Az emberi termékenység, a férfiak spermiumszáma évtizedek óta lassú, de biztos csökkenést mutat világszerte. Két új kutatás is foglalkozott e tárggyal, mégpedig a mikroműanyagok kapcsán. Laborvizsgálatok arra utalnak, hogy a mikroműanyagok felbukkanása és a termékenység csökkenése valószínűleg nem véletlen egybeesés.

Egy kutatócsoport még májusban számolt be arról, hogy az általuk megvizsgált 23 emberi here és 47 kedvtelésből tartott kutya heréjének mindegyikében volt mikroműanyag, egy frissen közzétett eredmény szerint pedig az ondóváladékból mutatta ki a mikroműanyag szennyezést.

Az emberi herékben háromszor annyi volt a műanyag, mint a kutyákéban. Egérkísérletekből ismert, hogy egyes mikroműanyagok csökkenő spermiumszámot, és lassúbb mozgást eredményeznek, emellett a hormonális rendszerre is – szintén egerekkel végzett kísérletek szerint – befolyásuk van. 

Talán nem meglepő az eredmény egyik esetben sem, azonban annál megdöbbentőbb. Tudjuk, hogy nincs olyan zuga bolygónknak, ahol ne fordulna elő mikroműanyag így nem csoda, hogy az élőlények szervezetében is sorra mutatják ki, beleértve az embert.

Bár elterjedt egy olyan hír, miszerint hetente egy bankkártyának megfelelő mennyiségű (5 gramm) műanyagot eszik meg az ember, ezt már cáfolták , mivel nem egy hét, hanem 23 ezer év kell ennyi műanyag elfogyasztásához. Azonban nem is annyira a tömeg, hanem a darabszám az, ami számít.

Egyre több bizonyíték születik arról is, hogy ezek az anyagok a biológiai működést befolyásolják, különösen azok az egészen apró műanyagszemcsék, amelyek képesek a szerveinkbe jutni. Noha nem teljesen világosak még az egészségügyi hatások, de egyre több kutató igyekszik ezeket feltárni.

Alapértelmezetten minél kisebb egy, a szervezetbe került műanyagszemcse, annál inkább képes valamilyen kölcsönhatásba lépni a szerveinkkel.

Ezért nem mindegy, hogy hány mikroszkopikus darabkát is eszünk vagy iszunk, illetve lélegzünk be.

A friss vizsgálatokban a kínai kutatók 36 egészséges, és nem műanyagokkal dolgozó férfi ondóváladékát vizsgálták meg kimondottan azzal a céllal, hogy kiderítsék, van-e benne mikroműanyag. Azt feltételezték ugyanis, hogy esetleg köze lehet a globális termékenységcsökkenéshez. A vizsgálatok alapján mind a 36 mintában kimutatták a mikroműanyagokat. Összesen nyolcféle műanyagot mutattak ki, ezekből az ételcsomagolásokból ismer polisztirén volt a leggyakoribb, ezt a polietilén és a PVC követték.

A minták vizsgálata azonban azt is megmutatta, hogy amelyik mintában volt PVC, azokban a spermiumok mozgása lassúbbá vált. A kutatók úgy vélik, fontos lenne alaposabb vizsgálatokkal és mielőbb felmérni, milyen hatása van a különböző műanyagoknak a spermiumokra és az emberi szaporodásbiológiára.

The post Mikroműanyag is állhat a csökkenő termékenység hátterében first appeared on National Geographic.