Majdnem mindenki ott volt, aki számított. Az 1973. június 10-én megrendezett miskolci popfesztiválon fellépett a Bergendy, a Corvina (amelyben együtt játszott a később a Karthágóban „őszinte, kőkemény” rockot nyomó Szigeti Ferenc és a táncdalénekessé szelídülő Soltész Rezső), az Ex Vér, a „kölyök” Generál, a KITT Egylet (Koncz Zsuzsa, az Illés, Tolcsvayék és a trió), az M7, a Mini, a Neoton, a Nonstop, a P. Mobil, a Syrius, a Theatrum, a V ’73. Hiányzott a külföldön tartózkodó Omega és az aznap Siófokon muzsikáló LGT.
A híradások húszezer nézőről számoltak be, ám csak 8170 jegy fogyott el darabonként 35 forintért. A tiszta bevétel nagyjából 50 ezer forintot tett ki, mert a szállítási, utazási, szerelési, valamint a szállásköltségek tetemesek voltak, és az alkalomra készített újság, amelyből tízezer példány raktáron maradt, százezer forintba fájt.
A fesztivál ötlete a miskolci Molnár Béla Ifjúsági Házban született meg. Abban működött egy Tolcsvay-klub, és Tolcsvay Béla meg Kurucz Attila klubvezető találta ki, hogy a Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Körének sporttelepe megfelelne a monstre program helyszínéül. Meg is felelt, nem is.
Gyulai Gaál Krisztián / Fortepan
Bár néhány résztvevő felizzította a hangulatot, nagyrészt csöndesen csordogált a zajos esemény, mert a közönséget nem engedték be a pályára, a nézők csak a tribünökről, biztonságos messzeségből hallgathatták az előadókat. S azok közül sem mind nyerte el a lelátó népének tetszését. A korabeli beszámolók szerint a Neoton műsorát „eső és diszkrét füttyszó kísérte”, a miskolci Déli Hírlap pedig így elevenítette fel a fesztivál egy részletét:
A pódiumon »Miskolcon először« jelszóval Delhusa Gjon és a V ’73 együttes. Hatásvadász, slágerízű rágógumizene, és ugyanabból a célból bukfenc, padlóra fekvés. Kifütyülik, igaza van a nem bővülő közönségnek.
A publikumot megmozgatta viszont a Keresztes Tibor, alias Cintula köszöntő szavai után elsőként színpadra álló helyi erő, az Ex Vér, továbbá a hűvös légkört percek alatt felforrósító Mini, a rockparódiákkal – Illés: Prézlidal, LGT: Hol van már az ezüst tál? – is jelentkező P. Mobil, vagy a koncertre reggel Ljubljanából induló, 650 kilométeres utazás után bazseváló Generál. (A program délelőtt tízkor kezdődött, és este kilencig tartott.)
Az igazi eksztázist azonban az utolsóként sorra kerülő Bergendy váltotta ki, amely darabokra törte a riválisok szívét. Műsora közben sokan átmásztak a nézőteret a pályától elválasztó kerítésen, sőt, néhányan a színpadra is igyekeztek felkapaszkodni. Hogy ne legyen botrány, Tolcsvay Béla utasítására leállt a zene. Bergendy István előbb azt mondta a mikrofonba: „Srácok, ne rontsuk el ezt a csodálatos napot!” Azután azt:
Amint rend lesz, játszunk.
Rend lett, játszottak, a nap fölényes győztesei lettek.
A vesztes alighanem az Illés volt, amely egy félreértés következtében még közelebb került a feloszláshoz. (Szörényi Levente 1973-ban jelentette meg Utazás című szólóalbumát, és azon már a Fonográf tagjai zenéltek.) Bródy János ugyanis így beszélt a pódiumon: „Külön köszönöm a rendőrségnek, hogy azoknak a fiataloknak, akik leutaztak a fesztiválra, és a környező hegyekben vagy az utcákon akarták eltölteni az éjszakát, szállást biztosított, bár ez a szállás keményebb volt, mint az ágyban, de legalább nem fáztak fel a vizes földön.”
Urbán Tamás / Fortepan DVTK-stadion, Rockfesztivál, Bródy János autogramot ad ifjúgárdistáknak.
Bródy pontosan körülírta, mi történt, mivel a rendőrök egy tornateremben helyezték el a fiatalokat. Csakhogy a szervek túlságosan is áthallásosnak vélték a szöveget, és hatóság elleni izgatás miatt eljárást indítottak. Első fokon a vádlottat felmentették, majd az jelent meg a sajtóban:
A miskolci Megyei Bíróság fellebbviteli tanácsa ügyészi fellebbezési óvás alapján bűnösnek találta Bródy Jánost hatóság nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett megsértésének bűntettében, és ötezer forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős.
A rendfenntartókról a Világ Ifjúsága című havilap is megemlékezett: „Az esemény fontosságára való tekintettel jelentős erőket vonultatott föl a helyi rendőrség, amelynek egy része a városban cirkált gépkocsikon, más része hosszú lócákon üldögélt a lelátók előtt, és szemmel láthatóan unatkozott. A délutáni órákban sokan el is mentek haza, amiből levonhatjuk azt a merész következtetést, hogy a miskolci rendőrség személyi állománya nem sorolható a popzene fanatikusai közé. Különös módon a hivatásos rajongók sem vétették észre magukat. Csöndesen üldögélve hallgatták az egymást váltó zenekarokat, s bizonyos értetlenséggel figyelték a hajdani vásári kikiáltók modorában beszélő műsorközlők (disc jockey-k) rutinlelkendezését, miközben nápolyit, pattogatott kukoricát, téglakemény pogácsát rágcsáltak, és langymeleg jaffát iszogattak ábrándosan. Volt még virsli és főtt kolbász, a legrosszabb minőség persze. Sör nem volt, azt csak labdarúgó-mérkőzéseken meg a Budai Ifjúsági Parkban árul a vendéglátóipar. A műsor összeállítóinak előre látását dicséri, hogy számítottak a kora délutáni órákban bekövetkező holtpontra, amikor a rendszeres és bőséges táplálkozáshoz szokott ifjú közönség apatikusan magába roskad, majd indulatosan ebédért kiált. A lélektanilag legmegfelelőbb pillanatban lépett színpadra a Generál, az Illés, a Tolcsvay és a Bergendy, s máris feledésbe merültek az első magyar popfesztivál különös megpróbáltatásai. A közönség önfeledten ünnepelte kedvenceit.”
Délutánra a rendezők is magukba roskadtak, mert négy óra tájban eleredt az eső, a színpadi cuccokat egyhamar nejlonfóliába csomagolták. Húsz perc múltán abbamaradt az égi áldás, előkerültek a seprűk, a törlőrongyok, majd rövidesen folytatódhatott a hacacáré. A Magyar Ifjúság című hetilap így vont mérleget:
A jó, öreg beatzene koporsójára lehulltak az utolsó göröngyök, a sírásó, a modern rock megtette kötelességét: 1973 júniusában végleg megszűntnek mondhatjuk a mai huszonévesek felcseperedésének zenei stílusát. Hangnemet váltottak az együttesek – akik nem voltak erre képesek, eltűntek –, vagy új tehetségek jöttek, eredeti zenei gondolatokkal. Mi a rock? Túllép a beat kevés harmóniára és dallamra szabott formáján, úgy burjánzanak benne a pazar ötletek, mint egy szürrealista költeményben. Csak a dalszövegek nyíltsága, egyenessége maradt meg, no és a polgárrémisztő külső, az egyre nagyobb hajkorona és a fantasztikus színpadi kosztümök.
Gyulai Gaál Krisztián / Fortepan DVTK-stadion, Rockfesztivál. Szörényi Levente.
Ezeket a nagyközönség nem láthatta, mert Miskolcról, ahogyan a rádió, úgy a televízió sem közvetített. Viszont az amatőrfilm-szemlén az első díjat Hajnal József és Kárpáti Tibor Az első popfesztivál Miskolcon című rövidfilmje nyerte el. A Vígszínházban ugyanabban az évben mutatták be a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt (e miatt – illetőleg a féltestvérét, Latinovits Zoltánt érő vígszínházi inzultusok következtében – Frenreisz Károly kivált az LGT-ből, és megalakította a Skorpiót). A legnagyobb dobás azonban az Omegáé volt: a zenekarvezető Laux Józsefet és a zeneszerző Presser Gábort elveszítő együttes exkluzív szerződést kötött a Bellaphon céggel, egyúttal kiadta első nagylemezét az NSZK-ban.
A legemlékezetesebb bukást pedig akkor jegyezték fel 1973-ban, amikor 13000 jegyet eladtak a Sweet dupla koncertjére a Kisstadionba, de két nappal a vendégjáték előtt csak a zenekar menedzsere érkezett Budapestre, hogy lemondja a szereplést, mert a banda meghívást kapott Amerikába, és ízibe’ el is utazott az Államokba…
The post Prézlidal a P. Mobiltól, „rágógumizene” Delhusa Gjontól és téglakemény pogácsa a vendéglátóipartól first appeared on 24.hu.