„Büszke vagyok rá, hogy magyarok raktak össze egy francia filmet, ilyesmi nem nagyon szokott előfordulni.” Interjú az Oscar-díjas magyar rendezővel tizenegy év utáni második cannes-i versenyfilmjéről, a Moulinről, továbbá hollywoodi (rém)álomról, francia ellenállásról, Közép-Európa Nyugatnak szóló tanításairól, a bukott hazai filmrendszer sarlatánkodásairól és első nagy produceri rizikójáról.
Forbes.hu: 2015. május, Uránia díszterem, sajtóvetítés, közben Cannes-ban filmfesztivál. Örök emlék, itthon a csillárról is újságírók lógnak, még közülük is sokan biztosan nem tudták pár nappal ezelőtt, mi az a Saul fia.
Nemes Jeles László: Senki nem tudott róla. Nem is érdekelt senkit. Ha nem lett volna Cannes, akkor csak az egerek lógtak volna a plafonról.
De tényleg, vajon mi lett volna Cannes nélkül?
Megnézte volna néhány ezer ember, aztán ennyi.
És ezzel vége is Nemes László karrierjének?
Nem feltétlenül, de Magyarországon nagyon kell a visszajelzés külföldről. Nehezen tudunk magunktól véleményt kialakítani.
Nemes Jeles László
Ez is volt a korszak sajátossága: érkezzen már nemzetközi visszacsatolás! Nem is csak az akkori filmtámogatási rendszer szándékából, de a magyar film múltja miatt is. Neked 11 évvel később mi az a pillanat, kifejezés, ami leírja, hogy akkor milyen volt?
The post Nemes Jeles László: Jó dolgunkban mindig könnyebb mindent szétverni, mint felépíteni appeared first on Forbes.hu.
