A selfjég a szárazföld partjához tapadó jégmező, amelyek fő „feladata”, hogy a beletorkolló gleccsereket fékezze. Ha a selfjég felbomlik, feldarabolódik, akkor ezt a feladatát sem tudja ellátni, és a gleccserek korlát nélküli rohanásba kezdhetnek.

Ennek az lesz az eredménye, hogy a korábbinál sokkal gyorsabban jut el általuk a szárazföld jege a tengerre, több lesz a leszakadó jéghegy, és gyorsabb az olvadás. Bár maga a selfjég nem járul hozzá a tengerszint emelkedéséhez, a mögötte lévő gleccserek már igen.

Az Antarktika körüli selfjég különféle régiói kulcsfontosságúak a kontinens jégfolyóinak stabilitásában. Azonban vannak területek, ahol a melegedés rendkívüli, így például az Antarktiszi-félszigeten 2,5 Celsius-fokkal van ma melegebb, mint az 1950-es években.

Ez a felszíni vizek jelentős melegedésével is együtt jár, ami pedig sajnos a selfjég töredezését, majd összeomlását hozza el. Erre drámai példát jelentett 2002-ben a Larsen-B selfjég összeomlása, amely alig pár hét alatt megszűnt létezni, és a helyén csak jégtörmelék és jégtáblák maradtak.

1968-tól kezdődően azonban rengeteg fotó áll rendelkezésre e térségről, így még a műholdas megfigyelések kezdete (1979) előtti időkből is láthatóvá lehet tenni, milyen volt a terület jégborítása. A Scientific Reports folyóiratban közzétett kutatást a The Conversation  ismertette.

Az Antarktiszi-félsziget esetében ráadásul a műholdakkal sem mindig érhető el a kívánt adat, mivel gyakran (szinte az év egészében) felhőborítás alatt rejtőzik a terület. Emiatt a megfigyelések elég hézagosak.

A Minnesotai Egyetem ugyanakkor hatalmas fotóarchívumot hozott létre, amely bárki számára elérhető, és amelyben mindkét sarkvidékről rengeteg régi felvételt találhatunk. A kutatók most ezek alapján 3D-ben rekonstruálták a Larsen B térségének 5 gleccserét. (Ezt láthatjuk a fenti videóban.)

Az összevetések alapján nem sok minden változott 1968 és 2001 között (vagyis az összeomlás előtti időig). Az összeomlás után 35 milliárd tonna gleccserjég veszett oda, a legnagyobb gleccser egyedül elveszített 28 milliárd tonnát. Ez 0,1 milliméter tengerszint-emelkedést jelent – bár nem tűnik soknak, ez pusztán EGY gleccser EGY esemény kapcsán elveszített vize.

Az efféle archív fotók egyre fontosabbá válnak, ahogy átalakul bolygónk arca a klímaváltozásban. Ugyanezeken a régi felvételeken követni lehet például a pingvinkolóniák elhelyezkedését, vagy a növényzet térhódítását, de még a közvetlen emberi hatásokat is.

The post Régi fotókból rekonstruálták pár antarktikai gleccser helyzetét first appeared on National Geographic.