A mi Napunk ugyan a magányos csillagok közé tartozik, azonban a legtöbb csillagnak van társa, de még a fekete lyukak közt is gyakori a kettős. Sokszínű párok léteznek, ám egy bizonyos típus eléggé ritkának bizonyult: a napszerű csillagok és a neutroncsillagok kettőse.
A Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) számolt be arról az új kutatásról, amelyet csillagász szakemberük, Kareem El-Badry vezetett, és e furcsa párokat vizsgálta. A szakértők az európai Gaia műhold adataiban vizsgálódtak, és 21 olyan párost találtak, amelyek egyik tagja a Naphoz hasonló csillag, a másik tagja pedig egy neutroncsillag.
A neutroncsillagok egykor szupernóvaként felrobbant hatalmas csillagok magjának ultramód összepréselődött maradványai, amelyek gyakorlatilag pusztán neutronokból állnak, és rendkívül nagy a sűrűségük.
A neutroncsillagokat önmagukban nem látjuk, azonban, ha valamiféle más objektum társul hozzájuk, annak mozgásból kikövetkeztethető az ottlétük. Ha ez a másik égitest egy jól látható csillag, akkor annak ingó mozgása árulja el a neutroncsillagot.
A Gaia űrteleszkóp, ami pont a csillagok mozgását vizsgálja és csillagok milliárdjairól gyűjtött már adatokat, ezért ideális arra, hogy köztük e különös párokat is megkeressék. Az így összegyűjtött adatokat azután néhány földi óriásteleszkóppal ellenőrizték, a lehetséges rendszereket tovább vizsgálták.
Árulkodó jelek
Korábban már számos olyan napszerű csillag és neutroncsillag párost találtak, amelyek egymáshoz közel keringtek. Ezekben az esetekben a nagyobb tömegű neutroncsillag anyagot csen a normál csillagtól, és ennek köszönhetően a neutroncsillag röntgen- és rádiótartományban igencsak felfényesedik. A most vizsgált esetekben azonban ehhez túl nagy (a Nap-Föld közöttinek kb. háromszorosa) a távolság, így nincs felfénylés sem, amit detektálhatnánk, ezért marad a tömegvonzásuk.
Ha a két objektum túl közel kering egymáshoz, akkor a gravitáció miatti ingadozás túl picike lenne ahhoz, hogy észleljük. Az, hogy láttuk, azt jelzi, hogy a távolság közöttük eléggé nagy. Emellett azt is érdemes tudni, hogy a Gaia képességei miatt ezeket a rendszereket a környező 3000 fényévnyi régióban találták a szakemberek. Összevetésül: a Tejútrendszer átmérője 100 000 fényév.
Ennek köszönhetően a most felfedezett neutroncsillagok az elsők, amelyeket pusztán a gravitációjuk hatása révén sikerült felismerni, az viszont egyelőre nem világos, hogy miként kerülhettek egymás mellé e párok tagjai. A jelenlegi elképzeléseink szerint ugyanis, ha eredendően ilyen közel lettek volna egymáshoz az égitestek, a szupernóva-robbanás során a Naphoz hasonló méretű csillag egész egyszerűen kilökődött volna a rendszerből.
A felfedezés azonban azt jelzi, hogy legalább néhány kettős rendszer túléli valahogyan ezt a kataklizmát, azonban a modelljeink egyelőre képtelenek megmagyarázni, hogy miként. Az eredmények megmutatták, hogy igazán ritkák ezek a párok, mintegy egymillió napszerű csillagra jut egy, ami egy neutroncsillaggal állt párba.
El-Badry nemrégiben, szintén a Gaia adataiból, felfedezte a hozzánk legközelebbi fekete lyukat is egyébként.
The post Neutroncsillagok körül kering számos napszerű csillag first appeared on National Geographic.
