Valami olyasmi élményt adhatott annak idején, újkorában ez a 190-es Merci, mint manapság egy CLA: vegyes érzelmek padödőjében keverednek a prémium megoldások és a népautós spórolás. Főként a magasan extrázott példányoknál érződik a kontraszt, szerencsére a képeken látható autó is ebbe a kategóriába tartozik. Le kell azért szögezni, hogy a kisebb méretű prémium szedánok még bőven keresték a helyüket és a vásárlóközönségüket a ’80-as években: az E30-as 3-as BMW a luxus helyett egyértelműen a sportosságra törekedett, az Audi A4 elődjének számító 80-as pedig még csak az évtized végéhez közeledve, a B3 nemzedékkel kezdett kísérletezni a valódi prémiummá válással. Ebbe a közegbe érkezett 8 évnyi fejlesztés és több százmillió német márka elköltése nyomán a 190-es Merci – avagy népszerű becenevén a Baby Benz – a mai C-osztály elődjének számító, 4,5 méter alatti szedán W201 modellkóddal.

Közelebbről megnézve az autót egyértelművé válik, hogy rengeteg a közös részlet és megoldás az 1984-ben bemutatott, majd 1993-tól E-osztályként forgalmazott W124 modellel. Kicsit olyan érzés, mintha a 190-es egyes részleteit már rögtön két autónak tervezték volna. A Stuttgarti mérnökök talán pontosan tudták, hogy ezeknek az alkatrészeknek egy kompromisszumoktól és látványos spórolásoktól mentes, több karosszériaváltozatban is forgalmazott, drágább Mercedesben is hozniuk kell az elvárt színvonalat. Dizájn terén érdekes a W124 helyett a korabeli W126 S-osztállyal is összevetni, amely alig néhány évvel korábban mutatkozott be, mégis egy jóval visszafogottabb, régimódibb formanyelvet követett. A teljes modellkínálatot egymás mellé téve egyértelmű, hogy akkoriban a stuttgartiak a kisebb modellekkel igyekeztek inkább a jövőbe mutatni, míg a zászlóshajó továbbra is a kortalan luxus eszményére törekedett. Innen megközelítve a dolgot viszont már elég nehéz lenne a CLA analógiát ráhúzni a 190-esre.

Ugyanez igaz a beltérre is, a korabeli S-osztálynál jóval extravagánsabb, látványosabb, és a ’80-as évek elképzelései szerint modernebb műszerfalat kapott a Baby Benz. Az elrendezés előremutató, a felszereltség pedig közel 40 évvel ezelőtt parádés. Elektromos ablakok, a jobb oldalon elektromos tükör, no meg természetesen az ügyesen elrejtett, kétzónás klíma, ami a mai napig működik a képeken látható autóban.

Bár a bőrüléseket nem kérték ebbe a konkrét példányba, a “kockás” szövet is jól mutat benne, mintha egy korabeli öltöny mintája lenne. Említésre méltó továbbá az elektromos tetőablak, amely buktatható és nyitható is. Egyértelmű tehát, hogy ezt az autót sem a pórnépnek tervezték, főleg nem ezzel a felszereltséggel. A spórolás azért mégis érződik benne: a szélzaj, az emlegetett extrák precizitása, és bizony az anyagminőség is hagy némi kívánnivalót maga után, mondjuk egy korabeli W124-ből átülve.

Viszont ezt a minőségbeli visszalépést nincs értelme felróni a Baby Benznek, hiszen egy kisebb és olcsóbb alternatíva, ráadásul nem csak újkorában, hanem manapság, a veteránkor hajnalán is. A külső méretei ellenére ráadásul a beltér mai szemmel is élhető térérzetet ad mindkét sorban, a ’80-as évek választékát elnézve családi autónak is tökéletes lehetett az akkori legkisebb Mercedes-Benz. Mindehhez a 410 literes csomagtartó is hozzájárul, még annak ellenére is, hogy az utastér variálhatósága – vagy inkább annak hiánya – kompromisszumot követel napi használat terén.

Az autó motorterében azonban aligha találni problémát, itt ugyanis az M103 kódú, 2,6 literes, soros, hathengeres benzines duruzsol, amelyet a keresletre reagálva kellett belefaragni a Baby Benzbe. Bizony, a Mercedesnél eredetileg úgy gondolták, hogy nem lesz igény a hathengeres motorokra a belépő kategóriában, ám gyorsan kiderült, hogy nem csak a spórolás vágya terelheti egy kisebb és olcsóbb prémiumtermék felé a vásárlókat. A 190 ugyanis egy mozgékonyabb, sportosabb és élvezetesebb autó volt a nagyobb testvéreinél, főként az ötlengőkaros hátsó futóművének köszönhetően, így adta magát a vevői igény az erősebb motorokra.

Néhány évnyi tervezés után érkezett is a válasz, méghozzá a 166 lóerős sorhatos formájában, amelyet 1988-ban egy katalizátorral megspékelve 160 lóerősre butítottak vissza. A képeken látható autóban már ez a későbbi erőforrás található, így 228 newtonméter helyett csak 220-ra képes 4600-as fordulatnál, illetve 8,2 másodperc helyett 9,2 a százas sprintje. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy a katalógusadatok szerint nem kevesebb, mint 140 kilogrammal lett nehezebb a nagymotoros alapmodell a különböző kényelmi és környezetvédelmi módosítások miatt. Ennek ellenére még így is élvezetes és könnyedén kezelhető jószág, és bár a teljesítménye valamivel kevesebb, az erősebb változatnál sem érdemes versenyautós élményt várni. Helyette a nyugodt erő, a rezonancia teljes hiánya és a kényelmes utazás az ismérve, miközben azért ott a tudat, hogy gyakorlatilag bármelyik sebességi fokozatban megugrik az autó, ha lepadlózod. Itt jön még a képbe a hathengeres motor mellé a kézi sebességváltó ténye, ami szerintem egy igen komoly pluszpont ennél a konkrét autónál.

Mindezeket összevetve igazából egy magasan extrázott Baby Benz újkorában sem számított valódi népautónak, belépő kategóriás veteránként pedig még igazi ínyencség is lehet. A pontosabb, precízebb kezelhetősége mellett azért megmaradt a lágy, kellemes úttartása, ami a kor stuttgarti vasaira jellemző, ráadásul a kifinomultság terén is csak megbocsátható problémákat találni benne. Éppen ezért egyáltalán nem meglepő, hogy az idősebb, korrekt állapotú példányoknak kezd elszállni az ára. Bár lelakottabbakat még mindig találni belőle néhány százezer forintért, a használható példányok inkább másfél milliónál kezdődnek. Az ehhez hasonló, nagyobb motorral szerelt, jól extrázott Baby Benzeket viszont már “foglalkozós” állapotban is bőven kétmillió felett kell keresni, a legdrágább 190-est pedig jelenleg közel 8 millióért árulják a Használtautó.hu oldalon.

Hogy megéri-e a fent leírt élmény a felfelé kúszó vételárat, azt mindenki döntse el maga, ám a veteránozás sohasem volt, és várhatóan a jövőben sem lesz olcsó hobbi. Arról nem is beszélve, hogy ezek az autók még alig hagyták el az értékvesztési görbéjük mélypontját, így kis szerencsével most még ki lehet fogni jó áron egy-egy olyan 190-est is, ami néhány év alatt megsokszorozhatja az értékét a garázsban pihenve. Éppen ezért azt javaslom, hogy amennyiben ilyen terveid vannak, akkor még most csapj le a legjobb ajánlatokra, mert nem kizárt, hogy hamarosan végleg eltűnnek Európából a lelakott, napi használatban kínzott darabok. Akkor pedig tényleg elszabadulnak majd az árak, és visszasírjuk még a jelenlegi kínálatot.

Hálás köszönettel tartozunk, amiért a Veterán Autó Kft. megengedte, hogy kipróbáljuk ezt a csodálatos masinát!