Ha a tapasztalt alapítóink, befektetőink, civil szervezeteink és a releváns kormányzati szervek együtt tudnak működni, az úgynevezett deep tech lehet Magyarország növekedésének motorja.

A szerző technológiai vállalkozó, a Turbine társalapítója.

Mi, magyarok szeretjük saját magunkat különböző történelmi eseményeken keresztül definiálni – legyen az foci (az a 6:3!), hadtörténelem (volt idő, amikor két nagy birodalmat is feltartóztattunk!), de mindennél jobban szeretünk dicsekedni a tudomány területén elért (főleg múltbéli) sikereinkkel (Karikó Katalin! Az atombomba! A golyóstoll! Intel! A Ford T-modell!)

És valóban: sokszor megmutatkozott már a magyar virtus, mikor a mi kis, de leleményes népünk nagyon sokat ért el, jellemzően nagyon kevésből. Azonban a legtöbb tudományos és technikai áttörés, amit honfitársaink nevére írhatunk, nem Magyarországon történt. Hol a történelmi események miatt alakult így, hol a fényesebb és lehetőségekkel teli jövő ígérete csalogatta el sok tehetségesebb honfitársunkat külföldi tudományos és mérnöki ökoszisztémákba.

A mai szabályozási és befektetési környezet egyetért abban, hogy a „deep tech”, vagyis a mélytechnológia egy kulcsfontosságú területe az innovációnak és a benne rejlő lehetőségek megoldást adhatnak az emberiség legégetőbb kihívásaira a klímaváltozástól az energia fenntarthatóságon át egészen az emberi élettartam meghosszabbításáig. 

Mivel az EU magát a világ új mélytechnológiai központjaként tervezi pozicionálni, így Magyarország válaszút elé került. Egyrészt nem bővelkedünk sem természeti erőforrásokban, sem humán tőkében. Egyedi nyelvünk is csak tovább izolál minket a világ többi nemzetétől, miközben folyamatosan veszítjük el tehetséges szellemi és fizikai munkaerőnket mind az EU-n belüli, mind azon túli agyelszívás miatt.

Ráadásul úgy tűnik, vezetőink makacsul olyan gazdasági modellek követésében látják a növekedési lehetőséget, amik már évtizedes távlatban is elavultak voltak.

Ezek ellenére Magyarország történelmi léptékkel nézve a mélytechnológiai újítások egyik fellegvára. Egy olyan ország, ahonnan per capita világszinten az egyik legtöbb Nobel-díjas származik. Ahol még mindig megvannak azok az alapok, amikből kipattanó technológiai és tudományos áttörések nőhetik ki magukat a növekedésünk motorjává.

Összehangolt, átfogó együttműködés az állami szereplők, az akadémiai kutatóintézetek, a startupok és kockázati tőkebefektetők között olyan új iparágakat hozhatna létre Magyarországon, amik nemzetünket globálisan versenyképessé tudnák tenni. Ráadásul hitet, lehetőséget adnának briliáns honfitársainknak az itthon maradásra, vagy akár a hazatérésre.

Büszkék vagyunk a mélytechnológiai múltunkra – de hogyan tudnánk kiaknázni azokat a lehetőségeket, amiket a következő évtizedek fejleményei hozhatnak?

A hazai startupok 10 százaléka dolgozik mélytechnológiai területeken // Fotó: sommart / Getty Images

A korai fecskék és a raj

Itthon még mindig erős az oktatás és a tudományos teljesítmény olyan kulcsfontosságú területeken, mint a biotechnológia és bioinformatika (Szeged, Semmelweis és a Pázmány), a mérnöki és informatikai tudományok, valamint a matematika és fizika (BME, ELTE, Debrecen, Óbudai).  Politikai hovatartozástól függetlenül az EU-n belül az is egy különleges helyzeti előnyünk, hogy egy stabil kormány van hatalmon, amely deklarálta, hogy szeretne változásokat látni ezen a területen.

Ráadásul vannak már egyéni sikereink mélytechnológiai területeken. Mind az aiMotive-ot (önvezető autók), mind a Tresorit-ot (egyedi kriptográfiai megoldásra épülő titkosított kollaborációs eszkös) nemrég vásárolták fel . A Turbine (AI-alapú emberi sejtmodellezés), a Commsignia (autók és környezeti elemek közötti kommunikációs technológia) és a Colossyan (szövegből, AI által kreált multimédiás tartalom) is régiós szinten meghatározó, Magyarországon rekordnak számító befektetési köröket vontak be vezető globális befektetőktől.

Szerencsére ezek a korai fecskék nincsenek egyedül – a hazai startupok 10 százaléka dolgozik mélytechnológiai területeken. Egyértelmű, hogy a jelenlegi kihívások és környezeti hatások ellenére a hazai alapítók továbbra is szeretnének nehéz, globális problémákat újszerű megközelítéssel megoldani. Csakhogy:

annak érdekében, hogy a hazai ökosztisztéma nemzetközileg is kitűnjön, nem támaszkodhatunk kizárólag arra a pár egyénre, csapatra, akik lehetetlennek tűnő helyzetük ellenére is sikerrel járnak. Fel kell oldanunk azokat a problémákat, amik jelenleg meggátolják Magyarországot abban, hogy felkerüljön a globális mélytechnológia térképére.

Lenne kitől tanulni?

A világ legjobb mélytech ökoszisztémái (Boston (USA), Cambridge (UK), Grenoble (FR), München (DE)) mind osztoznak pár sajátos tulajdonságon. Egytől egyig erős akadémiai központok, több kutatási terület találkozási pontjai. Az itt elért áttöréseket pedig tapasztalt vállalkozók és menedzserek segítségével tudják piacra vinni. A technológia transzfer csatornáik (úgy mint a tech transzferirodák, pályázati támogatások és kockázati tőkebefektetők) képesek az itt induló kezdeményezések számára korai fázisban finanszírozást nyújtani, hogy viszonylag gyorsan tudják validálni az ötleteiket tudományosan és üzletileg is.

Ezek a mélytech központok már több sikeres kereskedelmi hasznosítást tudhatnak a hátuk mögött, így rengeteg tudás és esettanulmány áll rendelkezésre a jövő generáció számára arról, hogy hogyan lehet az akadémiából induló ötleteket pénzügyileg és szakmailag is sikeres vállalkozásokká fejleszteni.

Míg a magyar akadémiai és mélytechnológiai világban ezek egy része jelen van, addig más területeken még rengeteget kell fejlődnünk. Például:

még mindig erősek vagyunk a reál tantárgyak oktatásában, de hiányoznak a szaktanárok a köz- és felsőoktatásban.

Bár az ország mérete miatt relatíve kevés finanszírozás áll rendelkezésre kutatási témákra, kevés, de következetesen megválasztott iparágra fókuszálva megteremthető lenne a szükséges erőforrás.

Az egyetemi spin-off csatornáink még nem kellően fejlettek:

a technológiai transzfer ügynökségek – bár folyamatosan fejlődnek – még messze nem elég elfogadottak és elismertek kutatóink körében, rontva a hatékonyságukat.

A magyar kockázati tőkések már komfortosan fektetnek be például vállalatoknak értékesíthető szoftverek piacain, de egyelőre ódzkodnak a mélytechtől, még regionális szinten is csak most alakul ki az erre fogékony befektetői kör.

A magyar akadémiai rendszer még mindig silókban működik, nem segíti elő a különböző diszciplínák (technológiai, kutatási, üzleti) közötti együttműködést, amely elengedhetetlen a sikeres mélytechnológiai spin-off-ok létrejöveteléhez.

A kevés hazai siker miatt a magyar tudósok és mérnökök egyelőre nem tekintenek valós karrierként a mélytechnológiai startupok indítására. 

Ezek együtt elég sok akadályt gördítenek a hazai mélytech iparág fejlődésének útjába, és ezzel mi a Turbine-nál nagyon is tisztában vagyunk.

Majdnem egy évtizedünkbe tellett elérni a nemzetközi elfogadottságot és sikereket – és sokszor csak egy hajszálon múlott a túlélésünk.

A felismert különbségek vihetnek közelebb

A deep tech cégek korai életútja nagyban eltér a klasszikusabb szoftvercégek világában megszokottól – ennek támogatására kell felkészülnie a helyi ökoszisztémának, hogy nemzetközileg vezető helyzetbe hozza magát az ország.

A kezdeti kutatási és mérnöki áttöréseket a mélytechnológiai startupok életében – a „hagyományosabb” szoftver startupoktól eltérően – nem a piacra vitel követi, sőt, az még hátrányukra is válhat. A technológia ilyenkor még ritkán bizonyított eleget ahhoz, hogy a piaci szereplők befektessenek egy kevéssé igazolt, nagy ígéretbe. További kísérletek, prototípusok, tesztek szükségesek, hogy a technológiában rejlő lehetőségeket felismerje a piac. 

A helyi és regionális kockázati tőkéseknek jelenleg komoly kihívás, hogy a piaci hasznosulás, bevételi számok, vásárlói vélemények hiányában megítéljék, milyen potenciál rejlik egy-egy mélytech cégben. Ennek kompetens eldöntéséhez szükségük lesz olyan szakértői hálózatokra, amelyekkel piac és tudományterület-specifikusan meg tudják érteni, milyen metrikák, kísérletei eredmények számítanak, és milyen reális piaci potenciál rejlik egy-egy találmányban.

Végül pedig a tech startupok világában megszokott alapító-kultusztól eltérően a mélytech cégek alapítói csapatának gyakran ki kell bővülnie, amire a befektetőknek is fel kell készülniük, sőt, támogatniuk kell a csapatokat benne. Nagyszerű feltalálók ritkán rendelkeznek minden olyan üzleti és termékfejlesztési kompetenciával, amire a startupnak szüksége lesz a korai évektől, hogy ne csak egy remek technológia, hanem jó termék válhasson belőle.

Szerencsére egyre több hazai ökoszisztéma szereplő ismeri fel ezeket a különbségeket és szán időt és energiát ezek áthidalására.

Ha tapasztalt mélytechnológiai alapítóink, befektetőink, civil szervezeteink – mint a Startup Hungary – és a releváns kormányzati szervek – mint a Nemzeti Innovációs Ügynökség – együtt tudnak működni, Magyarország növekedésének egyik motorjává válhat a mélytechnológia. 

A Turbine első évtizedéből tanultak alapján meg vagyok győződve róla, hogy a mélytech alapítók következő generációja a számunkra szükséges idő töredéke alatt fog eljutni az indulástól a felfutásig.

The post Mi az a mélytechnológia? És miért lehetne nagy lehetőség Magyarországnak? appeared first on Forbes.hu.