Nagyjából 1400 évvel ezelőtt, a mai Bács-Kiskun vármegyei Kunbábony közelében pompás temetést tartottak: a sírba egy 60 év körüli, közösségében vezető szerepet betöltő férfi testét helyezték el különféle aranykincsekkel, méltóságjelvényekkel, keleti és bizánci eredetű tárgyakkal, fegyverekkel, illetve egyéb sírmellékletekkel. Az avar kori nyughelyet az 1970-es években találták meg, az itt feltárt férfira ma kunbábonyi kagánként hivatkoznak, utalva a rejtélyes népcsoport, az avarok méltóságnevére.
A tárlat fókuszában a Duna–Tisza közének avar kori leletei állnak.
A kiállításon a régebbi felfedezések mellett olyan újabb maradványok, tárgyak is helyet kapnak, amelyek az elmúlt években kerültek elő Bács-Kiskun vármegye területének különböző pontjain, köztük egy teljes település eddig példátlan, közelmúltbéli felfedezésekor.
A szakemberek a tárgyakat, csontleleteket a legfrissebb vizsgálatok, például archeogenomikai elemzések eredményeivel, valamint rekonstrukciókkal is kiegészítették. A 24.hu a kiállítás megnyitója előtt látogatott el a Cifrapalotába, ahol a kurátorokat, Dr. Rácz Zsófiát, az ELTE Régészettudományi Intézet munkatársát, Hajdrik Gabriellát, a KKJM régésztechnikusát, valamint Wilhelm Gábort, a KKJM Régészeti Osztályának vezetőjét kérdezhettük.
Mohos Márton / 24.hu
Hatalmi tényezővé váltak
Az avarok etnikai összetételével kapcsolatban máig meglehetősen sok a kérdőjel. Ami egészen biztos: a hazánk területét mintegy 1450 évvel ezelőtt elfoglaló csoport rendkívül sokszínű volt, és a közvélekedéssel ellentétben nem egyszerűen ázsiai származással bírt.
Az avarok eredete Belső-Ázsiába vezethető vissza, eredeti csoportjuk a Zsuanzsuan Birodalomból vált ki, majd indult meg nyugat felé azt követően, hogy a nomád állam vereséget szenvedett az éppen felemelkedő türkökkel szemben. Rácz Zsófia szerint nem egyszerű fegyverforgatókból álló tömeget kell elképzelni, a férfiakhoz egészen biztosan nők, gyerekek is csatlakoztak, vándorlásuk során pedig egyéb népeket is beolvasztottak, új családok szegődtek melléjük.
A Kelet-Európa és Közép-Ázsia területén húzódó ponto-kaszpi sztyeppén átkelve az avarok 568-ban vették birtokukba a Kárpát-medencét a névről is ismert Baján kagán vezetésével – mivel a csoportnak nem volt írásbelisége, történetük megismerésében más népek, így a bizánciak forrásai nyújtanak támpontot. Az Avar Kaganátus hamar komoly hatalmi tényezővé fejlődött a térségben, egy időben Bizánc és Itália felé is hadjáratokat indított.
Az Al-Duna mentén a bizánci limesrendszert lényegében szétrombolták, arra kényszerítve Konstantinápolyt, hogy évtizedeken keresztül évjáradékot fizessen a béke érdekében. Ekkoriban abszolút sztyeppei típusú, hadjáratokra és sarcra épülő gazdaságpolitikát folytattak
– mondja a 24.hu-nak a szakértő.
A fordulópontot a 626-es, szövetségeseik – perzsák, gepidák, szlávok – részvételével zajló balkáni hadjárat, valamint Konstantinápoly sikertelen ostroma jelentette. A forrásokból tudjuk, hogy a háború az avarokra nézve súlyos vereséggel zárult, ezzel pedig lényegében véget értek nagy hadjárataik.
„Részben ez, illetve a kedvező földrajzi adottságok idézhették elő a belső, helyi fejlődés megindulását.”
A 7. századtól az avarok felhagytak a sztyeppei típusú politikával, és megindult a kora középkori jellegű, mezőgazdasági alapú, belső átalakulással, nagy települések létrejöttével és az egész régió belakásával járó fejlődés
– teszi hozzá Rácz Zsófia.
Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
Az avar kor politikai értelemben a 820-as években ért véget a Kárpát-medencében, miután belső viszályok törtek ki, a Karolingok pedig több hadjáratot is vezettek a kaganátus ellen. Államuk ugyan összeomlott, a népesség egy része azonban bizonyosan fennmaradt a régióban.
Családok hálózata
A Kárpát-medencében a mai napig mintegy 80 ezer avar kori sírt tártak fel, a települések azonban ritkábbak. Bács-Kiskun vármegyében az utóbbi években több jelentős felfedezés is született, részben a kecskeméti Mercedes-gyár telepítését megelőző ásatásoknak köszönhetően.
A tágabb régió, a Duna-Tisza köze régészeti szempontból részben azért különleges, mert a korabeliek az itteni nyughelyekben – más avar kori területek szokásaival ellentétben – a legritkább esetben temettek el lovakat. Az antropológiai elemzések eredményei, például a combcsontok izomtapadási nyomai ugyanakkor azt jelzik, hogy a terület harcosai is lovas életmódot folytattak.
Mint Rácz Zsófia kiemeli: a régészeti bizonyítékok, valamint a Kárpát-medence közepén való elhelyezkedés miatt a Duna-Tisza köze kiemelt jelentőségű volt a periódusban, egy időben, a 7. században bizonyosan itt húzódott az egyik fejedelmi szállásterület. Ezt bizonyítja többek között a markáns ázsiai jegyeket hordozó kunbábonyi kagán, aki a korszakban meglehetősen szépnek számító, nagyjából 60 éves kort élt meg, katonai tevékenységét pedig megerősíti, hogy egyik szemét sérülés miatt vesztette el – a jelek alapján sebesülése utóbb begyógyult.
Rendkívül gazdag sírja alapján egyértelműen az elit tagja volt. Nyughelyéből még egy bizánci eredetű, a korszakban csúcsterméknek számító, talán konstantinápolyi diplomáciai ajándékként kapott arany övcsat is előkerült.
Rácz Zsófia és kollégái a közelmúltban a kunbábonyi kagán és más, avar kori személyek genetikai elemzésével példátlan betekintést nyertek a periódus családi viszonyaiba – a projektről korábban ebben a cikkben írtunk részletesen. „Ezekben a közösségekben igen fontos volt a biológiai rokonság, nagy leszármazási egységeket látunk. Egy-egy lelőhelyen akár az ott eltemetett személyek a 70 százalékát is hozzá lehet kapcsolni ilyen családi egységekhez” – nyilatkozza lapunknak a kutató.
„A fülöpjakabi-kunszállási lelőhelyen például öt egyént is sikerült különböző, de azért távolabbi rokonsági fokon hozzá kötni” – mondja Wilhelm Gábor.
Mohos Márton / 24.hu
Úgy tűnik, a települések egy-egy alapító családja köré szerveződtek: a férfi utódok helyben maradtak, melléjük más, közeli családok női tagja kerültek be, a női leszármazottak pedig elköltöztek másik rokoni egységekhez. „A közösségek gazdagságát valójában nehéz pontosan megbecsülni, mert rengeteg temetkezést, feltételezhetően épp a leggazdagabbakat kifosztották” – teszi hozzá a szakértő.
Feltárul az avarok világa
A külpolitikai kudarcokat követő átrendeződés hatásai jól nyomon követhetőek a régészeti anyagon: a korábbi, aranyban és fegyverekben bővelkedő sírokat apránként homogénebb sírmellékletű temetkezések váltották, a magányos és ritkásan fekvő sírok helyett egyre komplexebb, sűrűbb temetők, sőt bonyolultabb települések jelentek meg. Eközben a társadalom összetétele is megváltozott, a térség olvasztótégelyében az ázsiai jegyek egyre inkább háttérbe szorultak az európai jellegű vonások javára.
A KKJM által szervezett kiállítás lényegében időrendben haladva mutatja be ezeket az átalakulásokat a kunbábonyi kagántól a kisebb közösségeken át egészen a nagyobb településekig, számos, korábban nem látott különlegesség segítségével.
A kurátori csapat egyik ilyen büszkesége egy néhány esztendeje felfedezett ötvöskészlet. „Pár éve a Duna vízállása nagyon alacsony volt, ekkor bukkant elő egy kis szigetecske Apostag határában, amelynek a létezéséről sem tudtunk” – meséli Wilhelm Gábor.
A szakértő szerint a terület napjainkban általában 4–5 méter víz alatt áll, a távoli múltban ugyanakkor a folyó medre még távolabb húzódott. A régészek a helyszínen egy ház maradványait, valamint a ritkaságnak számító, több eszközt is tartalmazó készletet fedezték fel.
Mohos Márton / 24.hu
Kuriózum emellett az a nagyjából tízéves, 8. századi, már erősebb európai vonásokkal bíró kislány, akit kosárba helyezett tojásokkal együtt temettek el. „A nyaklánca, fülbevalói, orsógombja, gyűrűje is fennmaradt, mellette két edényben ételmaradványt helyeztek el. A tojásokat még nem azonosították be, de valószínűleg tyúkoktól származtak” – mondja a 24.hu-nak Hajdrik Gabriella.
Mint hozzáteszi, a tojások elhelyezésének pontos funkciója nem ismert, lehetséges, hogy egyszerű, temetkezési ételáldozatok voltak, persze az is elképzelhető, hogy termékenységi szimbolikájuk volt.
Tojások más avar kori sírokban is előfordulnak, ám messze nem ilyen számban, ebből a szempontból a lány gazdagon volt eltemetve
– emeli ki.
Érdekesnek számítanak továbbá a különféle elváltozásokat hordozó maradványok. Ezek betegségekről, például lepráról, fizikai igénybevételről, így szövéshez köthető fogkopásról, valamint erőszakról, többek között kard okozta koponyasérülésről árulkodnak.
Példátlan lelőhely
A kiállításon természetesen az elmúlt évek legfontosabb magyarországi, avar kori régészeti ásatását is ismertetik: 2018-tól kezdődően, a kecskeméti Mercedes-gyár építését kísérően sikerült a térségben egy, a maga nemében teljesen egyedülálló települést felfedezni. A területen komplex, több településrészből álló, nagyrészt máig feltáratlan lelőhely húzódik, amelynek biztosabb értelmezése még várat magára.
A korábbi geofizikai felmérések alapján a régészek már sejtették, hogy a környék igen értékes, ilyen típusú lelőhelyre viszont senki sem számított. Wilhelm Gábor szerint a korábbi ismeretek tükrében az avar településeket inkább tanyaszerűen, nem pedig nagy kiterjedésű, összetett formában képzelték el a szakemberek.
Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
A helyszínen két, egymással párhuzamosan húzódó, kanyarokat is tartalmazó, több száz méter hosszan futó árkot találtak, a nyomok arra utalnak, hogy a közösség központi temetőjének sírjait, a lakóházakat, a karámszerű struktúrákat és egyéb építményeket mind ezekhez tájolva alakították ki. „Nem tudjuk, mi lehetett ez a két árok, azonban bizonyosan többször is megújították őket. Hogy pontosan hol érnek véget, az szintén tisztázatlan, mivel a környék részben még feltáratlan” – nyilatkozza Wilhelm Gábor.
A kutatók eddig nagyjából 2 millió négyzetmétert vizsgáltak át, az egyik árkot közel 3 kilométeren át tudták követni, a tervek szerint pedig a gyár bővülésével párhuzamosan a feltárásokat is folytatják. Ami egészen biztos: hasonló avar kori lelőhellyel nem volt még dolguk a kutatóknak.
Noha biztosat egyelőre nem lehet mondani, Wilhelm Gábor szerint elképzelhető, hogy a környéken valamilyen főember kapott földet és embereket, rokonaival aztán letelepült, és ez a folyamat jelentette a később továbbfejlődő település alapját.
Az árok funkciójáról fogalmunk sincs, de tervezésről, precizitásról, komoly mérnöki munkáról árulkodik.
A szarmata korban még nem létezett, viszont egészen az Árpád-korig folyamatosan használatban maradt” – mondja a régész.
Az avarok temetőjüket egyébként korábbi, 5. századi sírhalmok közelében alakították ki. Ezeket gondosan kikerülték, a jelek alapján pedig a környék lakói a későbbiekben, az Árpád-kori falu idején is szakrálisnak tekintették ezt a területet.
Ugyan a lelőhely több szempontból rejtélyes, így is izgalmas bepillantást enged az avar kori mindennapokba. Gabonatároló gödrök, füstölők, a Rajna vidékéről importált edény, lakóház padlójába lépett malomjáték-tábla mutatják meg, miként éltek a korabeliek.
A maradványokból a település bukása, egyben az avar kor alkonyának története is kirajzolódik. Nem sokkal azelőttről, hogy a helyszínt elhagyták volna, gödrökbe dobott, erőszakról árulkodó holttesteket fedeztek fel, ami azt mutatja: a 800-as években valakik – talán belső ellenségek, esetleg kívülről érkező támadók – komoly pusztítást végeztek a környék lakosságának körében.
Mohos Márton / 24.hu
A Kecskeméti Katona József Múzeum új, tematikus kiállításán a fenti különlegességeket részletesebben is megismerhetik az olvasók. A tárlat számos régész, antropológus és genetikus kutató együttműködésével valósult meg.
The post Súlyos vérengzés nyomát is megtalálták az avar településen first appeared on 24.hu.
