Úristen, ha ezt a feleségemnek elmondom, meg fog ölni!” Tóth-Harsányi Kornél előtt egyszerű papírlap hevert Alex W. Pariente, a Hard Rock hotellánc igazgatójának floridai, Coral Gables-i irodájában, 2015-ben. A lapon felsorolásszerűen követték egymást a szavak és kifejezések: Chevrolet Corvette ZR7, első osztályú és privát gépes utazások, páncélozott Cadillac Escalade sofőrrel, a legjobb luxuslakosztályok a Hard Rock Resortban, megduplázott fizetés.
A szállodabirodalom kaszinórészlegének ura azután hívta fel Kornélt, hogy fél éve egy harmincoldalas véleményt kért tőle a Hard Rock Hotels karibi és dél-amerikai terjeszkedéséről. Parientét lenyűgözte az a forradalmi irányváltás, amit a világ legnagyobb luxushajócégénél, a Royal Caribbeannél véghez vitt. Hasonlóan drasztikus lépéseket akart az átalakuló kaszinóhotel-piacon.
Kornél leadta a grandiózus terveket, de a cég három hónap alatt sem talált senkit, aki végre tudta volna hajtani őket. „Te kellesz nekünk, fogd ezt a papírt, írj rá bármit, és mindent megszerzünk” – mondta Pariente. Kornél tizenhat évet húzott le a Royal Caribbean International szolgálatában, nem készült váltásra, mindene megvolt, és a hosszú utazgatások után végre fix helyen, Floridában éltek a feleségével.
A noszogatásra kvázi poénból firkantotta le a szavakat. A közös ebéd után a spanyol titkárnő már egy munkaszerződésbe ágyazva hozta be a kívánságlistát. „Másnap mentünk a Cheviért” – mondja Kornél. Felmondott a luxushajócégnél, kilépése hírét sokként fogadták.
A vállalat sok mindent köszönhet Kornélnak, ahogy a Hard Rock szállodák is elégedettek lehetnek. Előbbinél a teljes luxushajózást sikerült innovációival újraértelmeznie és jövedelmezőbbé tennie, a hotelláncnál alig több mint egy év után több millió dollárral csökkentek a költségek, a bevételek pedig gyarapodtak. Idővel nemcsak az amerikai, hanem az ázsiai terjeszkedésben is részt vett. „Az volt az első gondolatom, hogy na, a feleségem, még jobban fog örülni. Már nemcsak a Karib-térségbe kell utazgatnom, hanem Ázsiába is.”
Tóth-Harsányi Kornél mindig ugyanazt a receptet alkalmazta a luxushajóknál és a hoteleknél: az avítt elemek kiiktatása, portfólió- és célcsoport-szélesítés és a világtrendekhez való alkalmazkodás a fogyasztók kulturális szokásaihoz igazítva. A cél az volt – ahogy most a magyar Costes-csoportnál is –, hogy a cég ne csak szakmailag, de üzletileg is sikeres legyen. Gerendai Károly 2023-ban csábította haza Kornélt, hogy a covid óta üzletileg mínuszos étterembirodalmát ráncba szedje, és a régió legnagyobb vendéglátói cégcsoportjává tegye.
Nem tétlenkednek, azóta megvásárolták a kultikus Kádár Étkezdét és a Kismező éttermet, hogy a megfizethető ételekkel szélesebb közönségre is lőjenek. A fine dining részleget a pesti Mák és az egyetlen vidéki két Michelin-csillagos étterem, a Platán Gourmet akvizíciójával erősítik, és nyolcszázmillió forintos befektetéssel egy nagyszabású szórakoztatóegységbe, a Vibe Budapestbe is belevágtak.
Kornél az átalakulásértfelelős menedzsment feje és tulajdonos is lett. Ellentétben Gerendaival, akinél előfordult, hogy érzelmi alapon hozott döntést, őt mindig a racionalitás vezérli. „Nálam nem minden szerelem – mondja –, ha üzletileg nem éri meg, akkor jön a tulajdonosi magatartás.”
„Tökéletes végrehajtó, ha kigondol valamit, gyorsan véghez is viszi” – mondja róla Rácz Jenő. Ő mint a Costes-csoporthoz tartozó Rumour, a Costes, az alsóörsi Ypsilon és a Portofino éttermek vezető séfje és szakmai vezetője dolgozik Kornéllal.
„Nem egy minden lében kanál vezető, nagyon píszí, és feleslegesen nem piszkál bele a dolgokba, megbízik a szakemberek véleményében. Ahol viszont tüzet kell oltani, ott gyorsan cselekszik. A magyar vendéglátásban a legtöbben még zsigerből és megérzések alapján hozzák meg az üzleti döntéseket, ő külföldi tapasztalatai alapján, alaposan átgondolva, szinte lexikális pontossággal. Látjuk, hogyan működik, többször is bebizonyította, hogy a változtatásokat eredményekké tudja fordítani”– mondja Rácz Jenő.
Irányítása alatt a Michelin-csillagot vesztő Costes Downtown is kezd magához térni. A hosszú kóstolómenü mellett elindították a két-, három-, négy-, ötfogásos menüket, és a megfizethető árak több embert vonzanak. „2022 óta most a legmagasabbak a vendégszámaink – mondja erről Kornél. – A fejenkénti költés nyilván kevesebb, de több a minősítő vendég, akik még több vásárlót hoznak. Ez megalapozza, hogy ismét árat tudjunk emelni.”
„Korán kezdtek aggódni a szüleim, hogy bennem van a vendéglátós vér, már öt-hat évesen tálcákkal rohangáltam, amikor vendégek jöttek” – meséli. Orvos- és tanárcsaládban nőtt fel, de inkább az ükszülői érdeklődés ütközött ki benne. Ők voltak vendéglátósok, a Dreher sörfőzde déli sörfejtői és sörcsapolói, birodalmukhoz szikvízgyár, kocsmák és földek tartoztak. „A délvidék egyik leggazdagabb családja volt a miénk, de az oroszok mindent elvittek. Csak a legendák maradtak, meg a fekete-fehér fotók a Fekete Ló kocsmáról.”
Sokáig vadászpilótának készült, de végül követte a haverokat az élelmiszeripari menedzser szakra. Egy barátja mesélt neki a világ legnagyobb luxushajócégéről, a Royal Caribbeanről, ahová végül ő is beadta a jelentkezését. Édesapja orvosi rendelőjének faxgépére jött az értesítés: a következő héten várják Los Angelesben, a repülőjegyeket a cég állja. Utolsó két egyetemi évét levelezőn végezte el, és 2000-ben kiutazott az USA-ba. „Segédpincérnek vettek fel. Először nem tetszett, de mikor mondták, hogy Hawaiira megyünk, úgy voltam vele, hogy na jó, ezt nem hagyhatom ki.”
A klasszikus titanicos rendszerben a hatalmas objektumban még egy főétterem volt, a pincérek három műszakban, tizenhat-tizenhét órás munkaidőben dolgoztak. Kornél nyolc hónapot nyomott le így. Kiderült, hogy hobbi szinten programozik, így kinevezték office boynak, a reggeliztetés és ebédeltetés helyett ő találhatta ki a hajón dolgozó hetvenöt felszolgáló beosztását. Már Excelben dolgozott, nem a korábbi mágneskártyás táblákkal. Átkerült a pénzügyi osztályra, a vendégek számláit intézte, és mivel ez már tiszti pozíció volt, levizsgázott az amerikai partiőrségnél is. „Ha vadászpilóta nem is lettem, de egyenruhám csak lett.” Kevesebbet kellett dolgoznia, és önálló kabint is kapott.
A 2000-es években a hajó főétterme mellett megjelentek a vendéglátói világmárkák is kisebb egységekkel. Kornélt, aki egy év alatt dolgozott a luxushajó-étteremben mint felszolgáló és adminisztrátor, és a hotelszekció működésébe is belelátott, felkérték operatív menedzsernek, és az új egységek bevezetéséért felelt. Sikeresen hangolta össze a folyamatokat, felhúzta a számokat és a vendégelégedettséget, 2003-ban már a hajótervezésben is részt vett.
„Csapatot építettem, csak akkor még nem úgy hívták, hogy coacholás. A vendéglátásban a személyzet a legfontosabb, ha ők elégedettek, a vendégek is boldogok és hűségesek lesznek. Visszajárnak pénzt költeni, az meg a tulajdonost is boldoggá teszi. Pénzt és befektetőket lehet szerezni, de jó csapatot nehéz és hosszadalmas.”
Szerinte a vendéglátás még a 2000-es évek elején is séfcentrikus volt, ők mindenbe beleszóltak, és nem azt nézték, amit a vendég valóban szeretett volna. „A termék számít, mire van igény és kereslet. Úgy kell innovatívnak lenni, hogy közben nézzük, hol van a fogyasztói igény, kereslet és tolerancia.”
Mikor húsz év után visszatért Magyarországra, ugyanezzel szembesült. „Ünnepelhetjük a séfet, de ez nem róla szól, ez végeredményben üzlet” – szögezi le. Vitathatatlan, hogy itthon szakmai tudásban a Costes csoport kikezdhetetlen, de azt, hogy a séf jól főz, el is kell tudni adni, ez pedig külön szakembergárdát igényel. A hazai vendéglátásban a kisvállalkozói modell az, hogy mindenről a séf, a szakács, esetleg a tulajdonos dönt, Tóth-Harsányiék viszont külön csapatokat építenek az értékesítés, a HR, a marketing vagy épp a karbantartás területén. Ahogy egykor Kornél a hajókon csinálta.
Tóth-Harsányi Kornél eddig leginkább a több száz
egységből álló hotel- és kaszinóbizniszben dolgozott, azt mondja, az elmúlt húsz évben a magyar gasztronómia
teljesen kimaradt az életéből.
Másik nagy újítása a Royal színeiben a fizetős szolgáltatások bevezetése volt. Külön éttermet alakítottak ki a drágább lakosztályokhoz, és ha fizetett a vendég, a legjobb privát séfet és személyzetet is megkapta. „Ezzel akkor úttörők voltunk, ma már alap.” Az étterem, mint önálló egység korábban nulla profitcenterrel működött, hiszen a hotel all inclusive szolgáltatásai benne voltak az árban. Kornél ezen változtatott, és mire 2016-ban kilépett a cégből, az étterem bevétele már 420 millió dollárra nőtt.
A 2008-as világválságig tizenhét óceánjárón, több mint kétszáz étterem ellenőrzését és fejlesztését irányította. A Royalnak nemcsak a recessziót kellett túlélnie, hanem azt a több százmillió dolláros pert is, amit a luxushajókon dolgozó személyzet akasztott a nyakukba (ez más hajótársaságoknál is így volt), mert a nem megfelelő létszámú takarító miatt a szakácsoknak kellett takarítaniuk, munkaidőn kívül.
Kornél egy zöldkártyáért vállalta el a feladatot. „Mikor elmondtam a feltételem, megkérdezték, hogy normális vagyok-e, mire az volt a válaszom, hogy nélkülem százmillió dollárokat fognak bukni. Csak egy ember van, aki ennyire ismeri a rendszert, külsőst behozni meg egyébként is túl késő.”
Megkapta a vízumot, aztán a zöldkártyát, a szobákért és vendégkapcsolatokért felelős alkalmazottak meg nem értették, hogy mit keres köreikben „az éttermes csávó”. „Azzal jöttek, hogy honnan tudhatnám, hogyan kell kitakarítani a vécét? Mondtam, hogy nekem nem kell tudnom, én csapatot építeni és vezetni jöttem, és átreformálni a rendszert.” Végül öt évig maradt, közben a szobák és a közös terek fejlesztésébe is bevonódott.
A hajótársaság megmenekült a pertől, ám egy újabb probléma miatt ismét Kornélt keresték meg. A Royal legértékesebb, ötplusz csillagos kategóriájának, a Celebrity Cruisesnak vendégei „kihalófélben” voltak, és a cégnek lépnie kellett, hogy a hetvenéves vendégek helyett más célcsoportra fókuszáljanak. Megcélozták a lifestyle irányt, és Kornél a Modern Luxury névvel indult tizenegy hajós flotta központi éttermi operációs főigazgatója lett.
A termék teljesen átalakult. Már nem volt elég az étterem, ami drága befektetés kicsi profitmarzzsal. Erősítették az italkínálatot, és ez sokkal jobb üzlet: kisebb befektetés, és nagy személyzetet sem igényel. De a szórakozás még hiányzott, így elindították a pop-up jellegű szórakoztatást. A konzervatívabb idős korosztály helyett azokat a vagyonosabb új generációsokat célozták meg, akik az unalomig ismert steakek helyett szusit és fúziós konyhát akartak, zongora helyett meg zongorán ugráló szaxofonost.
Tulajdonképpen ezt akarják most Gerendaival és a Vibe Budapesttel is megvalósítani. A vendégek a jó minőségű koktélok és ételek mellett majd különleges showkat is élvezhetnek.
A Celebritynél az új termék ígéretes volt, és a sikeres profilváltásra a kaszinóvilág is felfigyelt, Kornél így jutott el Alex Pariente Coral Gables-i irodájába is. Tizenhat év hajózás után nyergelt át a Hard Rock hotel- és kaszinólánc dél-amerikai és karibi franchise csoportjához, itt mint a kaszinóhotelek éttermi vezérigazgatója ültette át a hajózásban szerzett tapasztalatait az amerikai, majd a globális egységekbe. Hét hotel nyitása után hazaköltözött Budapestre, hogy a magyar Hard Rock szálloda elindítását irányítsa, és közben több európai hotel startját támogatta, de beütött a covid.
„Mentálisan megviselt, de így is a régió legnagyobb partiját csináltuk a két hullám között, és ezek a pici sikerek tartották bennem a lelkesedést” – mondja. Végül a világ egyik leggazdagabb családja, a szállítmányozási vállalkozással foglalkozó Aponte família ajánlatát fogadta el. Le kellett gyártani egy hatezerhatszáz fős úszó szállodát a katari világbajnokságra, és az alkoholkínálatot is meg kellett oldani a muszlim országban.
Az egységben lett ginlepárló és sörfőzde is, utóbbiban az egyik sört tengervízből készítették, díjakat is nyertek vele. Kornél itt is korábbi kapcsolataihoz fordult, és napi tizenhat órás munkával végül minden összeállt. Azt mondja, munkabírása mellett mindent annak a bizalmi hálónak köszön, amit jó főnökként kiépített a munkái alatt.
„Ha felhívom a világ legjobb mixológusát, felveszi a telefont, vagy egy órán belül bármikor visszahív.” Az ő networkjéhez nyúlnak vissza a Vibe Budapest italsorának kialakításánál is. Az idén is a világ legjobb bárjának választott barcelonai Sips mixere, Mark Alvarez alakítja ki a leendő budapesti szórakozóhely koktélkínálatát. Kornél korábban már dolgozott Alvarezzel. „Ahhoz, hogy egy mestermű létrejöjjön, jó emberi kapcsolatok kellenek.”
Kornél családja a covid óta Budapesten él, és a katari világbajnokság után ő is hazaköltözött. „Az egyik fiam váratlanul kijelentette, hogy azt szeretné csinálni, amit én, de nem javaslom neki. Igaz, én se ezt terveztem, de így maradtam.”
Egyetlen kudarcának azt tartja, hogy most nincs a milliárdosok klubjában (és nem forintban érti). „Sohasem a saját cégemet építettem, mindig mást tettem még gazdagabbá. Persze, mindig jól éltem, megkaptam a jó kis alkalmazotti fizetést, a részvényeket meg a bónuszt, de ha belegondolok, az egyik cégnek húszmillió dollárt szereztem, a másiknak meg több százat. Ez a sok pénz az én bankszámlámon is csücsülhetne.”
The post Mindig mást tettem még gazdagabbá appeared first on Forbes.hu.
