságairól ismert. A késő szkíta kultúra esetében ez az első alkalom, amikor cinóber jelenlétét erősítették meg egy lelőhelyen.

Beata Polit, a Maria Curie-Skłodowska Egyetem munkatársa szerint különböző árnyalatú vörös pigmenteket találtak a korabeli sírokban, de ezeket ritkán vizsgálták speciális archeometriai eszközökkel. „Nagy szerencsénk volt, hogy összeállítottunk egy nemzetközi csapatot, amely rendelkezett a megfelelő mintákkal, a megfelelő berendezésekkel és a szükséges ismeretekkel” – tette hozzá.

Mire használták a cinóbert a szkíták?

Az egyik nyughelyben két nő feküdt, az egyik 18–20, a másik 35–45 éves lehetett. Az idősebb nő koponyája és felső mellkasa közelében három cinóberdarabot találtak. A sírban talált edénytöredékek, bronz fülbevalók és gyöngyök alapján a temetkezés a 1. századból és a 2. század első feléből származik.

Az elhunytakat rövid időn belül temették el, az első nő teste mellett előkerült darabkák kicsik voltak, és a koponya, illetve a bordák közelében helyezkedtek el. Ez arra utal, hogy a cinóbernek különleges funkciója volt a temetkezési rituáléban.

A felhasználás pontos célja nem ismert, de minden jel szerint szándékosan tették az anyagot a holttesthez. Könnyen meglehet, hogy szulfidot tartalmazó pigmentek antibakteriális szerként működhettek.

Polit szerint ahhoz, hogy egy másik elhunytat eltemethessenek, a sírt fel kellett nyitni, odabent pedig potenciálisan káros, kellemetlen szaghatással járó mikroorganizmusok voltak. A cinóber talán ezek semlegesítését, a bomlás lassítását szolgálta, igaz, a korlátozott mennyiség szimbolikus felhasználásra is utalhat.

The post Mérgező anyagot találtak szkíta sírokban first appeared on National Geographic.