Szekeres Ákos időben váltott, a középszerűség helyett kockáztatott, és bejött: a MrCarterCo története igazolja, hogy jó tervező. Üzleti filozófiája is tükrözi a személyiségét. Városonként csak egy-egy boltban vannak jelen, olyan helyen, amivel tud azonosulni, a fenntarthatóságért pedig kényelmetlenségeket is bevállalnak, mert tényleg hisznek abban, hogy így is lehet márkát építeni.

A MrCarterCo táskáit Budapest mellett Pozsonyban és Prágában is meg lehet vásárolni, körülbelül 130 ezer forintos áron. Ez az árcédula már a prémium szegmenst jelenti.

Innen felfelé kezdődik az affordable luxury, vagyis a megengedhető luxus, afölött van a luxus szegmens, majd a csúcson az ultra luxury.”

Ezt már Szekeres Ákos, a márka alapítója és tervezője magyarázza a stúdióban a tervezőasztal mellett.

Hogy értsem, Ákos gyorsan mond példákat is. Megengedhető luxus például a Nanushka, a luxus az Yves Saint Laurent az ultra luxust pedig a Loro Piana vagy az Hermès képviseli. Ákos a jövőjét az egy szegmenssel feljebb lépésben látja, mintsem a gyártási kapacitás bővítésében.

Szekeres Ákos, a MrCarterCo alapítója és tervezője

„2019-ben harmincnégy darabot gyártottunk, 2022-ben ezt megdupláztuk, és akkor jöttünk rá, hogy ez az a mennyiség, amit úgy el tudunk adni, hogy ne maradjon rajtunk, ne termeljen veszteséget és a leárazás ne degradálja a márkát.” Ákos szerint ez egy jó mennyiség, mert így tud a márka fenntartható lenni.

Mármint természetileg, és emellett engem is fenn tud tartani.

A MrCarterCo innen lépne feljebb, és ebbe az irányba már vannak lépéseik is.

„Vannak szolgáltatásaink, például, megvásárolod a terméket, és utána vissza tudod hozni, amit mi táska spának hívunk. Ott van az a táska összecsipeszelve. Egy vásárlónk négyéves táskája, és tulajdonképpen felújítom, amennyire lehet.”

Az úgynevezett táska spa: az ügyfelek évek múlva visszahozhatják a táskáikat egy felújításra

Ákos Szlovákiában született, és 15 évesen jött Magyarországra. Franciát és latint szeretett volna tanulni, Szlovákiában pedig nem volt ilyen gimnázium, ezért Győrbe, a bencésekhez felvételizett. Ott kezdett el kialakulni benne, hogy szeret rajzolni és érdekli a divat, de továbbtanulásnál először biológia szakra jelentkezett.

Fél év után ott is hagytam. Arra jöttem rá, hogy valószínűleg középszerű biológus lennék, és szeretnék én az lenni? És akkor felvetettem a szüleimnek, hogy a középszerű biológus helyett lehetnék akár jó tervező is. Apám gépészmérnöknek tanult, mert a szülei pusholták, és ezért megértett. ”

Úgy döntöttek, hogy nem megy rögtön a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre (MOME), az Óbudai Egyetem ipari formatervező szakára jelentkezett. „Ezzel anyukám is elégedett volt, mert hogy mérnök, tudod, a klasszikus értelemben vett szakmákból egy.”

A biológia szak és az Óbudai Egyetem között volt egy fél éve. Tudta, hogy alkotni szeretne, tulajdonképpen bármit, ami egy forma, sziluett megalkotása.

„Elmentem egy táskás- és egy cipészműhelybe egy-egy hétre. Ott láttam, hogy tök jó dolog a bőr. Tetszett az anyagnak a plaszticitása, az, ahogyan lehet vele dolgozni. Meg maga a kraft, egy ilyen nagyon tradicionális kraft, ami lehetséges, hogy a véremben van, mert a négy dédapám közül három cipész volt, bőrrel dolgozó szakemberek voltak. És akkor jött az egyetem, ott a textil szakot választottam, és tulajdonképpen a MrCarterCo ötlete már ott megszületett az egyetem műhelyében.”

Ákos még az alapképzés során elment gyakornoknak a Petrity Dorkához, aki már akkor táskákat gyártott. Ott klasszikus kifutófiú volt. Elment beszerezni a bőrt, átvette, felvitte a műhelybe – oda, ahol ma a MrCarterCo gyártása is zajlik –, illetve látta, hogyan kell elindítani egy márkát. Később a Je Suis Belle-nél megtapasztalta, hogy egy már elfogadott márkánál hogyan mennek a mindennapok, illetve megfordult Mei Kawánál, ahol Kasza Emesétől megtanulta, hogyan kell egy koncepció köré márkát építeni.

A MOME-ra már pontos elképzelésekkel érkezett, egyfelől kapcsolatokat építeni, elsajátítani egy másik megközelítést, a háttérkutatást és a koncepció tervezést, illetve egy ugródeszka volt ahhoz, hogy Erasmussal egy félévet Párizsban tanulhasson.

A MrCarterCo addigra már megvolt, de csak hobbiként működött. Nem szeretem azt a kifejezést, hogy szerelemprojekt, szerintem elcsépelt. Szóval nevezzük inkább hobbinak. Drága hobbinak.”

A hobbi ekkor termelt már pénzt, de épp csak annyit, amennyit Ákos belefektett. Először csináltak öt vagy hat táskát, ami tetszett a barátainak és meg is vették. Utána a barátok barátai is vásároltk, tulajdonképpen a márka organikusan fejlődött.

„Amikor Párizsban voltam, szerettem volna, hogy megjelenjen egy kollekcióm. Nagyon sokat dolgoztam másnak, szerettem volna végre magamnak dolgozni. A márkát tavaly augusztus óta csinálom úgy, hogy ez a munkám. Vagyis hogy ez az egyetlen munkám.”

A MrCarterCo zászlóshajója a Cube kollekció

Jelenleg két kollekció kapható, a Cube, amely egy kocka alakú, bőrből készült moduláris táska, hordható hátizsákként, egy pánttal vállon keresztbe átvetve; és pántok nélkül clutch-ként, azaz retikülként, illetve nemrég mutatta be a Pinar Tote textiltáskákat.

A munka a belvárosban Ákos stúdiójában kezdődik, a gangról rálátni a középkori pesti városfal egy darabjára. Itt készül a mintadarab, amivel elmegy a műhelybe, hová még Petrity Dorka gyakornokaként kezdett járni. A márkanévből Mr. Carter maga Ákos, a Co pedig eredetileg Company volt, de most már inkább Community-ként értelmezi, mint egyfajta köszönetmondást azoknak, akik segítenek neki (például a varrodának).

A családi házuk mellett áll a műhely, van egy szabászat és van egy varroda rész. Több márka gyártat egyébként velük, külföldről is. Viszont mi vagyunk azok, vagyis a MrCarterCo az, aki kommunikálja, hogy Budán, a XII. kerületben gyártják a táskákat, mert ténylegesen büszkék vagyunk arra, hogy itt Budapesten van a gyártás, és egy olyan műhely csinálja, ami nem tegnap indult, hanem három generáció óta ezzel foglalkoznak.”

Ahhoz, hogy a termék eljusson a vevőhöz, forgalmazókat kellett találni. Ákos beszámolója szerint ez rögös út volt. Már a kezdeteknél eldöntötte, hogy a táskáit városonként egy boltba szeretné csak betenni, olyanba, amivel ő is tud azonosulni. 

„Vándorolt a márka boltról boltra, addig, amíg meg nem találta a párját. Az első boltunk polcpénzes volt, ami azt jelenti, hogy havonta fizetsz a polcért, akár eladják, akár nem adják el a termékedet. Eladásnál az összes pénz az enyém, de ugye ott van, hogy nem mindenképpen adják el.”

A második polcpénzes bolt után jöttünk rá, hogy igazából nem szeretnénk ilyenekbe menni. Érdekeltek, hogy menjen a bolt, de abban nem, hogy a te termékedet adják el, vagy legalábbis ezt éreztem. A bizományos rendszer a jobb, amikor a bolt az eladásból százalékot kap, de a legjobb, amikor készletet vásárolnak. A csehországi bolt az első, ami készletet vett.”

Egy kollekció 18 hónapig fut, Ákos szerint ez az idő, amennyi alatt mind elkel és nem marad rajta áru, ami a fenntarthatóság szempontjából fontos. Úgy érzi, hogy már nagyon közel van a célhoz, mind a bolygó felé, mind üzleti szempontból. Most már a fiatalabb vásárlók tudatosan keresik a nem szimplán greenwashingoló, hanem tényleg fenntartható márkákat. Bár hozzáteszi a végén, hogy az egyik mentora szerint az igazán fenntartható termék az, ami nem készül el, szóval a divatiparban mindig csak fenntarthatóbbról tudunk beszélni.

A MrCarterCo új kollekciója, a Pinar Tote textilből készül. Ennél a fenntarthatóság jegyében már elhagyták a nehezen ellenőrizhető forrásból származó csatokat és fém alkatrészeket

A MrCarterCo emiatt nagy márkák megmaradt csomagolóanyagait, dobozait használja, illetve a bőröket is ezek elfekvő készleteiből szerzi be. Ez utóbbi meglepő módon nem olcsóbb, mintha egyben venné a frissen gyártott, teljes tekercs alapanyagokat.

A márka egyik alapköve a tényleges fenntarthatóság. Igen, tudnánk máshogy csinálni, de azért csináljuk így, mert tényleg hiszünk benne. Jó minőségű terméket szeretnénk, jó minőségű alapanyagot kell szereznem. Van például olyan a bőreink között, amit a Cartier-nek gyártottak.”

Mivel nem teljes tekercsekkel dolgoznak, sokszor csak fél táblával, ezért technológiában is ehhez kell igazodni. Mint megtudom, egy táska legnagyobb alkatrésze a pánt, ami ugyan vékony, de nagyon hosszú, ebben van a legtöbb anyag egyben, ezért itt szükségmegoldás a toldás, szaknyelven stószolás. Más márkáknál is élnek ezzel, de csak olyan helyeken, ahol nem látszik. Ákos eleinte tartott attól, hogy ezek a megoldások rontanak a terméken, de most már ez is a márkaidentitás része. Mutat különböző toldásokat, ezek közül hiába van valami központi helyen, az eldolgozás minősége miatt avatatlan szem számára láthatatlan.

Szekeres Ákos ezeket formai tanulmánynak tartja: szobrok, melyek táskaként is használhatóak. Ezek egyik kollekcióhoz sem tartoznak, de rendelésre készít hasonló különlegességeket

A fenntarthatóság jegyében a most készülő új kollekciónál már elhagyja a csatokat, cipzárakat, hiszen azok származása a legnehezebben visszafejthető. Ráadásul ennek már a gyártását is Ákos fogja végezni, hiszen úgy érzi, hogy technikai tudásban már eljutott arra a szintre, hogy a stúdióban maga gyártson.

Az új kollekció tervezése mellett tudatosan építi a MrCarterCo presztízsét, keresi az új külföldi viszonteladókat, illetve dolgozik a márka feljebb pozicionálásán, például ha pár év múlva újra kiadja a márka zászlóshajójának számító Cube kollekciót, valószínűleg a mostaninál drágább lesz. Már csak azért is, mert folyamatosan javít, fejleszt a termékeken.

The post Nem akart középszerű biológus lenni, helyette divatmárkát alapított appeared first on Forbes.hu.