Évente néhány napon át a napkelte iránya megegyezik Manhattan utcáinak irányával, vagyis napkeltekor pontosan a felhőkarcolók közti nyílegyenes utcák végén bukkan fel a Nap. A Manhattanhenge fogalmát és divatját Neil de Grasse Tyson csillagásznak köszönhetjük, aki 1997-ben a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum planetáriumának igazgatója volt

New York-i lakosként – mondhatni megirigyelve Stonehenge speciális helyzetét – kitalálta, hogy a nagyváros nagyjából kelet-nyugat irányú utcái is alkalmasak a különleges esemény megcsodálására, és persze ma, amikor már minden mobiltelefonban van kamera, a lefotózására is.

Évente két nap alkalmas erre – ezek nem egészen a napforduló idejére esnek, mivel a manhattani utcák iránya eltér a kelet-nyugattól. Az egyik ilyen nap május 28-án van, a másik július 13-án, a megfigyeléshez alkalmas helyek pedig a 14., 23., 34., 42. és 57. utcák. Napkelte idején értelemszerűen érdemes az utcák nyugati végén állni, hogy minél hosszabb legyen a belátható szakasz, amelynek végén felragyog a Nap.

Természetesen nemcsak Manhattan utcái vagy a Stonehenge sziklái alkalmasak hasonló megfigyelésre. Számos városban vannak nagyjából kelet-nyugati irányú utak, ahol ugyancsak végigláthatunk a házsorok közt. A hatás persze távolról sem olyan, mint a Manhattan égbe nyúló óriásházai közt, de talán a szelídebb is elég szép lehet.

Mire érdemes figyelni?

Nem elég, hogy kikeresünk a térképen egy utcát, ami kelet-nyugati állású, ismerni is kell annak a látványát, hogy kiderüljön, nincs-e valami olyan akadály, épület vagy domb, erdősáv a végén, ami mögött a Nap elbújik. Szintén fontos, hogy elég széles legyen az utca, így az ott telepített fák se takarják el majd a Napot.

Ez azt is jelenti, ha stonehenge-i példát alkalmazva napfordulókor fotózunk, hogy nem egészen pontosan kelet-nyugati kell legyen az utca, mivel azt a pillanatot, amikor a horizonton feltűnik a Nap, szinte biztosan nem láthatjuk. Nagyjából 1-1,5 fokos magasságnál viszont igen jó eséllyel igen.

Az sem feltétlenül biztos, hogy egy utcát kell válasszunk, például Budapesten a Szabadság hídon át is láthatunk felkelő Napot, a napforduló körüli napokban, ha Budáról a pesti irányba nézünk.

Az alkalmas helyszíneket meghatározhatjuk, ellenőrizhetjük például a Photoephemeris vagy a PicPlanner nevű program, illetve számos hasonló program és applikáció segítségével. Nem szabad elfeledni, hogy ne pontosan a napkelte időpontját, hanem néhány perccel későbbit szemeljünk ki, hogy a napkorong már a látóhatár felett legyen.

The post Mi az a Manhattanhenge, és hogyan készíthetünk hasonlót? first appeared on National Geographic.