Elsőre hihetetlennek tűnik, de ilyen Swiftből nem sok rohangál az utakon. Mindjárt el is árulom, mire gondolok
Még az 5. életévemet sem töltöttem be, amikor először találkoztam vele. Mégis tisztán emlékszem a pillanatra, amikor először megláttam a szalon előtt a „nullkilométeres” Swiftet. Élénken él az emlékezetemben az is, mennyire türelmetlenül vártam, hogy a kötelező vásárlási körök letudása után végre elinduljunk haza az újdonsült autónkkal. Akkor még sejtésem sem lehetett róla, hogy 17 évvel később darabjaira kell szednem a kocsi élettörténetét egy használtteszt kedvéért, de legalább nem lesz nehéz dolgom, hiszen viszonylag sok időm volt megismerkedni vele, és ma már tudom, hogy még a magyar utakon is egy ritkábbnak számító Swiftben nőttem fel.
A sziluett, amit mindenki oly jól ismer. A „vasaló” Swift első generációja, ez a konkrét példány 2007 júniusában gördült le az esztergomi gyártósorról
Egész életében garázs védte a környezet káros hatásaitól, így a fényszórók sem mattultak be. A kasztni is korát meghazudtoló állapotban, még a küszöbök környékén sem jelent meg rozsda
Ma már 7 millió forint alatt lehetetlen új Swiftet venni, ám akkoriban (még éppen a 2008-as gazdasági világválság előtt) a 3,5 millió forintos vételár kifejezetten borsosnak számított, ugyanis a legmagasabb felszereltségi szinttel kiállított bemutatóautót vásárolta meg a család. A gyakorlatban ez olyan extrákat jelent mint a központi zár, vagy éppen a ködlámpa.
Az utastérben már sokkal több az érdekesség. A Swiftből rengeteg példányt találni a Használtautó.hu felületén is, akár ezzel az évjárattal is, de digitális klímával szinte egy kezemen meg tudom számolni, hányat kínálnak eladásra – ezeket javarészt 1,5-2 millió forintos vételáron. Mondanom sem kell, sokkal egyszerűbb vele az élet, mint a kizárólag tekerős alternatívával, és az elmúlt évek megpróbáltatásait is jól bírta, hiszen még ma is hibátlanul funkcionál.
Felette a 7 colos kijelző természetesen utólagos modernizáció, abból viszont nem a legjobb, hiszen még az Android Auto vagy az Apple CarPlay sem futtatható rajta, de legalább a BlueTooth működik, így a gyárival ellentétben nem kell kábelekkel és CD korongokkal vacakolni. A kormány mögött viszont a jól megszokott analóg óracsoport, ám ez is egy kicsit eltér a tömeg Swiftekétől, hiszen az ezüst dísz, amely a kilométerórát öleli körbe, ugyancsak a magasabb felszereltségi szintekhez járt.
Persze, nem csak a ködlámpa és a digitális klíma dobta meg az újkori vételárát több mint 600 ezer forinttal az alap kivitelhez képest. Akkoriban ugyancsak feláras kényelmi opciónak számított a kulcsnélküli indítás, ám a fő ok, amiért a legdrágább Swiftre esett a választás az a biztonság volt. Emiatt alapesetben sem lehet támadni, hiszen 2007-ben 5 csillagos töréstesztet produkált az Euro NCAP-en, de a függönylégzsákok csak ezzel a csomaggal kerültek az autóba, jelentősen növelve a hátul utazók biztonságát.
Bevett poén autószerelői körökben, hogy a Swift addig volt jó, amíg „semmi” nem volt benne. A 17 éves, felextrázott Swift lehetne az ellenpélda, hogy ez csak egy városi legenda. A szűk 150 ezer kilométer alatt a legköltségesebb javításnak a kuplungcsere számított. A kopó alkatrészeken kívül a vezető oldali ablakemelő elektronika mondta fel egyszer a szolgálatot, illetve nagyjából 10 éves korában a központi zár is tönkrement (bár lehet, ha megengedőek vagyunk akkor ezeket is betudjuk kopó alkatrésznek). Ám utóbbi hiba egy villámcsapás után jelentkezett, így vélhetően Föld Anya számlájára írható. Ellenben a típushibaként ismert ABS-kocka meghibásodás a mai napig nem bukkant fel.
Ahogy a legtöbb 2007-es Swiftben, úgy ebben is az 1,3 literes, 4 hengeres benzinmotor teljesít szolgálatot. Ennek legköltségesebb szervizigénye az ékszíjcsere volt – igaz ez kétszer is – viszont ezt leszámítva semmilyen komolyabb probléma nem ütötte fel a fejét, ma is jól húz a 91 lovas blokk.
Az autó megváráslásra után nem sokkal négy főre bővült a család, ám két kisgyerekkel még vígan el lehetett benne férni. Persze, egy nyaralásra már akkor is elő kellett szedni a tetőboxot, mert a 213 literes csomagtartó nem sok mindenre elég, de az extra tárolóval ki lehetett úgy matekozni a poggyászokat, hogy mindenki túlélje az utat. Ma ez már elképzelhetetlen lenne, hiszen ahogy nőttünk, az autó úgy „ment össze”. A Swift sosem volt arról híres, hogy hátul fejedelmi lenne a térkínálat, de ezt csak felnőttként tapasztalja meg az ember. Nem tagadom, ma már a kormány mögött érzem magam a legjobban, két SUV között szívesen visszapattanok a korosodó családi autóba, mert a vezetési élménye manapság is őszinte. Hiába közel másfél tonna a kis ferdehátú, bármikor kapható egy dinamikusabb körre, bár az őszintét megvallva, ha valaki Swifttel akarja csapatni, akkor a Sportot kell választania.
Bármennyire is szeretem a Swiftet, ahogy ma is, már akkor is létezett belőle szebb, jobb, kényelmesebb, vagy épp gyorsabb. De mint oly sok magyar családnál, nálunk is a vételár és a fenntartási költségek játszották a főszerepet a megvásárlásakor. A Használtautó.hu felületén az egyik leggyakoribb típusról van szó, így széles a kínálat. Amikor ezeket a sorokat írom, a 2007-es évjáratból az 1,3 literes benzinmotorral a legolcsóbb példányt 750 ezer forintért hirdetik, míg a legdrágábbat nem egészen 2 millió forintért, amelyben szintén nem található digitális klíma, de a fiatalabb modellekben is ritka ez az extra.
A vásárlók a Swiftből szerencsére mertek színeset választani, így nem csak az unalmas “flotta-színűek” várják a másodpiacon az új gazdáikat. Ezt a hagyományt pedig az évek során megtartották a kis Suzuki vásárlói, hiszen az újabb nemzedék tagjai is „színes egyéniségek”
