Pompeji területén a Vezúv kitörésekor az összeomló épületek és a lerakódott vulkáni törmelék belepte az emberi maradványokat, több mint ezer maradványra bukkantak rá a város feltárásai során. Ezek a szerencsétlenül járt egykori lakók részben a Vezúvról lerobogó forró gázból és vulkáni hamuból álló piroklasztárak áldozatai voltak. Ők maradtak meg olyan formában, hogy a testek helyén a később megszilárduló vulkáni hamurétegben üregek voltak, ezek az emberek csontjait magukban foglalták.
A feltárások idején már a 19. században elkezdték ezen üregeket gipsszel kiönteni, és így az áldozatokat a század végén megnyitott múzeumban be lehetett mutatni. Sajnos a második világháborús bombázások során elég sok gipszöntvény megsérült vagy megsemmisült, de így is jó néhány van, amelyeket ma is vizsgálni lehet.
Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben több, egykori pompeji lakos e módon fennmaradt, a gipszöntvény belsejében található csontjaiból tudott DNS-t kivonni. A Current Biology folyóiratban közzé tett eredményeket a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet ismertette.
A közelség nem rokonság
A maradványokról a felfedezésük óta születtek elképzelések, pusztán az alapján, ahogy kinéztek, amilyen helyzetben egymás közelében rájuk találta, így például a nyitóképen is látható felnőtt alak ölében a kisgyerekkel anya és gyermekeként került a köztudatba.
A kutatók most 86 gipszöntvény közül 14-ből igyekeztek DNS-t kinyerni, a gipsz belsejében található csontmaradványok, fogak révén.
A DNS-vizsgálatok pontosan meg tudták mondani, milyen viszonyban voltak egymással az együtt elhunytak, és a pompeji lakosság összetételéről is árulkodtak.
David Caramelli professzor, a kutatás résztvevője elmondta, hogy ezekkel az adatokkal olyan régóta fennálló elképzeléseket cáfoltak, mint azt, hogy az ékszert viselő csak nő lehetett, illetve hogy a fizikai közelség családi köteléket jelzett. Az egyik helyszínen együtt talált négy fő, akiket korábban szülők és gyermekeik négyeseként értelmeztek, például egyáltalában nem állt egymással rokoni viszonyban. „Az általunk nyújtott tudományos adatok nincsenek összhangban az elterjedt feltételezésekkel” – tette hozzá David Reich.
„Az arany karkötőt viselő alakot ölében kisgyerekkel például anya-gyermeke párosként értelmezték, de kiderült, hogy egy férfiról és vele nem rokon gyerekről van szó.” Egy másik együtt talált pár esetében elterjedt elképzelés volt, hogy anya-lánya, vagy nővérek voltak, a genetikai adatok szerint legalább az egyikük férfi volt azonban.
Kozmopolita Római Birodalom
A DNS-vizsgálatokból a pompeji lakosság eredetéről is képet kaphattak a kutatók. Az adatok azt mutatták, hogy jórészt a Mediterráneum keleti feléből érkezett emberek leszármazottai voltak, ez pedig a Római Birodalom lakosságának kozmopolita voltát is igazolja. A kutatók elmondták, hogy fontos a genetikai adatokat is összevonni a régészeti és történelmi adatokkal ahhoz, hogy helyesen értelmezhessünk egy-egy lelőhelyet, és helyes képet alkothassunk a régmúlt társadalmairól.
Ezzel elkerülhetjük a modern kori feltételezéseken alapuló félreértelmezéseket
– tette hozzá Alissa Mittnik. „A kutatás hangsúlyozza, milyen sokszínű és kozmopolita volt Pompeji lakossága, ez pedig tükrözi a Római Birodalom lakónak szélesebb körű mobilitását, kulturális keveredését.”
David Caramelli hozzátette, elképzelhető, hogy az egykori maradványok elhelyezkedését a régebbi helyreállítási munkák során megváltoztatták azzal a céllal, hogy az értelmezéseknek megfelelőek legyenek. Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatója megjegyezte, hogy a park évek óta alkalmaz genetikai vizsgálatokat a kutatási módszereiben, nemcsak az emberi, hanem az állati maradványokon is.
A régészeti parknak saját laboratóriuma is van, ahol különféle méréseket, viszgálatokat tudnak végezni, és mindezek együttesen adhatnak csak átfogó képet a régészeti leletek értelmezéséhez. Maga Pompeji pedig új tudományos módszerek fejlesztésének helyszíne is egyúttal.
The post Pompeji áldozatokat vetettek DNS-vizsgálat alá first appeared on National Geographic.