Kevés olyan vadállat él Magyarországon, amelynek megítélése napjainkban annyira vegyes lenne, mint az aranysakálé. Bár őshonos fajunkról van szó, az eredeti hazai állomány az 1940-es évekre a vadászat és az élőhelyek átalakulása miatt kihalt, ezt követően évtizedekig csak kóbor példányokat találtak.
Hivatalosan egy időben kihaltnak tekintették itthon, az 1980-as években azonban déli irányból elkezdtek megjelenni az egyedek, majd apránként kialakult az új állomány, amely mára stabillá vált, Európa legnagyobbja lehet. Az aranysakál sok európai országban intenzíven terjed, ennek oka nem teljesen tisztázott, de köze lehet a fő táplálékkonkurens, a szürke farkas alacsony számához.
Az egykori magyarok számára meghatározó állatról van szó, számos népi neve maradt fenn, így a nádi farkas, réti farkas, toportyán és csikasz.
Érdekesség, hogy az „ordít, mint a fába szorult féreg” szólásunk egyes magyarázatok szerint szintén hozzá köthető:
a régi magyar nyelvben a féreg kártevő, akár veszélyes állatot, gyakran kifejezetten farkast is jelentett, a toportyánféreg kifejezést sok helyen még ma is használják.
5 fotó
Ugyan populációjának visszatérése egyrészt pozitívum, másrészt az elszaporodó állomány sok kárt okoz nemcsak a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben, hanem a kertek körül és a természetben, a madarak és kisvadak körében is. Fontos azonban hozzátenni: megítélése ebből a szempontból is vitatott, hiszen ökológiai hasznot is hoz, szabályozza a rágcsálóállományokat és segít a dögök természetes feldolgozásában.
Az aranysakál ma Magyarországon nem védett, vadászható faj. Térhódítását a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói az 1990-es évek elejétől folyamatosan figyelemmel kísérik.
The post Milyen féreg ordít a fába szorulva? first appeared on National Geographic.
