Az idei évben nyár közepén egy-egy keresztcsőrű (Loxia curvirostra) jelent meg településünkön, Apácatornán. Egyik alkalommal a szomszédos kertben álló sudár fenyőfa tetején időzött egy példány, jellegzetes hangja alapján vettem észre, pár hétre rá pedig egy átrepülő magányos madárra lettem figyelmes.
A táplálékspecialista madarak a keresztben álló csőrükkel, mesteri mozdulatokkal, a tobozokon fejjel lefelé csüngve, halkan bontogatják a termést, hogy hozzáférjenek a fenyőmaghoz. A vadász Széchenyi Zsigmond egyik könyvében leírta: kőrishegyi birtokukon, gyermekkorában nagyon találóan vadpapagájoknak nevezte őket, mert a hímek kárminpiros, míg a tojók moha zöld színezetűek.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
Fészküket lucfenyők sűrű ágai közé rejtik, azt csak a tojó építi fenyőágakból, majd növényekkel, mohával, állati szőrrel puhára béleli. A fiókákat az énekesmadarakhoz viszonyítva hosszú ideig táplálják szüleik, hiszen az önálló táplálkozásra specializálódott csőrűk öt-hat hét után fejlődik ki.
A keresztcsőrű igazi inváziós madár hazánkban, jellemzően télen mutatkozik, ilyenkor, a nyár folyamán szokatlan a felbukkanása, akár egy kisebb-nagyobb téli beözönlés jele lehet.
A figyelmet hangjával hívja fel magára, amikor „gipp-gipp” éles hangját hallatva csapatosan átrepül.
A fán megpillantani őket nagy szerencse kérdése, mert halkan morzsolgatják a sudár fenyőkön a magokat. Mint Széchenyi Zsigmond írta, egy téli napon a hófedte lucon, mint a színes papagájon csüngenek e szépséges madarak. Magyarországon védett madár, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
The post Ritka nyári vendég nálunk ez a gyönyörű madár first appeared on National Geographic.
