Az énmárka kifejezés, a self-branding fogalma katasztrofális állapotban van. Sokan kimerítik a kérdéskört azzal, hogy LinkedIn poszt-tematikában gondolkodnak, míg a korábbi médiaberendezkedéshez szokott réteg egy jól szabott öltönytől, díszzsebkendőtől, ruhától és megnyerő üzleti portrétól várja az eredetiséget. A cinikusok legyintenek, és az egészet egyszerű marketingeszközként azonosítják, ami felszínes dolgokkal tereli el a figyelmet arról, hogy az illetőnek nincs is valódi szakmai tudása.

Ezzel szemben azok, akik kellő kíváncsisággal elfogadják a reputáció jelentőségét és áttekintik a karakterépítés evolúciós mozgatórugóit, egy természetes emberi igényt tárnak fel, ami meghatározza mind a szakmai, mind a privát mindennapjainkat.

Az embernek szüksége van arra, hogy hasonló kulturális jegyekkel, szimbolikus kommunikációval működő társakkal működjön együtt. Biztonságérzetet, idegrendszeri megkönnyebbülést biztosít, ha azt érzem, hasonlóan olvas a másik a sorok között. Arisztotelész a megbízhatóságból, hitelességből retorikai kérdést csinál. Nála az ETHOS fogalma, ami a kommunikátor karakterét vizsgálja, 3 dolgot tekint át:
• Bölcsesség, mai értelemben vett szakértelem
• Erkölcsiség, mai értelemben vett társadalmi felelősség
• Jóindulat, ahogyan a közönséggel bánunk

A mai hiperdiverz társadalom és vállalati világ azonban nem éri be ennyivel. Látjuk az üzleti folyamatokban, a szervezeti fejlesztésekben, a Forbes események kavalkádjában, a konferenciák világában és a klubok életében is, hogy a hitelességhez hozzátartoznak a kulturális jegyek. Ez szólhat designról. Ki mit visel, mit vezet, hogyan rendezi be a teret? Szólhat a témáról, tartalomról. Ki miről beszél, mit elemez? Társadalmi, vagy szakmai frusztrációról. Ki min szeretne változtatni, ki hova szeretne minket eljuttatni? Vagy éppen a szexualitásról. Hogyan viselkedünk, mennyire vagyunk dekoltáltak, közvetlenek? Helye van-e a flörtnek, a társadalmi ügyeknek, a designer márkának, a valódi szakértői filozofálásnak a mi kultúránkban, amit a karakterünk és a vállalkozásunk folyamatosan kiépít, és ha igen, milyen árnyalat és mix kelti fel az érdeklődésünket?

Magyar Péter ethosa nem merül ki abban, hogy választást nyert a Fidesszel szemben. Valódi énmárkáját az a mintatörés adja, hogy a korábbi garnitúrához képest beszéli az internet nyelvét.

A six-seven mém és az abszolút parlament féle Martin Scorsese referencia relevánssá teszi azok szemében, akik a politikusokat egy kulturálisan elérhetetlen réteggel azonosítják. Michael Jordan ethosa nem merül ki abban, hogy hatszoros bajnok a Chicago Bulls kosárlabdacsapatával. Valódi énmárkáját az a mintatörés adja, hogy szerepel Tapsi Hapsival a Space Jam című filmben, hogy saját cipőmárkája van, amit még az Apple CEO is előszeretettel hord színpadon, imád szerencsejátékozni és annak idején megszakította a karrierjét azért, hogy kipróbálja a profi baseballt.

Az ismétlés az énmárka anyja, tartja a régi mondás, ha pedig szeretnénk ETHOS-t építeni, akkor át kell látnunk az emberi természet alapvetéseit. Nem azért építünk reputációt és identitást, hogy utána még sikeresebbek legyünk az üzletben. Azért szeretnénk sikeresek lenni az üzletben, hogy kényelmesebben, fesztelenebbül fejezhessük ki magunkat, a kultúránkat. Azt, amivel ismerősek vagyunk és azt, amivel kilógunk a sorból.

// Szűcs Gergely, a Metorika Klub alapítójának véleménycikke. //

The post Mit szólna Magyar Péter énmárkájához Arisztotelész? appeared first on Forbes.hu.