Néha jól esik magunkat egy kicsit challengelni és a Sektori ezt igen magas színvonalon kínálja – igazi adrenalin pumpáló, addiktív élményt nyújt a shooterek szerelmeseinek.
Az Asteroids annak idején szépen elindított egy műfajt (sőt, tulajdonképpen sok mást is), mégpedig a shooter zsánert. Az elmúlt, több mint negyven évben pedig a lehető legkülönbözőbb, izgalmas alkotások születtek. Talán nem túlzás, ha ezek közül azért kiemelem a 2003-as Geometry Wars-t, amit az autós játékairól híres Bizarre Creations csak úgy, mellékesen, mintegy ujjgyakorlatként hozta össze, hogy aztán az sorozatba bővülve modernkori etalonként funkcionáljon.
Nagyon csúnya dolog lenne a Sektori-t, a fenti remekmű klónjaként aposztrofálni, de mégis: ha egyszerűen szeretném bemutatni, akkor ehhez a trükkhöz folyamodnék. Egy felülnézetes, őrült lövöldét kapunk tehát, ahol a neon színekben pompázó, rikító látvány legalább olyan fontos része az élménynek, mint a pumpáló techno zenei háttér. A kampány mód öt világa első hallásra rém kevésnek tűnhet, de higgyétek el, hogy igen tartalmas a játék. No meg nehéz, baromi nehéz!
Eleinte valóban csak a kampány érhető el, ám ahogy haladunk előre és meg tudjuk csinálni az első worldöt, megnyílnak az egyéb, izgalmas játékmódok. De ne szaladjunk előre, hiszen még az alapokat sem tisztáztuk. A Sektori rögtön egy szokatlan húzással hívja fel magára a figyelmet, mégpedig, hogy nem fix sem a pálya mérete, sem az alakja és kiterjedése – az ellenfelek likvidálásával változik, ráadásul valamelyest random módon (ez is volt a cél, hogy ne legyen kiszámítható az élmény). A temérdek életünkre törő bigyó szüntelenül érkezik, így egy másodperc nyugtunk sem lesz, folyamatos, non-stop akcióra kell számítani.
Gameplay lehetőségeink (persze az időzítés és a macsakreflexek mellett) egy dashben és folyamatosan fejleszthető skillekben nyilvánulnak meg, amelyeket a sok likvidálás után kieső pénzmagból tudunk finanszírozni. A dolog viszont egyáltalán nem olyan egyszerű, mert mint már említettem, nagyon sűrű az akció, s ez hihetetlen kihívást is okoz. Cserébe (éppen ezért) viszont nagyon is magas az addiktív faktor, szinte lehetetlen letenni a játékot.
No de térjünk is vissza a Sektori egyéb játékmódjaira, ugyanis ezek legalább annyi szórakozást nyújtanak, mint az alapjáték (sőt egy idő után azt veszi észre az ember, hogy sorban végigmegy mindegyiken újra és újra, hogy melyikben tudja magát picit fentebb tornászni a highscore táblákban). Szóval adott egy klasszikus mód, ahol a pálya nem morfolódik és változik, cserébe viszont fejlesztési lehetőségünk sincs. A Surge-ben a hajónk gyenge és erős állapota közötti változás sarkal stratégiai gondolkodásra.
A legizgalmasabb viszont a két fegyver nélküli módozat (nem vicc). A Gates-ben kapukon áthaladva okozhatunk robbanást és használhatjuk ki a pillanatnyi nyugit a powerupok felszedésére és a következő kapuhoz való navigálásra, a Crashben meg gyakorlatilag a powerupok okozta robbanást kell fegyverként használnunk (amíg bírjuk szusszal). Az Assault egy “sima” hullámokra építő, klasszikusabb játékmód, ahogy a Boss Rush is jól sejthetően a kampányból már ismerős főellenfeleket vonultatja fel szépen egymás után.
Igazi szerelmeslevél a Sektori a shooter műfaj irányába, rendkívüli módon érződik rajta az alázat és odafigyelés – nagyon érződik, hogy mindenre odafigyelt a készítő (egy ex-Housemarque programozóról, Kimmo Lahtinenről van szó). Aki egyébként gyakorlatilag egymaga követte el a játékot (ismét egy solo dev game), egyedül a zeneszerzéshez kapott segítséget egy gyermekkori jóbaráttól (ahogy a credits elárulja). Felesleges is volna tovább koptatnom a billentyűzetet: ha addiktív, impulzív, izgalmas, adrenalindús stresszoldót keresel a nap végére (vagy akár elejére), akkor itt mindezt megkapod, szuper igényes kivitelezésben.
Értékelés: 9/10
Fejlesztő: Kimmo Lahtinen
Kiadó: Kimmo Factor Oy
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
